A legszebb az lenne, ha belső motivációból megtanulnánk valamennyien az újraélesztés módszerét, ám külső kényszerből is csak egy része ismeri még a társadalomnak. Negyed évszázad alatt így sokat fejlődtünk itthon Dr. Fritúz Gábor vezető instruktor szerint, ám valószínűleg lényegesen több életet meg lehetne menteni, ha szélesebb körben elsajátítanák ezt a tudást. Nem kötelező, de annak kellene lennie.
Van-e fontosabb tudás annál, amellyel életet menthetünk? Bár a válasz egyértelműnek tűnik, de mindjárt adódik belőle a következő kérdés: akkor a társadalom nagy többsége miért nem tud újraéleszteni? Mindez pedig további kérdések özönét veti fel: miért nem tanuljuk meg valamennyien a módszerét; miért tűnik esetlegesnek, hogy a diákéveink során vagy a munkahelyeinknek elvégzünk-e ilyen tanfolyamot? Miért nem elválaszthatatlan, szerves része a közoktatásnak az újraélesztés megtanítása?
Belső motiváció vagy külső kényszer?
Minden jel szerint továbbra is ott tartunk, hogy az elhivatott szakemberek által tartott képzésekre vagy beiratkozunk, vagy nem. Dr. Fritúz Gábort, a Magyar Resuscitatiós Társaság vezető instruktorát többek között arról kérdeztük: hogyan terjed a társadalomban e készség, milyen korlátokba ütköznek, hogyan lehetne előrelépni.
„Az egész társadalomra vonatkozó reprezentatív felmérések nincsenek, de az én meglátásom az, hogy nagyon sokat fejlődtünk az elmúlt huszonöt évben. Azért még lenne hová. Huszonöt éve még elzárkóztak az emberek az újraélesztéstől, nem mentek oda segíteni, és nem azért, mert nem akartak, hanem mert féltek a negatív megnyilvánulásoktól. A világjárvány előtt viszont már meg lehetett figyelni, hogy ez a tudás egyre inkább bekerül a köztudatba.
Trendivé válik, ha valaki ismeri a módszerét.
Belső motivációból mégis kevesen vesznek részt a tanfolyamokon. Gyakoribb, hogy külső kényszerből, jogosítvány megszerzéséért, munkahelyi előírásból vagy külföldi munkavégzés kedvéért tanulják. Mások ingyenes rendezvényeken, egészségnapokon sajátítják el” – mondta a szakember.
Eszközhiány, tudáshiány az iskolákban
A közoktatásba való bekerülésnek – pontosabban be nem kerülésnek – sajátos a története, hiszen papíron már régóta tanulniuk kellene a gyerekeknek. A vezető instruktor elmondása szerint Dániában és Hollandiában létezik iskolai program az újraélesztés oktatására, Magyarországon pedig 2012 óta része a Nemzeti Alaptantervnek – a hazai tanintézmények azonban megvannak nélküle.
„Pedig több programot, modellt dolgoztunk ki, ezek alapján fel lehet építeni egy fenntartható rendszert, amelyben diákinstruktorokat képeznek, akik aztán a saját kortársaikat vagy a fiatalabbakat tanítják. Itt a fenntarthatóságon van a hangsúly, de bele kell tenni a munkát, hogy működjön, és be kell ruházni a szükséges eszközökre, bábukra, fertőtlenítőre” – folytatta Dr. Fritúz Gábor.
Hozzátette, sok helyen hiányoznak az oktatáshoz a jó minőségű eszközök.
A pedagógusok pedig nincsenek a módszertan birtokában, vagyis többek között a tantestület továbbképzését kellene megszervezni. Tapasztalata szerint egy-egy iskola elhatározásán, a vezetői támogatáson múlik, hogy megvalósul-e valahol az újraélesztés oktatása.
„A gyerekek élvezik az ilyen tanfolyamokat, presztízs jelent e tudás birtokában lenni”
– mondta. Érdemes itt is megnézni, hol tart a világ, vagy legalábbis a kontinens haladó része. Mint kiderül, a segítségnyújtás, az életmentés más formái már az óvodás korban elsajátíthatók. A szakember elmondása szerint Európa számos országában létezik már a Kids for Life-program, amely alapján a négyéveseket is megtanítják arra, hogy ki tudják hívni a mentőt, ha például otthon valamelyik szülő rosszul lesz.
Négy hónapig tartó készség
Számokban aligha kifejezhető, pontosan mennyivel lehetne több életet megmenteni Magyarországon, ha az újraélesztés módszere széles körben ismert lenne, és alkalmazni is tudná a nagy többség. Dr. Fritúz Gábor szerint egyszer megtanulni.
„Ma Magyarországon óránként egy vagy két ember feltételezhetően hirtelen szívhalálban veszíti az életét – mondta. – Valószínűleg sokkal alacsonyabb is lehetne a halálozási szám, ha általános lenne a helyes segítségnyújtás. Nem elég ehhez egyszer részt venni egy képzésen, hiszen utána körülbelül négy hónapig tart az a készség, amellyel valaki tud segíteni a szívmegálláskor. Utána esetlegessé válik, valaki hogyan alkalmazza a tanultakat, éppen ezért ajánlott, hogy minden évben ajándékozzák meg magukat az emberek egy ilyen élménnyel, fizessenek be egy ilyen tanfolyamra.”
Kiemelt kép: Pixabay