Eltörölné az egykulcsos adórendszert és a minimálbér adóját Burány Sándor. A Párbeszéd országgyűlési képviselőcsoportjában ülő szocialista politikus a közmunkát szükségmegoldásnak tartja, aminek csak marginális lehet a szerepe. Az egykori foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter hetedszer kaphat mandátumot, de ehhez előbb az ellenzéki előválasztáson kell bizonyítania. Interjú.
1994 óta országgyűlési képviselő, hatszor nyert a választókörzetében. Ki lehet jelenteni, hogy esélyes?
A Fidesz 2010 után megváltoztatta az egyéni képviselői körzetek határait, erre már alig emlékezünk, pedig akkor egy nagyon fontos lépés volt a kormánypárt szempontjából. Egyrészt csökkentették az országgyűlési képviselők számát, ami helyes döntés volt, ugyanakkor megpróbálták a körzetek határait úgy meghúzni, hogy az számukra előnyösebb legyen. A 9. számú választókörzetben, amelynek Kispest fele és Kőbánya is része, ez a húzás nem jött be.
Korábban Kispesten is nyertem négy alkalommal, és a körzethatárok átrajzolása után is sikerült megőrizni az előnyt úgy, hogy nem volt teljes ellenzéki összefogás.
Most tehát jók az ellenzéki esélyek. Persze előtte az ellenzéki előválasztáson is meg kell kapnom a bizalmat és az esélyt arra, hogy ismét legyőzhessem a Fidesz jelöltjét.
Mik a körzet legsúlyosabb problémái?
A repülőtér közelsége állandó feszültségforrás, főleg amióta megváltoztatták a légi útvonalakat, és az Újhegyi lakótelep, valamint az Óhegy fölött is nagyon alacsonyan repülnek a járatok. A járvány miatt természetesen visszaesett a forgalom, de ez csak átmeneti állapot.
A fapados járatok elszaporodása miatt elviselhetetlen a zajszennyezés és levegőszennyezés egyaránt, a parlamentben többször is felszólaltam ebben az ügyben, de a jelenlegi kormány nincs elkötelezve a megoldásban.
De itt van a Liget tér, amelynek felújítását úgy 10 éve jelentették be, de semmi sem történt. A Hős utca áldatlan állapotára is felhívtam a figyelmet, itt lassan-lassan rendeződik a helyzet. A Köki és környéke sem leányálom. A Kossuth téri piac ügye is régóta megoldatlan. Számos indítványt adtam be a problémák rendezése érdekében, de ezeket a Fidesz lesöpörte az asztalról. A jelenlegi kormány Kispesten és Kőbányán is sokkal szívesebben költ sportberuházásokra, mint a valódi problémák megoldására.
Nincs olyan kerület most a fővárosban amelyik ne panaszkodna a közlekedésre, ez alól Kőbánya és Kispest sem kivétel.
Más kerületekhez hasonlóan itt is rossz az utak állapota, egyre kevesebb pénz marad az önkormányzatoknál, így a felújítások nem tudnak lépést tartani az utak romlásával. De ennél súlyosabb a vasúti átjárók problémája, amelyek nemcsak fennakadást okoznak, hanem balesetveszélyesek is. A Kőér utca és a Gyömrői út találkozásánál siralmas a helyzet, ott meg kell szüntetni a szintbéli kereszteződést, mint ahogy több helyen is már megtették a fővárosban. Ilyen forgalom mellett már nem lehet csupán az autósok szabálykövető magatartására bízni a közlekedést.
A dél-pesti agglomerációból rengetegen jönnek dolgozni, a P+R parkolók esetében a mostaninál sokkal több kell, ha erre nem találunk megoldást, bedugul a város.
Amikor képviselő lettem, negyedóra alatt jutottam be az Országházba, most a délelőtti ülésre egy órát utazom, ennyit romlott a forgalmi helyzet a fővárosban.
Érinti a körzetet az elővárosi vasútfejlesztés?
Ez az elképzelés már több mint húsz éve áll tervezés alatt, az elmúlt ciklusokban csak minimális lépések történtek. Ha a közösségi közlekedésbe nem vonjuk be a vasutat, akkor a helyzet reménytelennek látszik, a metró, a villamos és a busz nem bírja már el a forgalmat. Kőbánya-Kispest állomástól Dél-Buda vonattal 15 perc, míg kocsival biztos, hogy ennek a háromszorosa a menetidő. Ha azt akarjuk elérni, hogy az emberek közlekedési eszközt váltsanak, sokkal sűrűbben kell indítani a szerelvényeket, és jobban be kell vonni azokat a fővárosi tömegközlekedés vérkeringésébe.
Ahhoz, hogy a vasút a több terhelést képes legyen befogadni, óriási beruházások kellenek, miközben földhözragadt problémákkal küszködünk.
A Kőbánya – Kispest vasútállomás nincs túl jó állapotban, a Kőbánya alsó állomás pedig teljesen lepusztult, itt két éve folyik valami felújítás, amit hivatalosan emelt szintű karbantartásnak nevez a MÁV. Beszélhetünk tehát elővárosi vonalakról és korszerűsítésekről, és ezekkel a koncepciókkal egyet is értek, de most még ott tartunk, hogy az állomásokon sincs mindenhol akadálymentesítés.
Zöld területekre nem nagyon panaszkodhat a körzet.
Kispestnek jók az adottságai, itt üdítően sok zöldfelület van a Belvároshoz képest. Kőbányán található a főváros legnagyobb zöld területe a Népliget, illetve mellette a Sportliget és az Óhegy park is. Mindkét önkormányzat sokat is tesz azért, hogy ezek állapotát fenntartsák. Bérlakások tekintetében már rosszabb a helyzet, kevés az önkormányzati tulajdon. Ráadásul a Fidesz most akarja a maradékot is elvenni az önkormányzatoktól. Pont fordítva kéne, átfogó bérlakásprogramra van szükség az önkormányzatokkal közösen, hiszen nyakunkon a lakhatási válság. Budapesten egy pályakezdő ifjú pár keresete a minimálbérhez közelít, abból nem nagyon tud egy albérleti díjat kifizetni.
Nincs megfizethető bérlakás az alacsony jövedelműeknek. Jelen pillanatban azonban az önkormányzatoknak a puszta működtetés is gondot jelent.
Mindkét önkormányzat, Kispest és Kőbánya is próbálja menteni azt, amit még lehet. Takaréklángon a működtetésre még van pénz, a szociális kiadásokon pedig senki sem akar spórolni.
Kompenzációt most nem kapott a főváros, a jövő évi költségvetési tervezet már a Parlament előtt van, talán abban lehet reménykedni?
Orbán Viktor kormánya jó pár éve vezette be azt, hogy nem a szokásos őszi időszakban nyújtja be a költségvetési törvényt, hanem már tavasszal. A járvány miatt különösen nagy ostobaság és felelőtlenség erőltetni a tervezet gyors elfogadását, mivel még a szakemberek sem tudják azt, hogy lesz-e negyedik hullám. Ráadásul a miniszterelnök lemondott bizonyos uniós pénzekről is, amiből az látszik, hogy inkább hajlandó kiszúrni az egész országgal, mint elfogadni az Európai Unió ellenőrző mechanizmusait. De ez csak az egyik durva hiba a 2022-es költségvetési tervezetben, a nagyobb probléma inkább az egész javaslat szellemisége.
A kormány továbbra is a sportfinanszírozástól, az előre leosztott építőipari állami beruházásaitól várja a növekedést. Olyan gigaprojektekben gondolkodnak, amelyek a járvány miatt tönkrement közép- és kisvállalkozókon nem segítenek.
A tendereket általában elnyerő haveri vállalkozásokat viszont nem kell újraindítani, ők köszönik szépen, eddig is megvoltak. A helyzetbe hozott réteg most azt is megengedheti magának, hogy a válság idején sokadik ingatlant is vásároljon, miközben a szolgáltatók sora ment csődbe.
Olyan mértékű a jövedelmek kettészakadása Magyarországon, olyan sokan élnek a minimálbér közelében, ami rövid távon katasztrofális állapotokhoz fog vezetni.
A hivatalos statisztikák hiába mutatják azt, hogy az átlagbér nő, ezt a számot a jól keresők kis rétege emeli, miközben a munkavállalók 80 százaléka jelentősen kevesebbet visz haza.
Hogyan lehetne javítani a helyzeten?
Az elbocsátási hullám azokon a szektorokon söpört végig, amelyeket eddig sem vetett fel nagyon a pénz. És nem szabad megfeledkezni a rejtett elbocsátásokról, amikor bevétel hiányában fizetés nélküli szabadságra kerültek a munkavállalók. Őket vagy visszaveszik, vagy nem. A közmunka látszatintézkedés, az itt foglalkoztatottak bőven az átlagbér alatt keresnek, csak arra jó, hogy a kormány villogjon az adatokkal.
A foglalkoztatáspolitika csak kozmetikázni tudja azt, amit a gazdaságpolitika elvégez, tehát az, hogy hány munkahely van az országban az nem a szakminisztériumtól függ, hanem az adórendszertől és azoktól a közép- és kisvállalkozóktól, akik rengeteg embert alkalmaznak.
Az alacsony jövedelműek és a kisvállalkozások körében kell kezdeni a változtatást, az egykulcsos adórendszert meg kell szüntetni, a minimálbért adómentessé kell tenni, és további járulékcsökkentésre is szükség van ahhoz, hogy béreket ki tudják fizetni bizonyos szektorokban, főleg a szolgáltatásoknál.
Sokpárti lett az összefogás, a jelenlegi parlamenti pozíciójával már kapott ízelítőt az együttműködésből.
Az én helyzetem unikális, hiszen MSZP-s politikusként a párt országos elnökének a felkérésére a Párbeszéd országgyűlési képviselőcsoportjának tagja lettem, azzal a nem titkolt céllal, hogy meglegyen a frakciójukhoz szükséges létszám. Ugyanazt tettük ellenzéki oldalon, mint amit a Fidesz tesz hosszú ideje a kormányzati oldalon a KDNP-vel közös listájában. A baloldalon először mi alakítottunk ki pártszövetséget 2018-ban, de sajnos az elképzelés nem hozta meg a várt eredményt. Ezt a felkérést örömmel vállaltam, és nem bántam meg, a saját bőrömön is megtapasztaltam, hogy milyen felvállalni élesben az együttműködést. Az összes többi párt csak lassan adta be a derekát, a Demokratikus Koalíció három éve még önállóan indult, a jelöltek koordinálásában azonban már részt vettek. Az LMP és a Jobbik eddig sem jutott el. Az eredmény ismert, a Fidesz kétharmados győzelemét hozta a választás. A nagy áttörést a rabszolgatörvény parlamenti vitája hozta meg, amikor az ellenzéki pártok közös akciókkal léptek fel.
Akármennyi tárgyalással vagy kompromisszummal is jár az összefogás, nincs más út.
De a pártok együttműködése a választók közeledése nélkül nem sokat ér, más alternatíva azonban nincs, csak a széles körű együttműködés képes legyőzni az Orbán- rendszert.
Mit szólt a család az újabb kihíváshoz?
Támogat. A család ebben az esetben a páromat jelenti, kiegészítve Artúr kutyával és Albert King cicával. Elvált vagyok, jelenlegi társammal három éve vagyunk együtt, házasságomból született gyermekeim már felnőttek, kirepültek a családi fészekből. A politikusok körében most divat beszélni a családról, főként konzervatív oldalon, én a gyerekeim példáján tanultam meg, hogy jobb őket távol tartani a nyilvánosságtól.
Borítókép: Burány Sándor