Már most látszik, hogy nem lesz könnyű kiváltani azokat az egyszer használatos műanyagokat, amelyek 2021 júliusától nem hozhatóak kereskedelmi forgalomba. A biológiai úton lebontható anyagokra történő áttérésnél a legfontosabb tényező, hogy olyan alternatíva kerüljön előtérbe, ami nem növeli a kibocsátást és nem okoz természetkárosítást sem. Ilyen a PLA, a tejsav alapú polimer, amiről Laszlovszky Gábor élelmiszeripari mérnök beszélt a Very Important Planetnek.
Egyszer használatos evőeszközök, fülpiszkálók, szívószálak. A többi között ezeket sem lehet már nyártól forgalmazni az Európai Unió piacán. A szabályozás borítékolható volt, a tengereken úszó szemét 70 százalékát az egyszer használatos termékek teszik ki.
A betiltandóak listájához még hozzákerültek a polietilén zacskók, zsugorfóliás csomagolások és az expandált polisztirolból készült étel-és italhordók. A gyártók készülnek a váltásra, a laboratóriumok pedig kísérleteznek a legjobb alternatív termékekkel.
„Amennyiben a PLA, a tejsav alapú polimer használható lesz a szabályozás szerint, akkor már most látható, hogy az evőeszközöhöz, a szívószálakhoz a fóliákhoz lesz megfelelő alapanyag, a gyártók felkészültek a technológiai váltásra. A politejsav alapú termékeknél a felhasználás körülményei, annak hőmérséklete különösen fontos kérdés, hiszen a feldolgozás hőmérséklete és a lágyuláspontja is sokkal alacsonyabb a polisztirolnál, vagy a polipropilénnél. Az utóbbiakból gyártott termékeknél ennek nincs gyakorlati jelentősége, hiszen 200 fok körüli hőmérsékleten kerülnek fröccsöntésre, lágyulási pontjuk is magas, és a felhasználás során sincsenek kitéve ilyen magas hőmérsékleti értékeknek. A PLA termékek lágyulási hőmérséklete viszont sokkal alacsonyabb, itt egy forró tea vagy kávé már problémát okozhat” – mondta Laszlovszky Gábor vezető kutató a Very Important Planetnek.
A hőmérsékleti probléma a csomagolóanyagoknál is fellép, a jelenlegi fóliákhoz használt fóliahegesztő gépeket át kell alakítani, amennyiben lehetséges, vagy újakat kell beszerezni, mivel sokkal alacsonyabb hőmérséklet szükséges a PLA esetében.
Egyetlen cég sem teheti meg, hogy egy biológiailag lebomló terméket polietilén fóliába csomagoljon.
Másik fontos kérdés az anyag erőssége, rugalmassága és törékenysége. Ezeket a tulajdonságokat jelentős mértékben befolyásolják az adalékanyagok. A hozzáadott mezőgazdasági vagy élelmiszeripari melléktermékek csökkentik az árat, és segítik a lebontást is.
„Az adalékanyagok általában könnyebben lebonthatóak, mint a politejsav, sőt a bontóbaktériumoknak táptalajt is adnak, azaz elősegítik a folyamatot. Mivel viszonylag egyszerű termékek készülnek, nincs túl nagy elvárás, de egy határon túl az adalékanyag lerontja a polimer tulajdonságait” – tette hozzá a szakember.
Azt is számításba kell venni, hogy az eredetileg olcsónak tűnő melléktermék előkészítése mennyibe kerül. A törköly kiszárítása például energiaigényes feladat, a nedvesség pedig nagy ellensége a politejsav polimernek.
Az alapanyagban lévő víz fröccsöntési hőmérsékleten roncsolja a polimert, a gépekben felgyülemlő vízgőz ráadásul balesetveszélyes.
„Az sem mindegy, mekkora az adalékanyag szemcsemérete. Ha nagy, akkor törékenyebb a végtermék. Üzemszerű körülmények között a biokompozitok felhasználása granulátum formában képzelhető el, ez tudja biztosítani a keverék megfelelő homogenitását, állandó minőségét. A granulátum előállítása viszont további költségeket jelent. Sok adalékanyaggal nem is érdemes foglalkozni, mert az előkészítésének magas költségei, valamint az adalékolhatóság végessége miatt a kompozit nem lesz olcsóbb, mint a tiszta, nagyüzemileg előállított PLA alapanyag „– mondta Laszlovszky Gábor.
A tejsav alapú polimer előállíthatóságának az egyik fő előnye, a nyersanyag szabad, diverzifikációs lehetősége. Politejsavból leggyakrabban eldobható, egyszer használatos tárgyakat készítenek, de alkalmas felszívódó implantátumok készítéséhez, vagy akár a hagyományos kőolaj-alapú habok kiváltására is.
Borítókép: Pixabay/ThomasWolter