Ha nem követjük a lépést a gyermekeinkkel, többé nem találjuk meg őket a digitális térben. E dzsungelben elvadulnak, Mauglivá válnak, de gyakran mi magunk rontjuk el őket már egy-két éves korukban azzal, hogy okostelefont adunk a kezükbe – a WHO ajánlása ellenére. A világjárvány csak tovább növelte a rájuk és ránk leselkedő veszélyt, a közösségi médiában aratott sikerek pedig lufiként pukkadnak ki. Mindezt Tóth Dániel, a Pszichológus Pasi specialistaként mutatta be a hallgatóságnak.
Korunk talán legnagyobb, láthatatlan ellenségét a koronavírus mellett az online tér öncélú használata jelenti számunkra és még inkább az utódainknak. E hatást a világjárvány okozta bezártság a sokszorosára növelte, nem véletlenül hívtuk fel a figyelmet honlapunkon a gyerekek biztonságos internetezéért életre hívott TudatosNetre, amely az online bántalmazás, a cyberbullying elleni védekezésben segíthet.
2020 egyik legfontosabb magyar nyelvű kiadványa Dr. Mary Aiken Cybercsapda című könyve lett, amelynek szerzője a törvényszéki cyberpszichológia professzoraként többek között az Interpolnak és az FBI-nak dolgozik. Tanulmányát a The Times szinte kötelező olvasmánynak tartja a szülők számára.
Sajátos szemszögből mutatja be az online térben a gyerekekre – de nemcsak rájuk – leselkedő veszélyeket egy egyre népszerűbb magyar szakember is, megvilágítva többek között az önmagunk és a családunk ellen elkövetett bűneinket.
Elveszett gyermekek a digitális dzsungelben
A digitális világ dzsungelének farkastörvényei szerint nevelkednek a gyerekek, így ők is elvadulhatnak, ha a szülők nem követik a kisebbek online életét. Ha pedig dzsungel, akkor ez nem más, mint a mauglisodás, vagyis a digitális elveszettség – a digitális pszichológia specialistájának számító Tóth Dániel, vagyis a Pszichológus Pasi fogalmazott így az Üzlet & Utazás beszélgetéssorozat legújabb állomásán. Mint hozzátette: az elmúlt ötven év elképesztő technológiai fejlődése során az idősebb generáció egyre lemarad, a fiatalabbak pedig magukra maradnak.
Azt hisszük, a lakásban nem lesz baja
Az adatforgalom sebessége, és vele a digitális tér az elmúlt húsz évben különösen felgyorsult. Mint mondta:
„A gyerekeknek nem opció, hogy töröljék magukat, mert az online jelenlét olyanná vált, mint a levegő. A szülők pedig nincsenek képben, vakok arra, mit csinál a gyerekük. Azt hiszik, a lakásban nem lesz baja, pedig bármikor betalálhatják az interneten.”
A legtöbb szülő nem foglalkozik az online tér veszélyeivel. Nem kér segítséget, nem beszél erről gyerekével egészen addig, amíg beüt valami, például a gyerek belekerül a függőségi spirálba. Ilyenkor már nem érdekli semmi, agresszív és kezelhetetlen lesz.
Híd a generációs szakadék felett
Hatalmas generációs szakadék érzékelhető a felnőttek és a gyerekek között, de ha valaki csak a negatívumokat hozza fel a digitális térrel kapcsolatban, azzal a szakember szerint újabb éket ver közéjük.
A pozitívumokról, a lehetőségekről is feltétlenül érdemes beszélni.
Tóth Dániel szerint meg kell találni az arany középutat, mert az sem jó, ha valakit tíz éves koráig távol tartanak minden technológiai újdonságtól. Érdemes a szülőknek a gyerekekkel együtt felfedezniük ezt a világot, beszélgetniük velük róla, hogy mire megkapják az első saját telefonjukat, minél inkább felkészüljenek a veszélyekből és tudatosan használhassák.
WHO: kétéves korig semmit!
Az egyik legfontosabb, aligha közismert tény, hogy az Egészségügyi Világszervezet, vagyis a WHO ajánlása szerint kétéves korig nullán kellene tartani a digitális időt. Mint kiderült, ennek ellenére sokan az okostelefonhoz szoktatják utódaikat már ekkor.
Színes, dinamikus audiovizuális intercsomagjukkal semmilyen offline inger nem versenyez, magába is bolondítja a gyerekeket. Azonnal, varázslatra történik itt valami számukra, de közben fejlődésük minden órával eltávolodik az egészségestől. A figyelemzavarok, a viselkedési zavarok itt kezdődnek.
A pandémia és az egyensúly
„Nem a videójáték teszi tönkre a gyereket, hanem a rossz életvezetési mód. Ha hagynám, hogy a gyerekem csak csipszen éljen, annak is meglenne a negatív következménye, fontos a kiegyensúlyozott életmód. A pandémia alatt ráadásul megugrott a digitális problémák száma, mert sokkal nehezebben fenntartható az offline-online egyensúly” – emelte ki a szakember, aki úgy látja: az egészséges az lenne, ha a szülők elfogadnák, hogy a technológia olyan gyorsan fejlődik, olyan meghatározó hatással van gyermekeinkre, hogy azzal heti szinten foglalkozni kell. A legjobb, ha a szülő és a gyerek partneri viszonyban tud ezen dolgozni.
Az egészségtelen mértékű játék egyértelműen káros, de véleménye szerint egészséges keretek mellett számos készséget fejleszthet is. Ha valaki odafigyel, milyen játékokat szeret a gyereke, illetve hogyan játszik velük, az a pályaválasztásnál is rendkívül hasznos lehet.
Számos készséget kialakíthatunk a játékokban, a segítségükkel később sikeres szakemberré válhatunk.
Mint példaként mondta: így nem fordulhatna elő, hogy egy értékes kreatív vénával megáldott gyerek depressziós felnőttként Excel-táblába pakolgassa a számokat egyszerűen azért, mert arra lett terelve.
Mit csinálunk magunkból a lájkvadászattal és a szelfikkel?
A közösségi média a digitális agresszió, a zaklatás, a trollkodás, a sexting, a lájkvadászat és kivagyiság terepe is egyben. Tegyük hozzá, a felnőttek világában is. Ha annyit érünk, ahány lájkot gyűjtünk, akkor a gyerekek (is) ez alapján ítélik meg magukat. Eladják magukat értük.
„A közösségi oldalak a belső értékeinket kiüresítik.
A lájkvadászat-kultúrával az ember magából csinál terméket. Pedig ez tiszavirág-életű dolog, az egyik szelfi így teljesít, a másik úgy. Ha egy gyereknek hirtelen lesz pár száz lájkolója, a fejébe száll, hogy jobb mint a többiek, aztán hirtelen mintha egy lufit kipukkasztanának, ez semmivé válik” – mondta Tóth Dániel.
Kiemelt kép: Pixabay