Meg kell találni az arany középutat, egy rendelettel nem szabad lehetetlen helyzetbe hozni sem a vállalkozókat, sem az önkormányzatot. A járvány miatti gazdasági válság kezelésében, az adópolitikában és korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos intézkedésekben sincs egyetértés az iparkamara országos és fővárosi szervezete között. A XVIII. Kerületi Tagcsoport elnöke, Erdődy Viktor lapunknak beszélt az ellentétetekről, a vállalkozók megsegítéséről, a gazdaság újraindításának lehetőségeiről.
Mi az, amiben eltér a fővárosi és az országos kamara álláspontja a járványkezelés tekintetében?
Jelenleg elég feszült a viszony a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) között. Többször is bíráltuk Parragh Lászlót, hogy olyan intézkedéseket javasolt a kormánynak, amelyekről nem tárgyalt a helyi kamarákkal. Ilyen volt a kata és az iparűzési adó ügye is.
A BKIK-nak saját véleménye van a járványügyi helyzettel kapcsolatos nyitásról és a zárásról is.
Nem határozták meg jól, melyek azok a szektorok, amelyeket nem kellett volna bezárni, és melyek azok, amelyek nyitva maradhattak a szigorítások ellenére is.
Mit szól ahhoz, hogy megint nyitva lehetnek a szolgáltatók?
Végre megértette a kormány amennyiben a négyzetméter alapú korlátozást be lehet tartani, akkor a szolgáltatások nem jelentenek egészségügyi kockázatot. Ezt a módszert alkalmazza több európai ország is, és úgy gondolom, hogy a magyar állampolgárok már eléggé szabálykövetőek.
Nem értettünk egyet azzal, hogy bezárták például a kozmetikusokat, műkörmösöket, holott ezeknél a tevékenységeknél kisebb volt az esélye a fertőzésnek, hiszen vegyszerekkel dolgoznak, jobban betartják a maszkviselési szabályokat is.
Miközben volt olyan másfél emeletes fővárosi kínai üzlet, amelyik kirakott a polcára néhány egészségügyi cikket, és cipőt árult. Azokat a szektorokat, amelyeket nem muszáj, ne tegyük tönkre.
Januártól szigorodott a kata, a kisadózó vállalkozások tételes adója. A legnagyobb felháborodást a 40 százalékos büntetőadó okozta, amit akkor kell fizetni, ha a vállalkozó a naptári évben több mint 3 millió forint bevételre tesz szert egy ugyanazon szervezettől. Ezzel sem elégedett?
A már tönkrement, vagy rövidesen megszűnésre váró kisvállalkozások többsége katás. Nem csoda, hiszen nem kaptak elég segítséget a talpon maradáshoz. A kormány a tavalyi bevételek ismerete alapján mondhatta volna azt, hogy egy hónapos bezárásra az összeg 80 százalékát odaadja.
Nem milliomosokról beszélünk, nincsenek több hónapos tartalékok. Ezekre a vállalkozókra úgy kell tekinteni, mint akik fizetésért dolgoznak, de nem jár nekik a bértámogatás.
Azzal persze mindenki tisztában van, hogy a katát elsősorban a multik használták ki. Ha nem nézzük át tételesen vállalkozásokat, akkor becsúsznak azok a hibák, amelyek elkerülhetőek normális szabályozással. Tech- cégnél, vagy biztosítónál természetesen nem fogadható el, ha erre az adózásra van kényszerítve a vállalkozó, ezt vissza kellett szorítani, de nem fejetlenül. Itt van például az újságírás vagy a filmipar, ahol nem adóelkerülésre használták a konstrukciót. Ráadásul nem érte el a kormány a célját, mert mindenkinek van unokatestvére, olyan rokona, akivel mehet a keresztbe számlázás. Túl nagy bevételre az állam nem számíthat. Nem vitás, hogy meg kellett lépni, csak ezt sokkal megfontoltabban kellett volna megtenni.
Az iparűzési adó mértékének felére csökkentése mit eredményezett?
Ha összegszerűen vizsgáljuk, 100 milliós bevételnél az adóalap nagyjából 40 millió. Az iparűzési adó az összeg két százaléka, tehát 800 ezer forint, ennek engedték el a felét. Éves lebontásban nem nagy tétel a vállalkozóknak, viszont az önkormányzatok sokat veszítettek. És ők a nagy megrendelők, ha nem lesz pénzük, nem fognak munkát adni.
Azok a beruházások, amelyeket a kkv- szektorral terveztek kiviteleztetni sorra elmaradnak, mert nincs már rá fedezet. Visszanyalt a fagyi, az a kisvállalkozó, aki nem fizette be százezreket, most eleshetett egy kétmilliós munkától.
Nem horribilis összegekről van szó, általában ezek a munkák a közbeszerzési határ alatt vannak, de a kisvállalkozóknak összességében nagyobb bevételkiesést okozhat, mint amennyit elengedtek. Ráadásul azok a cégek, amelyek tönkrementek, vagy nem volt bevételük, úgysem fizettek semmit.
Kerületenként ez nagyjából mennyi kiesést jelent?
Nagyjából 800 millió és egymilliárd forint közé esik. Az iparűzési adót az önkormányzatok általában nem üzemeltetésre, hanem fejlesztésre fordították, ebből következik, hogy elsősorban az építőipari vállalkozások esnek el a munkáktól. De érintheti akár a nyomdaipart, vagy a vendéglátósokat is. Ha egyszer kinyílnak az éttermek, nem lesz majd keret azokra az önkormányzati rendezvényekre, amelyek eddig biztos bevételt jelentettek. Elmaradnak a tanfolyamok, a továbbképzések, mert azokra sem lesz pénz.
A nem kötelező feladatok elmaradása érinti a szociális ellátást is. Jó példa erre az óvodai felügyelet, amit délután négy óráig kötelező a törvény alapján biztosítani. Ha ezt az időpontot kitolják ötig, akkor azt az önkormányzatnak kell finanszíroznia.
Ha nincs rá pénz, azok a szülők járnak rosszul, akiknek négyig tart a munkaideje. A nem eléggé átgondolt intézkedések így okoznak kárt. Meg kell találni az arany középutat, egy rendelettel nem szabad lehetetlen helyzetbe hozni sem a vállalkozókat, sem az önkormányzatot.
Februárban megjelentek a 10 millió forintos újraindítási gyorskölcsön feltételei. Itt kamatmentességet ígértek a kisvállalkozóknak. Mi akkor a gond?
Érdemes ezt a konstrukciót közelebbről megnézni, az elképzelés a véleményem szerint nagyon jó, főleg az, hogy három évig moratórium van a fizetésre.
Az a cég, amelyik jól él a lehetőséggel, az fejleszt, gondolva arra, hogy a nyitás után vissza is kell fizetni a kölcsönt. Ami egyébként nem 10 millió forint, mert a kiszámítása a kis és középvállalkozóknál, illetve a mikró vállalkozásoknál a 2019-es árbevétele alapján történik.
Ez egy katás vállalkozásnál nagyjából 6 millió egy évben, így akkor maximum annyit kap. Sokan egyébként ki vannak zárva a lehetőségből. Például a legtöbb vendéglátós, hiszen ők a bankok szempontjából sosem számítottak megbízhatónak. Kevés volt az átutalásos fizetésük, a pénzintézet nem látja a forgalmat.
Pedig azt gondolhatnánk, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal már mindent lát, a gazdaság kifehérült.
Sajnos van három olyan szektorunk, a vendéglátóipar, az építőipar és a mezőgazdaság, ahol még most is sok a feketemunka. Erről határozott a véleményem: az a vendéglátós, aki nem tudja nyolc órára befizetni a pincérét, az húzza le a rolót. Ebben az ágazatban tömegesen négy órára vannak bejelentve a munkavállalók, rájuk eleve kevesebb bértámogatást lehet csak kapni.
A válság most rendbe is rakja ezt a piacot, azok a vállalkozók, akik nem hajlandóak megfizetni az adókat és járulékokat, azok kiesnek. Lehet azt mondani, hogy sokat kell a munkavállaló után fizetni, de egy bruttó 219 ezer forintos szakmunkás minimálbér esetén ez havi 73 365 forint, szja-val együtt. Naponta 2445 forint, amit ki kell tudni termelni, ha ez nem megy, akkor abban a vállalkozásban nincs sok ráció.
Sokszor előfordul az is, hogy a munkavállaló kéri, hogy ne jelentsék be teljes munkaidőre, mert van valamilyen tartozása, mondjuk gyerektartás. Őket a munkáltatóknak nem lenne szabad alkalmazniuk.
A válság rá kell ébressze ezeket a szektorokat arra, hogy kötelező mindenkit bejelenteni. Ez a magyar valóság. Ahol nincsenek bejelentve, ott nem is lehet rendesen segítséget nyújtani.
Mi a megoldás?
A megoldás az lenne, ha már vége lenne a válságnak. A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara létrehozott egy 75 millió forintos alapot. Ebből elsősorban a vendéglátósoknak akarunk segíteni, de felvesszük a sorba a szépségipari vállalkozókat is. Az a terv, hogy a nyitást követően a fogyasztás alapján bevételarányos támogatást adunk a szolgáltatóknak. Az önkéntes kamarai tagdíj felét is fel lehet ajánlani ennek az alapnak.
Megkeressük azokat a multikat és nagyvállalkozókat, amelyek kamarai tagok, hogy nagyobb összegekkel segítsék ki a bajba jutott beszállítókat, hiszen ezek a cégek később is partnerek maradhatnak.
Akkora keret nem lesz, amiből mindenkinek milliókat tudunk adni, de annyit talán tudunk, hogy lélegzetvételhez jusson egy vállalkozás.
Borítókép: Pixabay/jplenio