Gyakran politikai vagy gazdasági kérdés, milyen idegen állatfajokat próbálnak meghonosítani vagy hagynak elszaporodni, a vadászat bevételt jelent az erdőgazdaságoknak, de a természetvédelmi szempontokat is figyelembe kellene venni – véli Gálhidy László biológus, a WWW Magyarország erdővédelmi programvezetője, aki részben saját tapasztalatai, szakmai útjai alapján összegyűjtötte a Very Important Planetnek a leglátványosabb, egyben legtanulságosabb példákat az invazív állatfajok által okozott pusztításról. Így jutunk el az Óceániába küldött zergéktől az ausztrál tevéken át a hazánkban elterjedő közel-keleti macskákig és korzikai muflonokig. Közben egy új veszély közeledik.
Míg a Mississippi vidékéről, szubtrópusi környezetből származó vörösfülű ékszerteknősöket a hazai vizekbe eresztik, ahol elveszik a mocsári teknőseink táplálékait és a napozóhelyeiket, Gálhidy László elmondása szerint távoli földrészek, szigetvilágok élőlényei még inkább érzékenyek az idegen állatok, növények betelepítésére, mert nem tudnak velük versenyezni. Sérülékeny többek között Új–Zéland, Hawaii vagy Madagaszkár őshonos élővilága, megannyi példa pedig minket is közelről érint.
A Monarchia zergéi Új-Zélandon
Új-Zéland déli szigetére a Közép-Európában őshonos zergék kerültek 1907-ben, az Osztrák-Magyar Monarchiától kapott ajándékként.
„Horthy Miklós emlékirataiban olvastam, hogy amikor ott járt, úgy látta, a hegyláncok arrafelé is alkalmas élőhelyek lesznek a zergéknek, vadászni ugyanúgy lehet rájuk. Minden bizonnyal a későbbi kormányzó javasolta a császárnak a diplomáciai célú ajándékozást.” Mivel azonban a szigeten semmilyen természetes ellenségük nincsen, kórosan elszaporodtak, ugyanúgy lelegelték a fiatal növényzetet, mint Magyarországon a muflonok, és letúrták a talajt – mondja Gálhidy László.
Bölények a westernből
A bölények hazájának az észak-amerikai síkságok számítanak. 1925-ben egy western film forgatására vitték a példányaikat a Los Angeleshez közel fekvő Santa Catalina-szigetre – majd a forgatás után ott is felejtették őket.
„A különleges növényvilágának köszönhetően ezt a helyet nevezik Észak-Amerika Galápagosának is – halljuk a biológustól. – Területe fele akkora, mint Budapesté, a több száz egytonnás patás viszont hatalmas eróziót okozott, és mindent lelegelt. Bár a látogatók megkedvelték a szelíd állatokat, idővel rájöttek a szigeten, hogy tarthatatlan ez az állapot. Amikor 2010-ben ott jártam, a 600 fős állományt már 150 fősre redukálták, néhány évvel korábban szállították vissza a többi bölényt a kontinensre.”
Szarvasvadászat: a bálnavadászok sportja
Legeléssel, a talaj letaposásával, továbbá a kövek között fészkelő madarak tojásainak elpusztításával okoztak rendkívüli károkat a Déli-Atlanti-óceánon az Észak-Európából származó rénszarvasok. Déli-Georgiára és a többi antarktikus, szubantarktikus környezetet biztosító szigetre telepítették be őket, amelyek megannyi endemikus, vagyis csak itt élő madárfaj mellett pingvinek és fókák népes kolóniái számára is ideális élőhelyek.
Norvég bálnavadászok telepítették be a szarvasokat a 20. század elején, mint a szakember hozzátette, részben a szórakozásukat, sportolásukat jelentő vadászat kedvéért, részben táplálék-utánpótlásként. Az ökoszisztéma megbomlása miatt a helyi önkormányzat a 2010-es években végül levadászatta a teljes, többezer fős állományt, a lefagyasztott húsukat pedig a Falkland-szigeteken adták el.”
Egymillió teve Ausztráliában
Ausztráliába az észak-afrikai és közel-keleti tevéket a tevehajcsáraikkal együtt importálták az 1800-as évek első felében, hogy a kontinens belső, száraz vidékén gyapjúszállításra használják őket. „Ennek a korszaknak a gépesítés vetett véget, a tevéket szélnek eresztették, a 2000-es évekre azonban milliósra szaporodott az állomány – mondta Gálhidy László. – Különleges képességükkel távolról megérzik a vizet, meg is találták a vízbázisokat az ötödik kontinensen, és ürülékükkel szennyezték őket, a környékbeli növényzetet is elfogyasztva. Mára mintegy 300 ezresre csökkentették az ausztráliai tevék számát.”
A macskák pusztítása és pusztulása
Az állatvilág számára az egyik legveszélyesebb ragadozóknak a félig elvadult macskák számítanak a WWF szakemberének elmondása szerint.
„Ausztráliában húsz faj kihalását, további száz veszélyeztetettségét okozták.
Az Új-Zélandhoz tartozó Stephens Islanden ők pusztították ki az ökörszemeket, nem sokkal azután, hogy az ornitológusok felfedezték őket. Mivel a magyarországi házimacskák a közel-keleti, észak-afrikai vadmacskák leszármazottai, a genetikai állomány leromlásával jár, amikor elvadulva az itteni vadmacskákkal kereszteződnek. Ez a folyamat az elmúlt kétszáz évben inkább megfigyelhető, mivel a vad- és házimacskák élőhelyei egyre inkább összeérnek. Az utódok már kevésbé tudnak alkalmazkodni a hűvösebb hazai klimatikus viszonyokhoz, így elkezdenek elfogyni a természetből.”
Muflonjaink Korzikáról
„A muflon sem kivétel, amikor olyan fajokról beszélünk, amelyet gazdasági érdekből vagy valakinek a hobbijáért – vadászati szenvedélyéért – telepítettek be idegen környezetbe – mondja a biológus. – Korzikán honos, és Magyarországon többek között a Vértesben és a Mátrában terjedt el, mediterrán környezethez szokott fajként a hegyek sziklás, déli lejtőin szeretnek melegedni.”
Értékes sziklagyepeket, ritka és védett növényeket rágnak és taposnak le, gátolják az erdők megújulását a facsemeték elfogyasztásával.
„Néhány éve például egy szlovák területen, a Garam völgyében lévő őserdőben járva tapasztaltuk, hogy a muflonok miatt hiányoznak az utánpótlást jelentő facsemeték” – folytatja.
Amerika mókusai közelednek hozzánk
Az Amerikából származó keleti szürke mókus az 1800-as években jelent meg Angliában, és mivel nagyobb, erősebb az őshonos vörös mókusnál, Gálhidy László elmondása szerint ki is szorította az alacsonyabban fekvő területekről a hegyvidékekre.
„A muflonokhoz hasonlóan a fák kérgét is rágja, kerítéssel sem lehet védekezni ellene, mert azokon is átmászik, a közparkokban ráadásul etetik őket.
Ma már Olaszországban és Svájc déli részén is megjelentek, ha Közép-Európába is átjutnak, félthetjük tőlük a hazai vörösmókus-állományt, hiszen Magyarország nagy része sík vidék, ahol Angliához hasonlóan különösen nagy kárt tehetnek.”
Mint a biológus szavaiból kiderült, Amerikán belül is okoztak már bajt, ahogyan emberi tevékenységgel a keleti partról – ezért is hívják őket keleti szürke mókusnak – átjutottak a kontinenst észak-déli irányban kettészelő hegységrendszeren, amelynek két oldalán egészen máshogyan fejlődött az állatvilág.
Kiemelt kép: Pixabay