Tordai Bence: Aki teheti, még ne engedje iskolába a gyermekét!

A Párbeszéd frakcióvezető-helyettese biztosra veszi az ellenzéki összefogás 2022-es győzelmét, olyan jövőtudatos kormányt szeretne, melyben a zöld ügy nemcsak a környezetvédelmet jelenti, hanem minden területen érvényesülő szemléletet. A budapesti 4. számú országgyűlési egyéni választókerület képviselő-jelöltje hamarosan Kálmán Olgával és Berg Dániellel mérkőzik meg az elvőálasztáson. Tordai Bence szeretné, ha olyan, politikailag cselekvőképes közösség jönne létre Budán, ami a mindenkori kormányból kikényszeríti a megtett ígéretek valóra váltását. Interjú.

A Fidesz feladta Budát?

Bevallani sosem fogják hivatalosan, de Lázár János például nemrég egy interjúban utalt rá, hogy csak a vidék maradt nekik. Abban egyetértek vele, hogy Budapesten nem sok keresnivalójuk van már. A budai kerületekben vár rájuk a legnagyobb bukta, az egész fővárosban alig maradt néhány körzet, ahol van esélye Orbánéknak.

Érdekes, ahogy a régi fideszes fellegvárakból, a budai polgári kerületekből alakulnak ki az ellenzék legfőbb bástyái. De végül is érthető: a polgárság nem valami fideszes értelemben vett keresztény, konzervatív nemzeti ideológia követőit jelenti, hanem az önmagukért és másokért is felelősséget vállalni képes embereket. 

Látható, hogy a budai polgároknak nagyon elegük van a Fideszből. Tájékozottak, és tudják, hogyan tartsák kezükben a saját sorsukat. 

Sokaknak közülük az az érzése, hogy a Fidesz az utóbbi években egyszerűen elárulta őket. Ebben erős, szimbolikus személyes pontok is akadnak. Egy darabig úgy tűnt például, hogy Varga Mihály az 1998-2002-es mentalitásnak, a polgárinak tűnő viselkedésnek az egyik leghűbb reprezentánsa. Ehhez képest most ő az, akinek a 70-80 milliárd forintos minisztériumi palotájáról hallunk. Ugyanúgy haverokkal építtet, túláraz, mint például a Fidesz viharsarki, éppen börtön elől menekülő tagjai. Amikor a volt egyetemi szobatárs építi a budai beruházásokat, és minden a másfél-kétszeresére drágul közben, nem csodálom, ha sokan csalódnak, akik korábban megbíztak benne.

Nem könnyű azoknak az embereknek, akik akár két évtizeden keresztül is megbíztak egy pártban, de most másra kell szavazniuk. Meg kell könnyítenünk a dolgukat, hogy jó szívvel szavazhassanak az ellenzékre, meg kell mutatnunk, nem a 2010 előtti világot hozzuk vissza. Bizonyítanunk kell, milyen sokat tanultunk ebből a 12 évből, és azt is, hogy egy olyan erős köztársaságot, tisztességes kormányzást szeretnénk felépíteni, ami 1990 után nem sikerült még senkinek.

Hogy áll az a petíció, amit a II-III. kerületi  orvosi rendelők ügyében indított?

Eddig körülbelül 5000 ember írta alá, ami, tekintettel arra, hogy teljes mértékben lokális ügy, nagyon erős szám. Ezért folytatjuk tovább, amíg vissza nem szerezzük a közel 10 milliárd forintot a két kerületnek. Ennyi pénzt vontak el ugyanis a rendelők fejlesztéséből. Számítok arra, hogy az a társadalmi nyomás, amit sikerül kiépítenünk, nem csak a mostani Fidesz-kormányon, hanem a 2022 utáni, köztársasági kormányon is számon kéri majd a megfelelő döntéseket.

A Fidesz most jól hasba szúrta magát a rendelős témával, de nekünk ez nem kampányfogás. Ha nem egy év múlva választanánk, akkor is ugyanúgy beleállnánk ebbe. Hiszen nonszensz, hogy járványhelyzetben az egészségügyből pénzt vonnak ki. Ebből is látszik, hogy a Fidesz már csak azt nézi, melyik választókerületet tudja esetleg megnyerni, és minden fejlesztési pénzt oda irányít.

A Radetzky-laktanya ügyében tudnak még tenni valamit?

Sajnos visszafordíthatatlan pusztítás történt, amit nem sikerült megakadályoznunk. A rendelőknél végső soron csak elhalasztani tudnak egy fejlesztést, itt azonban egy 180 éves műemlék-épületnek a 95 százalékát egyszerűen lebontották. Addig trükköztek jogilag, amíg a beruházó cég kedvéért levették róla a műemléki védelmet.

Ez egyébként alaptörvény-ellenes, be is adtam egy indítványt az Alkotmánybírósághoz, de még véletlenül sem reagáltak erre a sürgős ügyre.

Végül a Radetzky-laktanyára is ráhúzták a kiemelt beruházási törvényt, aminek a leple alatt a legnagyobb disznóságokat követik el ebben az országban. A kormány számára megint annyira kedves volt egy oligarcha, hogy sem a helyben lakók, sem a környezet, sem a kultúra értékeinek a védelme nem számított. Nem lehetett beleszólása a helyi önkormányzatnak sem, egy vörös szőnyegen sétálhattak végig a narancsbárók. Hiába hadakoztunk, indítottunk jogi eljárásokat, ez a hajó sajnos elment.

Ma már csak egy homlokzat áll az egész tömbből. A helyére luxusirodaházat és szállodát építenek, ami túlterheli majd a Bem tér vidékét. Az építkezés durva sokk a környéknek, komoly autós forgalmat szabadít majd az amúgy is szmogos belbudai részre. Valós félelme az ottlakóknak, hogy annyira megemelkedik a belvíz az építkezés miatt, hogy az rendkívül veszélyes lehet a pincékre és az épületek állagára is. A belvíz már most komoly gondokat okoz, ez a helyzet kritikussá válhat az építkezés miatt. Még a minimális környezeti hatástanulmányokból is kitűnik, egyetlen szakember sem adta a nevét ahhoz, hogy azt mondja, a vízszint nem emelkedik majd. Az ottlakóknak ezek után jogos kártérítési igényei jelentkezhetnek majd. Már csak az erkölcsi és anyagi elégtétel, valamint a felelősök megbüntetése lehet a célunk, de ez a helyben lakókat nem vigasztalja.

A DK-s Kálmán Olgával és a momentumos Berg Dániellel mérkőznek meg az előválasztáson a választókörzetében. Nem emészt ez fel túl sok energiát, illetve nem túl nagy veszteség két, az ellenzéki oldalon népszerűnek számító politikus kiesése?

Bízom benne, hogy a budai választók értékelik majd azt a munkát, amit 2018 óta folytatok a Parlamentben. Attól nem tartok, hogy bármelyikünk, aki nem nyeri meg az egyéni előválasztást, bármiből is kimaradna a továbbiakban. Ha én nyerek, Kálmán Olga a DK alelnökeként biztosan kipróbálhatja magát az Országgyűlésben, Berg Dániel pedig jelenleg is három fontos funkcióban tud kiteljesedni. Minden munka hasznosul majd az ellenzéki oldalon.

Szép versenynek nézünk elébe; a személyes jó viszony és kölcsönös tisztelet jó alapot ad az előválasztásnak, ami után úgyis együtt megyünk majd tovább, hiszen valójában egy csapatot alkotunk.

Ki tudja fizetni a 8 millió forintos rekordbírságot, amit Kövér László szabott ki Önre a Parlamentben?

Kértük a választókat, hogy annak érdekében, hogy ne lehessen ellehetetleníteni az ellenzéki képviselők munkáját, támogassák a Fidesz leváltásáért folytatott munkánkat a www.tamogasdaparbeszedet.hu oldalon. Sokan megmozdultak, ami nagyon jól esett, de továbbra is várjuk a támogatásokat.

Közben folytatjuk a jogi hadakozást. Itthon kevés reménnyel: az első fellebbezésemet visszadobta a Mentelmi bizottság, folytatjuk az Országgyűlés plenáris ülésével, de nagy meglepésre itt sem számítok. Mindez ahhoz szükséges, hogy a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhassunk, ahol Karácsony Gergely és a párbeszédes képviselők hasonló ügyben már nyertek Kövér László ellen.

A történet tehát nem egyedi: egyrészt a budai rendelők ügyéről szól, de másrészt arról, hogyan működik a Ház. Megmutatja, hogy Kövér László mi mindent enged meg magának az ellenzéki képviselőkkel szemben. Rengeteg személyes ellenszenv dolgozik benne, kettős mércével mér. Említhetném a Jakab Pétert ért szankciókat, vagy Vadai Ágnes bekiabálásért kapott kétmilliós büntetését is.

Eddig én húztam a legrövidebbet, de ki tudja, még kire oszt ki hasonló büntetéseket.

2018 óta több mint 300 felszólalása és közel 500 beadványa volt a Parlamentben. Ennyire hisz még ebben az intézményben?

Igyekszem aktívan használni a parlamenti eszköztárat, még akkor is, ha tudjuk: az Orbán-rezsimben ez nagyon korlátozott eredményekkel jár. Ugyanakkor egy komplex stratégiában fontos helye van: valódi társadalmi nyomással még mindig ki lehet kényszeríteni sok mindent, ennek része az Országgyűlés adta nyilvánosság is, de önmagában a parlamenti munka már réges-régen nem elég.

Milyen szakaszában jár most az ellenzéki összefogás?

Szépen összeért, kezd kialakulni a munkamegosztás, eldőlni lászik, hogy melyik szakpolitikai területen ki a legaktívabb, kire figyelnek leginkább a többiek. Tagja vagyok annak a hatpárti programbizottságnak, amely a közös ellenzéki programon dolgozik. 16 fejezetre osztottuk a munkát, és az egyes pártok vállalták a fejezet-szerkesztői feladatokat, tehát tényleg tisztázódnak a szerepek. Kormányzati funkciókról azonban még nem tárgyalunk. Ha meglesz a közös miniszterelnök-jelölt, akkor elképzelhető, hogy létrejön majd egy árnyékkormány, de a tagjairól még egyetlen szó sem esett. Ami biztos, hogy lélekben mindenki a kormányzásra készül, és elmélyül a számára kedves területekben. Persze közben vannak olyan témák, amiket egyik párt sem kerülhet meg.

Ilyennek számít a fenntarthatóság is?

Egyértelműen. Erős konszenzus van a fenntarthatóság elvének érvényesítéséről, de talán nem meglepő, hogy az ehhez kapcsolódó témákat leginkább a Párbeszéd és az LMP viszi. A többi párt részéről sincs azonban kifogás a progresszív zöld politika ellen, sőt. Szeretnénk, ha a fenntarthatóság szemlélete áthatná az egész 2022-es kormányprogramot. Úgy látom, ennek jó esélyei vannak, minden szakpolitikai kérdésben hangsúlyos a fenntarthatóság szempontja, a jövő generációk érdekeinek képviselete.

Négygyerekes családként erősen érintettek az iskolanyitásban. Beengedték a közösségbe óvodás és alsó tagozatos gyermekeiket?

Azt látjuk, hogy teljes a káosz, a kapkodás és a fejetlenség a kormányzatban, de ha ők nem tudnak felelős döntést hozni, megtesszük mi: addig, amíg ilyen járványadatokat látunk nap mint nap, nem engedjük be a gyerekeket, de szeretnénk megvárni azt is, hogy mi, szülők is valamelyest védettek legyünk.

Egyik országban sem könnyű a járványhelyzet, de a Fidesz-kormánynál senki sem vegyíti jobban a felelőtlenséget a hozzá nem értéssel. Ennek a tragikus eredménye az eddig 26 ezer halálos áldozat.

Magyarország vezeti a legszomorúbb világranglistát: a koronavírusban elhunytak számában vagyunk világelsők. Lassan mindenki gyászol egy családtagot, barátot vagy ismerőst.

Szerintem ebben a keretben kell értelmezni az iskolák újranyitását. Felelőtlen lépés, még úgy is, hogy csak az óvodák és az alsó tagozatok számára kezdődött meg a tanítás. Orbán Viktor áthárította ezt a súlyos döntést az iskolákra és a szülőkre. Az, hogy a terhet szétterítik többmillió szülő vállára, ahelyett, hogy felelős kormányzatként járnának el, szerintem megengedhetetlen.

Mindenkinek azt javaslom, hogy a kormány helyett gondolja át: ha egy-két év múlva visszatekint erre az időszakra, akkor is jó biztosan döntésnek tartja-e, ha visszaengedi a gyermekét az iskolába, ezzel igen komoly kockázatot vállalva?

Mivel a kormány nem pótolja a kiesett jövedelmeket, ezért természetesen megértem, ha valaki egyszerűen már nem engedheti meg magának, hogy ne dolgozzon, és állandóan a gyerekekkel legyen. Mégis azt mondom: ha még két-három hét kimarad a jelenléti oktatásból a gyermekek számára, már nem számít túl sokat. Ha viszont valaki hazahurcolja a vírust, az óriási bajt okozhat bárkinél a családban. Igazából nincs jó érv a mellett, hogy a szülők beküldjék a gyerekeket, azt javaslom tehát, hogy aki teheti, az még bírja ki egy kicsit, és ne engedje iskolába őket. Ha a kormány nem vigyáz ránk, akkor legalább mi vigyázzunk magunkra és egymásra.