Az alakor és tönke ősbúza fajok kevéssé ismertek, holott minőségben vetekszenek a tönköllyel. Több tudományos kutatás is bizonyítja, hogy kedvező zsírsav-, keményítő- és fehérje-összetételük, antioxidáns-vegyület és ásványi anyag tartalmuk egészséges táplálékká teszi őket. Kiemelkedő a betegségellenállóságuk, alkalmazkodó képességük, és a ma termesztett búzánál jobb gyomelnyomó képességük is. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet több éve vizsgálja a tájfajta ősgabonák nemesítésének és elterjesztésének lehetőségeit.
A tájfajták lényegében abban különböznek a modern fajtáktól, hogy genetikailag eltérő egyedekből állnak. Definíció szerint egy adott faj adott tájegységen belül hosszú időn keresztül termesztett, a termőhelyhez alkalmazkodott populációi.
A tönke és az alakor ősi gabonafélék, fontos sajátságuk, hogy pelyvás gabonafajok, vagyis az árpához és a tönkölyhöz hasonlóan a pelyvalevél rá van nőve a magra, és csak hántolással távolítható el.
„Az ősgabonák az őskor gabonájának tekinthetők, mivel már a Római korra szinte teljesen kiszorította őket a köztermesztésből a csupasz szemű kenyérbúza. Csak ott maradtak fenn, ahol szélsőségesek voltak a körülmények, mint például a hegyvidéki területek egyes régióiban, vagy ahol egyes népcsoportok hagyományosan termesztették őket, mint például a magyarországi svábok a tönkölyt. Ennek oka abban rejlik, hogy jó feltételek mellett a kenyérbúzánál kisebb a hozamuk, ugyanakkor nehezebb a feldolgozásuk is. Bár hántolni kell a szemeket, azok ellenben sokkal egészségesebbek, mint a túlnemesített modern búzák” – mondta Dr. Bencze Szilvia az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet vezető kutatója a Very Important Planetnek.
A kutatók 2015 óta kis parcellás kísérletekben és on-farm hálózatban, érdeklődő gazdák bevonásával üzemi szinten is tesztelik az ősi pelyvás gabonafajokat.
A vizsgálatok azt mutatják, hogy a tájfajta ősgabonák olyan kedvezőtlen adottságú területeken is termeszthetők, ahol a modern kenyérbúza nem élne meg.
A hagyományos gazdálkodásra jellemző műtrágyázást és gyomirtást rosszul tűrik, de nem is szorulnak vegyszeres védelemre, betegségellenállóságuk jónak mondható. A kutatók az alakor tájfajták esetében teljes, és a tönkék többségénél is nagy fokú rezisztenciát tapasztaltak a levélgombákkal szemben is. Az ősgabonák hozama ugyan kevesebb, mint a kenyérbúzáé, de a szemtermésükben a mikroelemek, vitaminok, bioaktív komponensek és az élelmi rostok aránya magasabb.
„A modern búzákkal összehasonlítva jóval magasabbak, nagyobb gyökérzetet fejlesztenek, és jobban be is építik a talajból a tápanyagokat. Kedvező beltartalmi összetevőik miatt fogyasztásukat speciális is diétákhoz is javasolják, olyan betegségek esetén, mint a különféle allergiák, irritábilis bél szindróma, colitis, vagy a cukorbetegség” – tette hozzá a szakember.
A környezettudatos gondolkodásmód terjedésével párhuzamosan megjelent az igény a piacon azokra a reform termékekre, amelyek fogyasztása különféle egészségügyi problémákban szenvedők számára is ajánlható.
Jelenleg azonban a legtöbb boltban nem találhatók megfelelő választékban ilyen termékek, különösen a leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek, így a kenyér és tésztafélék kínálata szegényes.
Termelői oldalról nézve a gazdák nem szívesen vállalnak piaci kockázatot, nehezen változtatnak a már megszokott terményeken, ezért elsőként a saját célra termelők és a kis léptékű feldolgozást végző gazdák vállalkoznak az ősbúza tájfajták kipróbálására.
„Fontos a termékpálya építés is, azt is vizsgáljuk, melyik fajta alkalmas kenyérsütésre, melyik növényi tej készítésére, és miből lehet sütemény vagy tésztaféle. Nagyon sikeres volt a kísérletekben például a GT 2139 génbanki tételszámú Aranyos alakor tájfajta, ami jó termőképességű, gazdag ízvilágú és kenyérsütésre is alkalmas. Magas termőképességének egyik titka a magas kalászkaszáma, 32 darab is lehet egy-egy kalászban. Emellett sűrű állományt képez és jól tud alkalmazkodni” – mondta Bencze Szilvia.
A pelyvás ősgabonákból készült termékeket az ÖMKi pékek és fogyasztók bevonásával folyamatosan teszteli.
Borítókép: ÖMKi