Ha létezik születésnapja mindenki szerelmének, akkor az március 25. Velence 1600 évesen küzd az elöregedéssel, az eliszaposodással, az elöntésekkel, a kiszáradással, a vegyi szennyezésekkel és már szinte megfojtotta a tömegturizmus. Lakói nem arra vágynak, hogy a világ a járvány után visszatérjen a korábbi életéhez.
Márai Sándor szerint mindannyiunknak két szülővárosa van, az egyik Velence. De hogyan és mikor született mindenki Velencéje? Mielőtt rátérnénk a születésnapra, kihagyhatatlan egy másik Márai-idézet:
„Velence, mindenki számára, az örökké elmulasztott nászút; azok számára is, akik ott jártak nászúton.
Igen, gondolják egy életen át, pontosan így kellett volna: Velencében a Danieliben, a galambokkal, a gondolásokkal és a megfelelő nővel. Mindenki így érzi, tíz év múltán azok is, akik a megfelelő nővel voltak ott.”
Mihálynak egy hét sem kellett, hogy rájöjjön, nem a megfelelő nővel jár itt nászúton Szerb Antal Utas és holdvilágában. Boldog, amikor rossz vonatra száll, de mi most utazzunk vissza az európai kultúra egyik bölcsőjébe.
A születésnapjának leginkább 421. március 25. mondható, hiszen e nap tette e várost azzá, ami: elkezdték benépesíteni a lagúnákat. Majd jöttek és jöttek a menekülők a kontinensen hódító lovas népek elől, itt találták meg a békét, halászatba, sólepárlásba és a lagúnák feltöltésével gazdálkodásba kezdtek. Egy-két évszázad alatt a szigeteket elválasztó csatornák egyre inkább összekötötték az embereket, közösséggé szerveződtek, a VII. században pedig már kialakult az a városközpont, aminek ma is a csodájára jár a világ. Túlságosan is.
Tizenhat évszázaddal később egyre inkább látszik, e drágakő mennyire törékeny.
Szent Márk városa, a dózsék, Marco Polo, Otello, Vivaldi városa a XXI. századra élhetetlenné vált, a tömegturizmus áldozata lett és most a koronavírus drámai hatásainak köszönheti, hogy fellélegezhet.
A történelmi városban a helyi aranykort jelentő középkorhoz képest ugyanis – amikor 200 ezren mondhatták magukat büszkén velenceinek, egyben az akkori Európa egyik legnagyobb és legfontosabb városa lakójának – negyedére esett vissza a létszám, ami a világjárvány előtt a töredékét jelentette a hömpölygő tömegnek. A beszámolók egy része szerint ők még igazi velenceiek, akik az idegen arcok forgatagában annál inkább megismerik egymást, próbálják megőrizni lelki derűjüket. És az otthonaikat is, amely a féktelen turizmus miatt kialakult elképesztő drágaság, a többszörösére emelkedő megélhetési költségek miatt egyre nehezebb. Ráadásul a pillanatnyi haszonért bőven akadnak ellenérdekeltek Velence hosszú távú megmentésében.
Befektetők vásárolják fel a lakásokat, építenek újakat, a lakosság elöregedett, a játszóterek és a gyerekek eltűnnek. A turisták pedig a járvány előtt már egymástól is szenvedtek:
Az elmúlt években a vörösfenyőcölöpökből épült város mind gyakrabban kerül a híradásokba a rendkívüli vízállás-változások, iszaposodás, vegyi szennyezések, légszennyezés miatt, amelyek kétségbe esett segélykiáltások Velence pusztulásáról, süllyedéséről. Az áradások alatt az állandó öltözék része lett a gumicsizma, pedig ha van valamilyen ruhadarab, ami nem passzol ide, az éppen ez.
Huszonöt éve két fesztivál között több mint százszor küzdött meg a Szent Márk tér az acqua altával, a magas vízállással. Az ezredfordulón a lagúna vízszintje másfél méterrel emelkedett az átlag fölé, de mértek már itt a huszadik század második felében közel két méter magas víztöbbletet is.
1966-ig tartotta magát a kétszáz évvel korábban alkotott 15 kilométernyi kőrakás, amely még a Velencei Köztársaság érdeme volt és hullámtörőként szolgált.
Míg néhány hónapja az árvíz tette próbára a környéket, a fenséges építmények egy hónapja a rendkívüli szárazság miatt rongálódtak tovább, az iszapba süllyesztve a gondolákat:
Tengernyi ötlet született már a világörökség részét képező Velence megmentésére, de nemcsak a bábák nagy száma miatt veszhet el az 1600 éves gyermek. Isten éltesse sokáig!
Kiemelt kép: PXHere