A NASA egy új elemzése szerint 2020 a valaha mért legmelegebb év volt, holtversenyben 2016-tal. Az 1951-1980 közötti időszak átlagához mérve a 2020-as év átlaghőmérséklete 1,02 fokkal nőtt: ez hibahatáron belüli, hajszálnyi különbséggel több, mint a 2016-os évi hőmérséklet.

A mérés eredménye egyáltalán nem meglepő—az ipari forradalom óta megfigyelhető az átlaghőmérséklet növekedési tendenciája, ami az utóbbi évtizedekben még inkább fokozódni látszik.

És ez évről évre egyre csak rosszabb lesz, ha a gazdasági folyamatokban nem történik drasztikus változás.

Miért krízis a klímaváltozás?

Az utóbbi hét év a valaha mért legmelegebb időszak volt. 2020 pedig sorozatosan a 44. esztendő, aminek az átlaghőmérséklete magasabb volt, mint a 20. századé.

Ez az ára a fosszilis energiahordozók égetésének, az erdők kivágásának és az állattenyésztésnek, amely folyamatok által a légkört melegítő gázok kerülnek a levegőbe. Ennek a következménye pedig sokkal súlyosabb annál, mint hogy kicsit melegebb nyaraink vagy kevésbé hideg teleink lesznek. Az ember által előidézett klímaváltozás alapjaiban változtatja meg a természetes folyamatokat, amik dominó-hatásként érintenek minket is.

Ennek egyik legdrasztikusabb formája a sarki jégtáblák olvadása: 2020 szintén holtversenyben 2016-tal a valaha mért legkisebb területű sarki jégtakaróval zárult év volt. Ennek hozománya a tengerszint emelkedése, ami miatt egyre gyakoribb és súlyosabb természeti katasztrófáknak nézünk elébe. Az olvadó jég alól emellett rengeteg üvegházhatású gáz szabadul ki, főként metán és dinitrogén-oxid formájában. Ezeknek a gázoknak a PR-ja nem olyan erős, mint a szén-dioxidé, pedig a légkörmelegítő hatásuk az: a metáné harmincszor, a dinitrogén-oxidé háromszázszor potensebb, mint a szén-dioxidé.

A szénelnyelő óceánok

Emellett az óceánok szénelnyelőként is működnek, és a megnövekedett légköri szén-dioxid mennyisége miatt egyre inkább elsavasodnak.

Ennek hatására a korallzátonyok lassan teljesen kipusztulnak, ez pedig nem csak a vízi élővilágra van pusztító hatással: a partmenti civilizációkat ugyanis részben a korallzátonyok védik meg a trópusi viharoktól és a szökőároktól.

A növekvő hőmérséklet a növényzetet is megviseli: az élelmezés alapjául szolgáló terményeket egyre sűrűbben pusztítják rovarrajok a megnyúlt nyarak és esős időszakok miatt. Az erős szél és esőzés pedig közvetlenül is kihat a növényekre, például a gabonafélékre, amelyek könnyebben meghajlanak, és egyre kevesebb hasznot hoznak. Emellett mindannyian tapasztaltuk, hallottuk, hogy tavaly a hosszúra nyúlt hőhullámok nyomán példátlan mértékű erdőtűz pusztított több kontinensen is, óriási károkat okozva.

Lesley Ott, a NASA meteorológusa nemrég arról beszélt, hogy az elmúlt év szembetűnő példája volt annak, milyen a klímaváltozás azon következményeivel együtt élni, amiket egy ideje már megjósoltunk.

Kié a felelősség?

Az elmúlt évtizedek tendenciája alapján 2021 talán még a tavalyinál is melegebb év lesz. Ameddig az ipari tevékenységek, a fosszilis energiahordozók használata, és az állattenyésztés helyét nem veszik át nagyobb mértékben a fenntartható megoldások, addig megállíthatatlanul robogunk a klímakatasztrófa felé.

Egy német nonprofit vállalat, a Germanwatch évente rangsorolja az országokat az alapján, hogy mennyit tettek a párizsi klímaegyezmény célkitűzéseinek eléréséért. Eddig minden évben üresen maradtak az első helyek: a szervezet számításai szerint ugyanis egyetlen ország sem csökkentette annyira az üvegházhatású gázok kibocsátását, amivel az egyezményben kitűzött hőmérséklet-növekedési plafon alatt tudnánk maradni globálisan.

Ameddig nincs tényleges nemzetközi összefogás a klímaváltozás csökkentése érdekében, beleértve az ENSZ egyezményeiben foglaltak kötelezővé tételét és a klímacélok további számszerűsítését, addig az éghajlati tendenciák terén sem lesz pozitív változás—egyre súlyosbodó következményekkel kell majd globális szinten szembenéznünk.

António Guterres, az ENSZ főtitkára nemrét arról beszélt, hogy a 21. század legmeghatározóbb feladata a természettel való összhangba kerülés. Szerinte mindenhol és mindenkinek ez kell, hogy a legfontosabb legyen.

Azzal kapcsolatban viszonylag egyhangúnak tűnik az egyetértés, hogy a döntéshozók fő kötelessége jelenleg a klímakatasztrófa megállítása; most már csak a gyakorlatnak kell ezt az álláspontot tükröznie.

A szerző a Zöld Front Ifjúsági Mozgalom tagja, környezetgazdálkodás szakos hallgató a dániai Erhvervsakademi Aarhus egyetemen. Kutatási területei a klímaváltozás és a környezetpolitika.

(Borítókép: Pixabay/pixel2013)