A nyomorban élő gyermekekért létrehozott El Sistema, Venezuela zenei csodája meghódította a világot, az ötlete alapján létrehozott Máltai Szimfónia pedig idén már félszáz magyar helyszínen szólalhat meg. Szádeczky-Kardoss Géza Latin-Amerikában tanulmányozta a program működését, mielőtt hazahozta; a Very Important Planetnek többek között arról beszélt, hogyan lehet ezt itthon egy teljesen eltérő környezetbe átültetni.
„Mindig hatásvadászfilmnek tartottam A missziót, de amikor Grazban tanultam, egy újságcikkből kiderült a számomra, hogy három-négyszáz éve valóban olyan zenei élet alakult ki a Dél-Amerikában, amilyet a film bemutat.
Tömegeket tanítottak a jezsuiták, az így elért zenei hatás hasonló lett a legnagyobb európai katedrálisokéhoz.
A nyolcvanas években elkezdték restaurálni Kelet-Bolíviában a világörökség részét képező régi templomokat, és egy dobozban több száz éves kottákat találtak. A segítségükkel élesztették újjá az 1700-as évek zenéjét, az ezredfordulóra pedig eljutottak oda, hogy fiatalokat tanítsanak, zeneiskolákat és fesztivált alapítsanak. Nagyon mostoha körülmények között foglalkoztak a gyerekekkel, vendégtanárokat hívtak Venezuelából, a képzettség hiányát pedig lelkesedéssel pótolták” – mondja Szádeczky-Kardoss Géza.
Szociális felzárkóztatás és közösségépítés
A magyar fiatalember csellistaként eljátszott a gondolattal, milyen lenne önkéntesként csatlakozni a venezuelai El Sistema mintájára kialakított bolíviai programhoz, első lépésként pedig felvette a kapcsolatot a cikket megjelentető szerkesztőséggel. Két héttel később már Bolíviából kapott levelet, hogy szeretettel várják.
„Ajándéknak számított, hogy friss diplomás zenetanárként ilyen lehetőséget kapok, a 2010-11-es tanévet így ott töltöttem – emlékszik vissza. – A gyermekek és a kollégák minden új tudásra fogékony voltak, de még érdekesebb, hogy én mit tanultam tőlük. Közelről megismertem az El Sistemát, amelynek két alapvető elemét kell kiemelni. Az egyik, hogy elsősorban szociális program, nem az a fő célja, hogy a kulturális elitnek képezzen zenészeket. A másik a közösségfejlesztés, a zenekarépítés.”
Mivel a rengeteg dél-amerikai utcagyerek ki van téve az erőszaknak és kábítószer-kereskedelemnek, az életüket jelentheti, ha minél hosszabb ideig lekötik őket a zenével, hogy – a magyar csellista megfogalmazása szerint – addig se az utcán lődörögjenek. Az így született El Sistema mára Venezuelában hatalmas, piramisszerű rendszer lett, amelyből világhírű zenekarok és muzsikok nőttek ki, élükön Gustavo Dudamellel, a Simón Bolívarról elnevezett szimfonikusok és a Los Angeles-i filharmonikusok zenei igazgatójával.
Monori Szimfónia
Néhány éve pedig latin-amerikai mintára megszületett a Máltai Szimfónia is, az El Sistema magyar változata.
„Amikor visszaköltöztem Magyarországra, felvetődött benne, mit tudok hazahozni abból, amit kint láttam – mondja Szádeczky-Kardoss Géza. – 2012-ben a Párbeszéd Házában egy ötletelgetés során elmeséltem a kinti tapasztalataimat, és úgy döntöttünk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal a monori cigánytelepen kipróbáljuk, hogyan működhet ez itthon a gyakorlatban. Megnézzük, van-e egyáltalán létjogosultsága. A következő nyaramat arra szántam, hogy végigvigyünk egy hat hetes programot a monori gyerekek között, a baráti körömből és Grazból kölcsönkapott hegedűkkel és csellókkal.
Kezdenünk kellett valamit azzal, hogy az itteni gyerekek máshogyan állnak hozzá: ők akkor jönnek, amikor akarnak, a foglalkozásokon pedig nehéz korlátot szabni a létszámnak.
Nehéz volt struktúrákat létrehozni, de könnyen lehetett motiválni őket. Tizennégy-tizenöt éves fiúkból kialakult egy mag, délelőtt és délután is tanítottuk őket minden nap. Másfél hónap alatt több dallamot tanultak, elsajátították egy zeneiskola éves tananyagát. Mindebből kiderült a számunkra, hogy van értelme a rendszeres foglalkozásoknak.”
Mint mondja, egy az egyben azért sem lehetett átültetni hazánkba a venezuelai rendszert, mert míg a dél-amerikai gyerekek hamar összefognak, itt „a helyi vagány srácok” között nagy a versengés, a kiválasztott zeneszámoknál pedig érdemes elsősorban az ő igényeiket figyelembe venni.
Újjáépítés falvakban, nagyvárosokban, Tetemváron
2014 szeptemberében 15 helyszínen indult el a magyarországi El Sistema, Szádeczky-Kardoss Géza zenei koordinátorként utazgatott a helyszínek között, hamarosan azonban működtetésért létrehozott Symphonia Alapítvány és a Máltai Szimfónia útjai elváltak egymástól. Utóbbit pályázatok segítségével építették újjá, 2020-ra nyolc helyszínen működött, négy településen – Tarnabodon, Tarnazsadányban, Szendrőládon és Kaposváron – nagyon népszerű lett.
Ugrásszerű növekedést hozhat az idei év a „Mindenki szívében van egy dallam!”-pályázathoz kapcsolódva: a tervek szerint négy mentor segítségével negyven-ötven helyen felcsendülhet 2021-ben a Máltai Szimfónia, amelyhez tanárokat és önkénteseket keresnek.
A hazai El Sistema az észak-magyarországi és dél-dunántúli mélyszegénységben élő települések mellett egyre több nagyvárosunkban kezd megvalósulni. A pesti 9. kerületben venezuelai származású zenetanár próbálja összefogni a „környékbeli vagányokat”, a győri gyermekotthonban a világjárvány lecsengése után folytatódhat a szimfónia, míg a miskolci Tetemváron remek hozzáállású gyereket sikerült már megnyerni a programnak. Mint Szádeczky-Kardoss Géza mondja, szeretnék a helyszíneket minél inkább összehozni, hogy együtt zenéljenek az ország minden részéből származó fiatalok.
Fotók: Szádeczky-Kardoss Géza