A városi parkokban olyan pozitív, alig ismert hatások is érvényesülnek, amelyek a természetben nem feltétlenül figyelhetők meg ilyen célzottan. Jó példa erre a budapesti Bikás park. Minderről Dúll Andrea környezetpszichológus, az ELTE Ember-Környezet Tranazakció Intézetének igazgatója beszélt a Very Important Planetnek. Bemutatott egy zsebkendőnyi üde színfoltot New York falai között, a kimozdulás különleges szerepét a szem és a lélek egészsége szempontjából, továbbá a nagyvárosi kerékpározás pszichés veszélyeit.
A kontraszt is feldobja a parkokat
A néhány évtizede még csak amerikai filmeken csodált városi parkok Magyarországon is épülnek, szépülnek, egyre több helyen és módon igyekeznek magukhoz csábítani a környék lakóit. Átsuhanhat rajtunk a gondolat, hogy csupán a természet illúziói, hiszen e mesterséges zöldek, gyakran tízemeletes panelek árnyékában várnak ránk. Ám olyan jótékony hatásokkal is rendelkeznek, amelyekre nem is gondolnánk. Erre Dúll Andrea környezetpszichológus egyetemi tanár szavai világítottak rá, aki a parkokat sajátos oldalukról mutatta be a Very Important Planetnek.
„A közparkok nem tudják azt, amit a természet, de fordult a kocka, és nem is várjuk ezt el tőlük – mondta az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának általános dékánhelyettese, az Ember-Környezet Tranzakció Intézet vezetője. – Mást tudnak mint a természetes természet, és mindenfajta természet jobb, mint annak hiánya, még képeken vagy az ablakon át nézve is. Utóbbira jó példa a Bikás park. Az ilyen helyeken, a városi zöldben speciális hatások érvényesülnek. Megjelenik az épített, például lakótelepi környezet és a zöld park kontraszthatása.
A Hortobágyhoz vagy a Hármas-határhegyhez képest ez külön haszon, és rá tud erősíteni a többi pozitívumra.
Azt várjuk az ilyen parkoktól, hogy a városi aktivitást segítsék, jó körülmények között lehessen futni vagy játszani miközben érintkezési lehetőséget is jelentenek a szülőknek például a játszótéren. Interakció szabályozó szerepet kaptak, kapcsolatteremtő lehetőséget jelentenek.”
A hely, ahol meglátjuk a másikat
A tapasztalat azt mutatja – Dúll Andrea elmondása szerint –, hogy a mesterséges környezetekben, lakóhelyeken az emberek szeretnek hazasietni a buszmegállóból és gyakran csak a lakás belsejében igyekeznek tartózkodni. Ha viszont az épített környezetbe egy park kerül, lassabban mennek keresztül rajta. Sétálnak, könnyebben egymásra néznek, majd idővel rámosolyognak, ráköszönnek a másikra, és kialakul a kommunikáció. A városi parkokban kialakul az érzés, hogy ez a „mi parkunk”, egy közös térré válik, ami közösséget teremt. Egyre inkább jó helyekként tartjuk számon őket.
A világ metropoliszai extrém példákat is rejtenek.
„A New York-i Paley Park egy fallal körülvett pici terület egy vízesésszerű felülettel. Nem is meríti ki a park fogalmát. Egy elrejtett kis sziget, üde színfolt lett a betondzsungelben. Megmutatja, hová nőheti ki magát egy zsebkendőnyi hely is, ami lehet egy szökőkút vagy egy izgalmas domb” – mondta Dúll Andrea.
A szél hangja, az eső illata
Február első fele a kegyetlen mínuszokat barátságtalan idővel vezette föl Magyarországon: esőt, szürkeséget látott az ember, amikor kinézett az ablakon, egy porcikája sem vágyott ki. Érdemes-e mégis magunkra erőltetni a kimozdulást ilyenkor is?
„Igen, érdemes, persze nem extrém időjárási körülmények, szmogriadó vagy jégeső idején – hallottuk a választ. – Más pszichológiai minőséget jelent, ha kilépünk otthonról, azzal, hogy a testünk szabadtéren mozog.
A konyhában három méterre látok el, odakint a házak harminc-negyven méterre vannak tőlem, a szem is másként viselkedik.
Hallom a szelet, érzem az eső illatát, így ősi emlékek aktivizálódnak. Emlékezni kezd a testünk arra, hogyan éltünk valaha – persze nem tudatos emlékek formájában, inkább természetélmények szabadulnak fel.. A mozgással, akár már a sétával is más anyagok szabadulnak fel bennünk, szemben azzal, ha csak ülünk. Az egészségesség felé mutatnak ezek a tevékenységek. Bár sokszor nehéz kimozdulni, de utána már érezzük, hogy megérte. A világjárvány alatt különösképpen felértékelődik mindennek a mentálhigiénés a szerepe.”
Mikor egészséges a nagyvárosi kerékpározás?
A nagyvárosi kerékpározásról már árnyaltabb véleményt formált meg Dúll Andrea. Úgy látja, a kerékpározás nemcsak divat, hanem fontos és egészséges „slow” tevékenység – de csak a megfelelő környezeti kontextusban. „Én itt a városban nem merek biciklizni és ezzel még sokan vannak így – folytatta.
Szükséges a biztonságérzet, a közlekedési szereplők közötti együttműködés
A buszon utazva azt látom, egyelőre nem a békés egymás mellett élést szolgáló helyzetek alakulnak ki. Ott érdemes kerékpározni – legalábbis a hobbikerékpárosoknak –, ahol kialakították hozzá a biciklisávokat, a konfliktusmentes, stresszcsökkentő környezetet. Ezek éppen úgy fontosak, mint az, hogy zöldben legyünk.”
Kiemelt kép: PXHere