Budapest brüsszeli képviseletének vezetője szerint világszerte példa nélküli, hogy egy ország vezetése a járvány elleni küzdelem közepén a saját fővárosát, önkormányzatokat büntessen. A honlapunknak interjút adó Jávor Benedek úgy látja, az oltóanyag keleti beszerzése helyes döntésnek bizonyult a kormánytól, de míg máshol a kormányok beszélnek a nehézségekről, hibákról, nálunk a katasztrofális halálozási arány mellett indokolatlan a sikerpropaganda, ami további feszültséget szül. A volt európai parlamenti képviselő, a Párbeszéd uniós tanácsadója szerint az európai zöld politikát a félelmek dacára tovább erősítették a világjárvány alatti felismerések.
Az a fajta háború, ami az ország vezetése és a főváros vezetése között kialakult, mennyire jellemző a világban?
A nagyvárosokban nagy létszámú progresszív, liberális szavazóközönség él máshol is, ha pedig az országot jobboldali kormány vezeti, ebből máshol is adódhatnak politikai konfliktusok. Az olyan küzdelem, ami a kormány és Budapest között kialakult, azért nem jellemző, bár nem példa nélküli. A jobboldali populista kormányok hajlamosak nagyvonalúan bánni ilyenkor a demokrácia szabályaival, a nekik nem tetsző önkormányzatokat megpróbálják sarokba szorítani. Hasonlóan történik ez Lengyelországban is, ahol Varsót a jobbközéphez tartozó főpolgármester vezeti, de kemény konfliktusokat kell felvállalnia a jobboldali populista kormánnyal. Prágában a cseh Kalózpárt, egy, az EP-ben a Zöldekhez csatlakozó politikai erő adja a városvezetést, ott a kormánnyal szembeni ellentét a geopolitikai nézetkülönbségekből adódik, a keleti nyitásból, az euroatlanti kapcsolatokból, a Kínához való viszonyulásból.
Több helyen generál vitákat az uniós források elosztása is, de az példa nélküli, hogy Magyarországon a járvány elleni védekezés közben a kormány az egészségügy és a gazdaság területén is tovább nehezíti a városok sorsát.
Miközben a frontvonalban harcolnak a koronavírus terjedésének megfékezéséért, a kormány büntetőintézkedéseket hoz ellenük.
Az oltóanyagok beszerzésének sikerét joggal hangoztatja a kormány?
Felemásra sikerült az oltási kampány. Az, hogy Magyarország kormánya nyitott volt minden elérhető vakcina beszerzésére, származzon az Kínából, Oroszországból vagy Indiából, helyes döntés lehetett. Az Európai Unió közös vakcinabeszerzése valóban lassabb lett, és az oltási kampány nem pörgött fel kellőképpen.
Támogatható lépéseket tett a magyar vezetés, ugyanakkor a gyakorlatba, a megvalósításba rengeteg hiba került.
Politikai döntéssel engedélyeztettek oltóanyagot, hiszen az erős egyszemélyi vezető mindent jobban tud, más intézményi szereplők pedig csak hátráltatják, gondolják sokan a kormányoldalon. Ám az alapos engedélyeztetési eljárás hiánya a kormánnyal szembeni bizalom megbillenéséhez vezetett, és kialakult az oltóanyagok egy részével szemben is a bizalmatlanság, illetve tényszerű kételyek merültek fel a nem kellően bevizsgált vakcinák hatékonyságával kapcsolatban is.
Tárgyalni kellett volna az orosz és a kínai vakcina bevezetéséről, szorgalmazni az Európai Uniós engedélyezési eljárást.
Ez, vagy legalább egy politikai befolyásolástól mentes magyar hatósági eljárás lehetett volna meggyőző, és nyújtott volna garanciát arra, hogy a lehető legtöbb, kétség kívül biztonságos és hatékony vakcinához hozzájussunk. Így viszont kétséges maradt, milyen vizsgálatok alapján döntött Magyarország az engedélyek mellett. Mindez egy viszonylag magas átoltottsághoz vezetett, de az oltási kampányban eluralkodott a szervezetlenség, a fejetlenség, a felelősséget pedig a háziorvosokra tolták. Ebből társadalmi feszültségek, interneten kerengő történetek születtek, ami erősen aláásta a társadalom egészségügyi intézményekbe vetett bizalmát.
Az év elején felhívta rá a figyelmet, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sem támogatja az élsportolók soron kívüli beoltását. Belgium hogyan viszonyul a sportolókhoz ebből a szempontból?
Itt is vita alakult ki arról, hogy indokolt-e a sportolók pozitív megkülönböztetése, de maga a sportolói közösség is úgy gondolta, rombolná a sport társadalmi megítélését, ha a széles körű átoltottság előtt sorra kerülnek. Magyarországon furcsa kivételt jelent a sport területe. A miniszterelnök személyes hóbortja miatt akkor is tartanak nemzetközi sporteseményeket az országban, ha ez tömeges fertőzésveszélyt jelent. Ezzel együtt a belga védekezést sem lehet jó példaként állítani mások elé, hogy finoman fogalmazzak. Miután a kormányválság miatt tavasszal ügyvezető kormány állt Belgium élén, szeptemberben az új kormány heteket vesztegetett el, pedig a második hullám hatását tompítani lehetett volna. Csak október közepén hozták meg a szükséges intézkedéseket. A harmadik hullámban már sokkal jobban kezelték a járvánnyal kialakult helyzetet.
Az időben hozott döntésekkel elejét lehetett venni, hogy a magyarhoz hasonló kaotikus állapotok uralkodjanak el.
Az egészségügy nem került olyan súlyos állapotba, állta a sarat, ha az átoltottság el is maradt az otthonitól. Információhiánnyal azért találkoztunk, nem lehetett napra pontosan követni az eseményeket. A negatív érzések azonban nem az egészségüggyel, hanem a kormányzattal szemben fogalmazódnak meg a nem elég gyors vakcinabeszerzés miatt. Marginális mozgalmak kezdtek tiltakozni a lezárások ellen, amelyekbe tavaszra a belga társadalom is belefáradt.
Magyarország viszont nyit, bár a járványügyi helyzet erre semmilyen alapot nem ad. Egy politikus láthatja úgy, hogy erre az ország érdekében mégis szükség van?
Egy politikus feladata mindig az, hogy a számtalan különböző szakmai szempont, és társadalmi érdek között optimális kompromisszumot keressen, amelyet persze a saját politikai meggyőződése is alaposan befolyásol. Különböző típusú kockázatokat kell tekintetbe venni, és köztük egyensúlyozni. Ilyen értelemben igen, elvben lehet azt mondani, hogy a gazdasági károk túl nagyok, végső soron akár emberéletekben is nagyobb veszteséggel járnak, mint amennyi halálesetet lezárásokkal el lehet kerülni. Erről nyílt vitát is lehet folytatni. Magyarországon azonban semmi ilyesmiről nincs szó. Nem tudni, milyen szempontokat vesz figyelembe a kormány.
A legnépszerűbb magyarázat szerint a miniszterelnök focimániája oltárán áldozzuk fel magyarok ezreit, mert a foci-Eb meccsei miatt kell erőltetni a nyitást.
Nem tudom, igaz-e ez, de az tény, hogy ennél plauzibilisebb érveléssel a kormány nem kényeztetett el bennünket, hogy miért futunk neki a korlátozások feloldásának egy olyan helyzetben, amikor a napi új fertőzések, a kórházi ápoltak, a napi halálesetek száma mind-mind sokszorosa annak, mint amikor bevezettük őket. Persze azt se lenne könnyű bevallani, hogy olyan mértékben megroppant a magyar gazdaság, hogy nem bír el több korlátozást, hisz az is ellentmondana a kormányzati sikerpropagandának a páratlanul sikeres magyar járványkezelésről és a kanyarban előző magyar gazdaságról. Sok szempontból a kormány a saját hazugságainak a hálójába keveredett, és nem találja belőle a kiutat.
Itthon a társadalom egy része sokáig érthetetlenül fogadta, hogy a pedagógusokat nem oltják be soron kívül. Végül mégis előrehozták őket, hamarosan visszamennek az iskolába, ám sokan közülük úgy érzik, most rájuk haragszanak a szülők, hiszen ők akartak gyorsabban oltást. Mi lenne a követendő nemzetközi gyakorlat velük kapcsolatban?
Nincs egységes nemzetközi gyakorlat, ahány ország, annyi különböző oltási terv. A prioritás csoportok kiválasztása nagyban függ attól is, hogy az adott országban mennyire súlyosak a járványadatok, a rendelkezésre álló oltóanyagok mennyiségétől és persze a hatályban lévő korlátozásoktól.
Vannak országok, például Franciaország vagy Portugália, ahol a pedagógusokat igen korai fázisban elkezdték oltani.
Lényegében az egészségügyi dolgozók és az idős veszélyeztettek után közvetlenül, hogy gyorsan újranyithassák az iskolákat. Máshol hátrébb sorolták őket, és arra is akad példa, hogy nem oltják őket célzottan, csak ahogy az egyéb prioritások alapján sorra kerülnek. Ezt a döntést minden országnak a saját helyzetének a mérlegelésével kell meghoznia. Személy szerint nagyon fontosnak tartom, hogy mielőtt az elkerülhetetlenül zsúfolt osztálytermekbe visszaküldjük a tanárokat, hozzájussanak az oltáshoz, ez nem csak az ő elemi érdekük és joguk, de az ugyanezekbe az iskolákba visszarendelt gyerekeké és családjaiké is. Hogy vannak, akik ezen felháborodnak, az elkerülhetetlen, hogy a kormány inkább szítja ezeket az érzelmeket, semmint kiállna a pedagógusok mellett ebben a helyzetben, az viszont gyáva, felelőtlen magatartás.
A világjárvány virtuális világba kényszerítette az embereket, és a hozzászólásokból még inkább úgy tűnik, párhuzamos valóságok alakultak ki. Csak Magyarországon ilyen feltűnő ez a jelenség?
Máshol sem könnyű a helyzet, de Magyarországon a felfokozott érzelmeket, a feszültséget mindenki a bőrén tapasztalhatja. A többi országhoz képest az a különbség, hogy máshol a hibákról, nehézségekről nyíltan lehet beszélni, a kormányok eszmecserét folytatnak róluk. Magyarországon viszont a rendkívül magas, két-háromszáz közötti napi halálozási szám áll szemben az indokolatlan kormányzati sikerpropagandával, ami fokozza a feszültséget.
A kormány nem a megoldást keresi, de visszaütnek a hibái és erősen megkopott felé a bizalom.
Miközben az egymillió lakosra vetített halálozási arányt nézve világszerte a legrosszabb helyzetbe került az ország, még ma is arról beszél az állami vezetés, milyen sikeres a járvány kezelésében. Mindez teljesen kettészakította a társadalom észlelését és a központi kommunikációt a helyzetről.
Hogyan hatott a járvány az európai zöld politikára? Háttérbe szorította, vagy egyértelművé tette: többé nem élhetünk úgy, mint eddig?
Volt olyan félelem, hogy az Európai Unió és a tagországok zöld törekvéseinek, a 2019-ben kezdődött folyamatoknak keresztbe tesz a vírus, de a valóság egészen más lett. Világossá vált, hogy a járvány közvetlen kapcsolatban áll az ökoszisztéma ember általi túlterhelésével, és ez már nem csupán néhány ökológus véleménye, hanem nyilvános, közös tudás. Az európai helyreállítási csomagban éppúgy megjelenik a fenntarthatóság, mint a 2019-es Európai Zöld Megállapodásban, a European Green Dealben.
Átjárja a kezdeményezéseket az a szemlélet, hogy a gazdaság ne csak helyreálljon, hanem fenntartható pályára kerüljön
Ahol rossz irányba mentünk, ott a járvány után másképp folytassuk, akár az energetikára, a szén-dioxid kibocsátásra, a mezőgazdaságra, a környezetkímélően előállított élelmiszerek előtérbe kerülésére gondolunk. A helyreállítás nem szabad, hogy a rossz gyakorlatok visszaállítását jelentse.
Hazánkban a kormánymédiában is szaporodnak a zöld hírek. Zöld beruházásokról, megújuló energiaforrásokról, faültetési programokról olvashatunk a kormányzati kommunikációjában.
Ezek elsöprő többsége csak kommunikáció. A zöld politikát, a fenntarthatóság hangsúlyozását éveken át csak úri huncutságnak tartotta a magyarországi vezetés, amire nincs szükség. A zöldek ellenséget jelentettek, utópisztikusnak és szélsőbaloldalinak nevezték a Párbeszéd és az LMP törekvéseit. Szijjártó Péter külügyminiszter 2018-ban a német autógyárak védelmére kelt azzal, hogy világosan kijelentette: Magyarország semmi olyan javaslatot nem támogat Brüsszelben, ami a német autóipar helyzetét rontaná. A kormány a magasabb európai uniós célkitűzések ellensége lett, amiből a klímaváltozás egyfajta szoft tagadása alakult ki. Eszerint Magyarország – és a kelet-közép-európai régió – nem tud ezen a téren az európai politikához csatlakozni, mert a versenyképesség csökkenését jelentené. Egyébként is, amit tudtunk, már megtettük. A kommunikációs stratégia otthon 2019-től kezdett megfordulni. Miután zöld áttörés következett be Európában, alighanem a kormányzati mérések is azt mutatták, egyre erősebb a zöld politika támogatottsága Magyarországon.
A gyakorlatban azonban rendre kiderül, a kormányzati zöld kampány üres.
Amikor az üzleti érdek és a zöld szemlélet egymással szembe kerül, az minden esetben a zöld ügyek rovására megy. Európai szinten is gátolja az átalakulást a magyar kormány politikája, de a hazai gyakorlatban sem látunk pozitív változást, amikor például a Balaton, a Velencei-tó, a Fertő-tó vagy a tatai Öreg-tó sorsa a tét. A mezőgazdaságban elég csak a Kishantos-ügyre gondolni, egy ökológiai mintagazdaság felszámolására. A városi zöldterületekre ugyanígy szomorú jövő vár azokon a helyeken, ahol fideszes a városvezetés. Ám amíg a kormányzati kommunikáció csak egy zöldre festési kísérlet, az európai költségvetés zöldülésének a következő években valóban lesznek pozitív hozadékai.
Az európai uniós kötelezettségnek megfelelően a helyreállítási alap harminchét százalékát a klímaváltozás elleni zöld projektekre kell fordítani, és ebből elkerülhetetlenül lesznek értelmes megoldások is. Nyilván ezeket a pénzeket is megpróbálják a maguk zsebébe csatornázni – annakidején például az Elios tevékenységét is igyekeztek papíron zöldként, energiahatékonysági programként bemutatni, de végül esély sem volt uniós támogatást kapni rá, vissza is léptek tőle.
A jövőben is lehet majd számítani arra, hogy a korrupt oligarchák ilyenekkel próbálkoznak.
De olyan sok pénz jön majd Magyarországra, hogy talán nem győzik mindet ellopni. Valami marad belőle a fenntarthatóságra, a kibocsátás csökkentésére is. Megfelelő szemlélettel az országba érkező páratlan mennyiségű pénz valóban átformálhatná, bezöldíthetné a magyar gazdaságot. Ezt az esélyt alighanem elszalasztjuk.
Merrefelé halad a globális politika ?
Az elmúlt egy-másfél év alapján biztató a helyzet, nem utolsósorban az amerikai elnökválasztásnak köszönhetően. Szimbolikusan és praktikusan is sokat jelent, hogy az Egyesült Államok visszatért a párizsi klímaegyezményhez, Joe Biden azóta bejelentett intézkedései éles fordulatot jelentenek. Radikális zöld politikát az amerikai elnöktől nem várhatunk, de Biden döntései nem csak zöld átalakulást jelentenek az energetika, a technológia területén, hanem szociális aspektusból is fontosak, az igazságosság felé mutatnak.
A zöld átalakulás költségeit nem a leginkább rászorulókkal fizettetik meg
Ők sem maradnak ki az előnyeiből, vagyis nem a felső középosztály privilégiuma marad. Merőben új ez a fajta szociális elkötelezettség, a republikánusok egy része nem is késlekedik majd a szocializmus megteremtésére tett kísérletnek bélyegezni.
Amerikával szemben Kína megítélése viszont igencsak vegyes arról, mi történik ott a háttérben.
Kína külön történet, sokszor nem látunk bele az ottani döntéshozatali folyamatokba, zárt világot jelent a kommunista párt gondolkodása. Elképesztő a gazdasági növekedés, de egyértelműen megvan a felismerés, hogy a klímaváltozás kockázatot jelent, stratégiai és biztonsági szempontból is. Tudják, hogy globális teendők várnak Kínára ezen a téren. A bejelentéseik szerint 2060-ra klímasemlegesség akar válni az ország, ami csak tízéves késést jelent az Európai Unióhoz képest.
A gazdaság, a technológia szempontjából Kína sokszor meglepően rugalmas.
Egyre inkább a hatékonyság felé mozdul el. És Kínában, ha egyszer elhatároznak valamit, azt makacs következeteséggel végre is hajtják. Meglátjuk, végül mennyire hoz mélyreható változást a klímaváltozással szembeni elköteleződés, elég gyors, elég rendszerszintű lesz-e a változás. De nem reménytelen a helyzet.
Orosz zöld politika létezik?
Egészen speciális Oroszország hozzáállása. Míg Kína felismeri, hogy érdeke tennie a klímaváltozás ellen, mert sújtani fogja, ami jobb megoldásokra serkenti, az oroszok azt hiszik, semmi baj nem történik, ha felborul az ökoszisztéma, majd búzát termesztenek egész Szibériában. De csak illúzió, hogy jól járnak a globális felmelegedéssel, ugyanis ők is súlyos következményekkel néznek majd szembe. A nagyobb baj pedig az, hogy az orosz gazdaság elképesztő módon függ a fosszilis energiahordozóktól.
Súlyosan ellenérdekelt a globális karbonsemlegesség elérésében.
Ami fenyegeti a fosszilis energiahordozók exportját, az számára nemzetgazdasági és nemzetbiztonságot fenyegetést jelent, ilyennek tartja az Európai Uniós költségvetést, a zöld átállást, az ambíciózus energiahatékonysági és megújulós célokat is. Egyetlen olyan exportcikke létezik, ami a high-tech kategóriába tartozik, ez pedig a nukleáris technológia. Magyarországon keresztül is próbálja úgy elfogadtatni, mint a klímaváltozásra adott választ, ami középtávon kiváltja a földgázból és kőolajból származó energiát. Diplomáciai nyomást gyakorol más államokra, érzékeljük, hogy az európai piacon szeretne minél intenzívebben jelen lenni.
Az elemzések egy része szerint – ilyen az Energiaklubé a szélenergia mellőzéséről – az energiapolitikát nézve a keleti blokk megmaradt, benne hazánkkal. Magyarországnak mekkora a mozgástere az orosz viszonyt nézve?
Magyarországnak óriási a mozgástere Oroszországgal szemben. Nem gazdasági racionalitásból, hanem politikai meggyőződésből származik ez a szövetség. A magyar export nyolcvan százaléka az Unió tagállamaiba érkezik, a keleti nyitás gazdasági szempontból kudarc. Magyarország persze energetikailag függ a gázimporttól, az olajimporttól, Paks miatt a nukleáris fűtőelemektől, és a tetejébe meg akarják építeni Paks II-t is. Közben az Európai Unió energiapolitikai stratégiája a megújuló energiahordozókra, az energetikai hatékonyságra épül. A magyar kormány mást választott, és nem a földrajzi adottság miatt.
Súlyos hiba, hogy a függést nem csökkenteni, hanem erősíteni akarja.
Sem a politika, sem a gazdaság nem predestinálja erre az országot. A racionalitással szembeni erőfeszítés mindez, amit akkor is folytatnak, ha sikertelennek bizonyul. Oroszország elkerülhetetlenül jelen van a magyar politikai döntéshozatal realitásai között, a fennálló függőségekkel számolni kell, de semmilyen ok nincs ezek súlyosbítására. Épp ellenkezőleg.
Borítókép: Járdány Bence