A trambulinbalesetek kenterbe verik a bicikli-, roller- és gördeszkasérüléseket Dr. Kőnig Róbert gyermeksebész, gyermektraumatológus szerint, aki a Very Important Planetnek bemutatta, milyen súlyos következményekkel járhat a játék használata és mely szabályok betartását kellene mindenkinek komolyan vennie. Mint mondta, hatéves kor alatt a játszóterek, parkok földbe süllyesztett változataira sem szabadna ráengedni a kicsiket, a hosszú perceken át tartó folyamatos becsapódással is egészségkárosodást szenvedhetnek. Biciklin, rolleren, gördeszkán példamutatással óvhatjuk meg az egészségüket – és méretkövető, sportágra szabott bukósisakokkal.
A hatéves korhatár okai
Ha tavasz és koronavírus, akkor trambulin. A vírus harmadik hulláma alatt újra virágzásukat élik a biztonságos védekezés jegyében kerten belül összerakott gumiasztalok, miközben pedig a felújított, nyitva tartó játszótereken a földbe süllyesztett változat hódít. A jó idő beköszönése előtt azonban Dr. Kőnig Róbert gyermeksebész sokunkat elgondolkodtatott egy bejegyzésével, amelyben a rendkívül súlyos balesetek gyakorisága mellett kiemelte: hatéves kor alatt a trambulin használata, a csontokat, ízületeket és a vázizomzatot tekintve egészségtelen. A szakembert többek között a kisgyermekek lehetséges egészségkárosodásairól kérdeztük.
„A hatéves korhatárt komoly tanulmányok és megfigyelések támasztják alá Észak-Amerikában, az ottani gyermekorvosok részéről. Mi is azt látjuk, hogy az ennél kisebb korosztályok vázizomrendszere még nem elég erős a trambulinokhoz. A neurológiai fejlődéshez, az agy stimulálásához bizonyos föl-le mozgásokra szükség van, de ezt ebben a korban a hintázással érdemes elérni. Ha egy kisgyermek hosszú perceken át ugrál egy trambulinban, az állandó becsapódások során a szervezetét érő terhelés miatt, ami a súlyának a többszöröse, agyrázkódás, illetve ritkábban gerincvelő-rázkódás is felléphet” – mondta a gyermeksebész.
Hányás, szédülés, látászavar, aluszékonyság lehet az agyrázkódás tünete, több napos kórházi kezelés, infúzió várhat a kis betegre. Ezek gyakori esetek a megfigyelése szerint.
„Elfáradáskor pedig jönnek a súlyos sérülések, törések
– folytatta. – Ebben a korban a csont még hajlik, nagyon könnyen törik. Ha egy három-négy éves gyermeknek négy héten át fekvőgipszben kell lennie, az az egész családnak óriási kihívást jelent.”
A fő szabály és társai
Minden hónapra jut a praxisában legalább egy, jó idő esetében akár több nagyon súlyos sérülés, amelyből műtét lesz. Megfogalmazása szerint a gyermektraumatológusoknak állandó „beszállítói” lettek az ugrálóparkok, éppen az ott szerzett bokasérülések következtében szerezhetett nagy rutint a műtétekhez.
„Egy hónapon belül szükséges volt operálnunk könyök-, váll-, és térdsérüléseket trambulin miatt
– folytatta. – Ezek olyan komoly sérülések lettek, hogy csak úgynevezett nyitott műtéttel tudtuk helyrehozni őket. Magyarán képződik heg, sok hónapig tart a rehabilitáció, második műtét is lesz a behelyezett fémanyagok eltávolításakor. Ez egy életre szóló tapasztalat egy családnak, nem a legjobb fajtából. Betiltanám az összes trambulint, ezek valójában cirkuszi akrobaták eszközei. Először Észak-Amerikában és Ausztráliában jelentek meg a kert végében, majd amikor 2009-ben Angliában dolgoztam, már ott is csak néztünk, mennyi lett belőlük. A világjárvány alatt Magyarországon is rengeteg kertben megjelentek, de ha már így alakult, akkor legalább használják őket jól, és csak hat évesnél idősebbek. A fő szabály, hogy egyszerre csak egy gyerek legyen bent.”
Persze a többi sem lényegtelen Dr. Kőnig Róbert szerint: a biztonsági felszerelések a védőhálótótól a rugókra tett szivacsokig vagy éppen a szülői felügyelet, ami azt is garantálja, hogy más gyerek ne másszon be a trambulin alá. Fa alá nem teszünk gumiasztalt, az elhelyezésnél pedig meg is érkeztünk a játszóterek földbe süllyesztett változataihoz. Most, a harmadik hullám idején nemcsak azért lehetnek veszélyes helyek, mert olyan frekventált helyeken, mint a budapesti Bikás Park, egymás hegyén-hátán ugrálnak bennük a gyerekek.
„Összedőlni ugyan nem fognak ezek az ugrálók, de én a piciket ezekre se engedném rá.
A szabályokat pedig a játszótéren is be kell tartani, egyszerre itt is csak egy gyermek használja a trambulint” – hívta fel rá a figyelmet a gyermeksebész.
Felvetődött bennünk, hogy ezek alapján az önkormányzatok, kivitelezők felelőssége is, ha földbe süllyesztett, játszótéri trambulinokon baleset történik, így az orvosok a döntéshozókhoz fordulhatnak a betiltásért.
„Egy ilyen lépést komoly társadalmi vita kell, hogy megelőzzön, mindent alátámasztva tanulmányokkal.
A mostani helyzetben nem látok rá sok esélyt. De ki tudja, mit hoz a jövő?” – reagált a szakember.
Mivel megfogalmazása szerint a gyerekek rendkívül jól gyógyulnak, a maradandó sérülések aránya náluk kevesebb, de ott is láttak már ilyent. A tinédzser korosztály vége viszont, a csontkort tekintve, gyakorlatilag felnőtt kornak számít, így ott inkább előfordulhatnak maradandó sérülések.
A kicsik és a mikromobilitás
Érdemes arról is beszélni, hogy gyakoriság és súlyosság alapján hol állnak a gumiasztal körül keletkező sérülések néhány más, tavasszal különösen népszerű sporteszközhöz képest, illetve melyek a további fő veszélyforrások.
„A trambulinbalesetek kenterbe verik a bicikli-, a roller- és a gördeszkabaleseteket – mondta Dr. Kőnig Róbert. – De ezekben a sportágakat is csak a rájuk kifejlesztett bukósisakokban szabad űzni, és a méretnek követnie kell a gyermek életkorát, éppen úgy, mint a cipőknél. A gyerekek mintakövetők, ha a szülők viselnek bukósisakot, akkor ők is felveszik, így rendkívül komoly sérüléseket lehet előzünk meg. A trambulinbalesetek mögé felírhatjuk másodiknak a lovas baleseteket és a rollerbaleseteket, amelyek gyakran extrém rollerekkel alakulnak ki félcsőben. Ha egy gyermek biciklizik, az a testtömegét és a sebességét nézve olyan, mintha motoron ülne egy felnőtt. A kicsik viszont bátrabbak, de kevésbé ügyesek, ezért is lényeges, hogy bukósisakban legyenek.”
Kiemelt kép: PXHere