A Föld felszínének legalább 21 százalékát őslakosok és helyi közösségek védelmezik, sokszor elkeseredett harcot folytatva olajtársaságokkal, multinacionális cégekkel. Az ENSZ októberi, biodiverzitásról szóló konferenciája kulcsfontosságú lehet a hanyatlás megállításában. A Biológiai Sokféleség Egyezménye alapvetően határozhatja meg bolygónk jövőjét.
Az elmúlt években kutatások tömegei erősítették meg, hogy a biológiai sokszínűség soha nem látott mértékben csökken szerte a világon, beleértve a Föld legsokszínűbb ökoszisztémáit.
Az ENSZ idei biodiverzitásról szóló konferenciája kulcsfontosságú lehet a hanyatlás megállításában — egy új tanulmány szerint ehhez pedig az emberi jogoknak kell főszerepbe kerülnie.
Egy őslakos közösségeket támogató szervezet, az ICCA Konzorcium jelentése szerint ugyanis az őslakosok és a helyi közösségek a Föld felszínének legalább 21 százalékát védelmezik. A szóban forgó jelentés 17 olyan közösséget vizsgált meg közelebbről, ahol a természetvédelem rendkívül fontos szerepet játszik az őslakosok életében.
Fajmegőrzés és természetvédelem
A vizsgált őslakos közösségek között volt például a tanzániai maszáj népcsoport, akiknek élőhelye, a Natron-tó környéke a kis flamingó legjelentősebb párzási helye: a világ összes ilyen madarának 65-75 százaléka itt születik. Ennek ellenére a tanzániai kormány tíz éven keresztül próbálkozott egy több száz millió dolláros bánya terveinek megvalósításával, mielőtt végre hallgatott a természetvédők és az őslakosok tiltakozására.
Egy másik vizsgált közösség az ecuadori kecsuák sarayaku népcsoportja, akik az amazóniai esőerdő egy részét védelmezik. A sarayaku népi hagyomány szerint az erdő jogokkal rendelkező élőlény, amely élő energiákból áll.
Többek között a növény- és állatvilágból, és azokból a lényekből, akik a hiedelem szerint a fák, lagúnák, mocsarak és az erdő más elemeinek védelméért felelősek.
Daniel Santi, a népcsoport egyik vezetője szerint, aki az ICCA Konzorciummal működött együtt a jelentés elkészítésében, az őslakos közösségek fő elve a tiszteleten alapuló kölcsönös kapcsolat, ami az ökoszisztémával és a védelmező lényekkel való egyensúlyt segít megtartani.
A kecsua népközösség az 1970-es évek óta politikai szerveződés is, több tiltakozás és per aktív résztvevőjeként: az ecuadori kormány ugyanis többször próbálta eladni a területeiket olajtársaságoknak. Santi elmondása szerint folyamatos létbizonytalanságnak vannak kitéve — több környező őslakos terület már elvesztette a harcot az olajfúrók ellen.
És nem csak az esőerdőben van ez így: a konzorcium nemzetközi koordinátora, Ameyali Ramos szerint világszerte mindenhol probléma, hogy az őslakosok jogainak alapjául szolgáló törvények a gyakorlatban nem valósulnak meg.
Közel sem a konzorcium jelentése az egyetlen, ami felhívja a figyelmet ezeknek a közösségeknek az elengedhetetlen természetvédelmi szerepére. Márciusban az ENSZ készített átfogó tanulmányt az amazóniai őslakosok területeinek fontosságáról klímavédelmi megközelítésből.
Emellett a szakértők is évtizedek óta hangsúlyozzák: a biológiai sokszínűségnek, az egészségesen működő ökoszisztémának kulcsfontosságú szerepe van civilizációs jövőképünk alakulásában. Ezek elvesztésével felmérhetetlen károkkal járó klímakatasztrófa elé nézünk, valamint a gazdaság alapjául szolgáló természeti erőforrásaink jelentős részét is elveszítjük.
Nemzetközi összefogás szükséges
Ezért is lenne létfontosságú — szó szerint —, hogy az idei klímatalálkozó ne olyan, feloldatlan ellentétekkel és megoldatlan konfliktusokkal záruljon, amely a korábbi évekhez hasonlóan ellehetetleníti a nemzetközi együttműködést a természeti hanyatlás és a klímakatasztrófa megfékezésében.
Az országok képviselői idén októberben találkoznak majd Kínában, Kunming városában a Biológiai Sokféleség Egyezmény keretében, ahol aláírják majd a 2020 utáni, tíz éves időszakra szóló keretegyezményt.
Az új megállapodás a 2010-es, Japánban aláírt egyezmény helyébe lép majd, ami teljes kudarcba fulladt: a 20 kijelölt természetvédelmi cél közül egyet sem sikerült megvalósítani.
Az ICCA Konzorcium több nonprofit szervezettel és szakértővel karöltve vesz részt a konferencia 2020 utánra vonatkozó, valamint a hosszabb távú, 2050-ig szóló célkitűzéseinek felállításában.
Ramos szerint a 2020 utáni egyezmény első tervezeteiből teljes mértékben hiányoztak az emberi jogok, de azóta több szervezet és szakértő részvételének hatására változott a helyzet. Az ICCA, valamint más konzorciumok és őslakosokat védő szervezetek közösen dolgoztak ki egy dokumentumot, amely az új egyezmény 20 pontjának mindegyikében figyelembe veszi az emberi jogokat.
Az egyik ilyen például az egyezmény második pontja, amelynek célja a bolygó 30 százalékának megmentése 2030-ra.
A szervezetek által átdolgozott dokumentum szerint helyet kell kapnia a szövegben az őslakos területeknek is. Szerintük kulcsfontosságú a felismerés, hogy az emberi jogok kérdése elválaszthatatlanul kapcsolódik a természetvédelemhez.
Szerintük az egyik fő oka annak, hogy a korábbi időszakra kijelölt célok elérése kudarcba fulladt, az, hogy az egyezmény egyáltalán nem vette figyelembe az emberi jogokat. Az őslakos közösségek által őrzött vidékek ugyanis, amik közül évről évre egyre több esik a kormányok, olajtársaságok és az ipari mezőgazdaság áldozatává, sokszor felbecsülhetetlen természeti értékkel rendelkező területek.
A dokumentum írói szerint ezért az új egyezménynek a biológiai sokszínűség csökkenéséért leginkább felelős ipari tevékenységekről is szólnia kell. A legfontosabbnak azonban azt tartják, hogy az új dokumentum megírását követően a korábbi tíz éves időszakról szóló egyezménnyel ellentétben az országok a gyakorlatba is átültessék a célkitűzéseket, méghozzá hatékonyan és késlekedés nélkül.
A szerző a Zöld Front Ifjúsági Mozgalom tagja, környezetgazdálkodás szakos hallgató a dániai Erhvervsakademi Aarhus egyetemen. Kutatási területei a területei a klímaváltozás és a környezetpolitika
A borítókép illusztráció. Fotó: Comanche0/Pixabay