A gyermekek keringési és idegrendszerének fejlődése szempontjából az úszás az egyik leghatékonyabb módszer Selmeci Attila szerint, aki úgy látja, az oktatást, a tanfolyamokat nagyon nehéz lesz újraszervezni a világjárvány után. A Michael Phelps világrekordját megdöntő Milák Kristóf edzője a nekünk adott interjúban elmondta: az élsport is drámai helyzetbe került, sokan nem tudják elviselni az utazások és a versenyek hiányát, halasztását. Kiszámíthatatlan olimpiára készülünk.
Megnyugtat és erőt ad az úszás, amely gyermekkorban egy életre szóló egészséges keringési rendszer alapja lehet. Miközben az egyik legfontosabb és legnézettebb eseménye az olimpiáknak, megannyi más sportág belőle táplálkozik. A világjárvány miatt azonban az uszodák nagy része bezárt előttünk, a világversenyek pedig elmaradtak, mindez pedig felbecsülhetetlen károkat okoz társadalmi szinten és az élsportban is.
Csak sportolók
Hogy mekkorát, arról Selmeci Attilát kérdeztük, aki – miután nevelőedzőként gyerekek sokaságával foglalkozott – 2019-ben a 200 méteres pillangóúszás világbajnoki címéhez és Michael Phelps világrekordjának megdöntéséhez segítette az Európa-bajnok Milák Kristófot.
„Ketté kell bontanom a kérdést, hogy mi történt az úszással. A nagyközönség valóban nem jut be a medencékbe, viszont a leigazolt, klubhoz tartozó sportolók kivételezett helyzetben vannak, a tíz évesek is. A biztonságot szem előtt tartva, testhő mérése és kézfertőtlenítő használata mellett, névre szóló engedéllyel bejöhetnek az uszodába, így az edzésmunkát tudják folytatni. Azok a jól megszervezett óvodás, iskolás tanfolyamok viszont, amelyekből az úszósport táplálkozik, leálltak. Ezeken vagy kezdők, vagy egy úszásnemet más ismerő gyerekek vesznek részt, és komoly következményekkel jár, hogy számukra egy év kimarad. Azok közül, akik elkezdték, sokan nem térnek majd vissza. Fel kell készülni, hogy ez a lemorzsolódás súlyos károkat okoz az utánpótlásban. Még nagyobb szervezés kell majd az újraindításhoz, hogy lehessen honnan meríteni az úszás számára” – véli a sportágban évtizedek óta dolgozó szakember.
A gyerekeknek boldogság
Régóta ez az egyik alapsport, amely a tréner elmondása szerint valamennyi izomcsoportot megmozgatja a négy úszásnemével. Tapasztalatai szerint itt minimális a sérülésveszély, hiszen nincs testi kontaktus, szemben a legtöbb labdajátékkal vagy a küzdősportokkal. Ráadásul az egyik legtökéletesebb sportág az aerob állóképesség fejlesztésére, jótékony a hatása az idegrendszerre.
„A gyerekek boldogok a vízben, hiszen szeretnek lubickolni – teszi hozzá. – Speciális mozgás, amit mással nem lehet pótolni. A keringési rendszert futással is lehet terhelni helyette, meglesz a hatása, de az nem ugyanaz. Egy hat-hét éves gyermeket heti két-három alkalommal el kell vinni úszni ahhoz, hogy ennek eredménye legyen. Fegyelmet is tanulnak a medencében, hiszen az edző mellett a társakra is figyelniük kell az ütközések elkerülése miatt, amikor egy pályán többen úsznak. A váltóversenyek során kialakul a csapatszellem, a másikért való küzdeni tudást is elsajátítják.”
Sportágak tucatjának táptalaja
Azok a gyermekek, akik óvodás, általános iskolás korban rendszeresen járnak úszni, könnyedén bírják egészen más jellegű sportágak futóedzéseit, a légzési és a keringési rendszerük fejlődésének köszönhetően egy egész életre megszerezhetik az erőnlétük, az egészségük alapjait. Mindezek mellett számtalan példa bizonyítja, hogy a medencén kívül is nagy sportolókká válhatnak.
„Rengeteg sportág alapja az úszás, ilyen természetesen a vízilabda – folytatja Selmeci Attila. – Az olimpiai bajnok Varga Dénes még óvodásként nálam kezdett úszni, és tizenegyéves koráig ez volt az első a számára. Úszóként kezdett a hetvenes évek olimpiai aranyérmesei közül Csapó Gábor és Faragó Tamás. Tanítványom volt Marosi Ádám, az öttusa világbajnoka, aki serdülőként váltott sportágat. Sok úszó kajakosként, kenusként tudja hasznosítani az itt megszerzett állóképességet, másokból triatlonos lesz. A labdajátékokkal ugyan nincs ilyen közvetlen kapcsolat, de fizikailag ezekre a sportokra is remekül előkészít a sportágunk.”
Az utolsó utáni nagy lehetőség
Közben át is eveztünk az élsport vizeire. 2020-ban a koronavírus elterjedése a tömegesemények halasztásával vagy végleges törlésével megannyi szereplési lehetőségtől fosztotta meg a versenyzőket, akik közül sokan a gyerekkorukat áldozták fel azért, hogy egy napon bajnokok, olimpiai érmesek legyenek. Tokió 2020 néven a jelenlegi helyzet alapján idén tartanak olimpiát, egy év történései azonban teljesen átrendezhetik a sportvilágot.
„Tavaly márciusban éppen Dél-Afrikából jöttünk haza, amikor bejelentették az uszodák bezárását – emlékszik vissza az ismert szakember. – Hat hétig nem lehetett úszni, csak tornázni. Azt hittük, egy-két hónap alatt túl is jutunk a nehézségeken, de csak telt az idő, mígnem bejelentették, hogy nem lesz olimpia. Drámai hatása volt a versenyzőkre és az edzőkre is. Ez az eseménye a csúcsok csúcsa, semmi más világversenyhez nem hasonlítható, és csak négyévente tartják meg. Minden edző és versenyző álma, hogy kijusson rá és ott eredményes legyen. Sok versenyzőnek ez lett volna az utolsó lehetősége egy nagy sikerre.”
Egy év, amennyivel elhalasztották a tokiói játékokat, az élsportban rengeteg idő Selmeci Attila szerint.
Azok közül, akik éppen a csúcsra jártak volna 2020-ban, sokan nem tudták ezt a rendkívüli állapotot feldolgozni. Naponta új és új információkat kapnak. A magyarországi Európa-bajnokságot előbb elhalasztották, majd mire beleélték magukat a sportolók az ősszel rájuk váró élménybe, törölték. A versenyek nagy részét szintén ki kellett húzni a naptárból, a helyszínek egy részére nem lehetett elutazni, máshol karantén várt volna mindenkire.
Két fal között a napfényre vágyva
Maradtak a szürke, munkás hétköznapok, a monotonitás, a hazai uszodákban töltött hosszú-hosszú órák, és a remény, hogy egyszer majd felragyog a csillaguk azoknak, akik az edzéseken kegyetlenül megdolgoznak érte. Selmeci Attila szavaiból arra lehet következtetni, mindenekelőtt a kitartás érhet aranyat:
„A topversenyzőknek januárban fontos lenne a meleg égövi edzőtábor, meghatározhatja az egész évet.
A hidegből, a sötétből, az influenza elől elutazva három hétig olyan helyen tudnak készülni, ahol D-vitamint adó napfény, friss gyümölcsök várnak rájuk.
Helyette azonban itthon kell napi öt-hat órát faltól falig úszni. Ebben a bezártságban pedig hamarabb elfáradnak, depresszióssá válhatnak az úszók. Mi Thaiföldre repültünk volna, de ott tíz nap karantén várna ránk. Dél-Afrikába lehetett volna utazni, de ezt a külügyminisztérium nem javasolta a fertőzésszámok megugrása miatt. További választásnak maradt Dubaj, ahol viszont csak este nyolc és tíz között lehetne edzeni, és ez több úszónak hátrányt jelent.”
Az edzőtáborok mellett a versenyek továbbra is nagyon lényegesek lennének, hiszen ezeken tudja az úszó lemérni, ki hol tart. Úgy látja, ha csak edz és edz valaki, „könnyen pofára eshet” a világversenyeken. Háromhetente szükséges lenne a megméretés. Az elmúlt időszakban sokan meg is törtek, belefásultak a felkészülésbe. Mindez persze világjelenség, ami érinti az összes nemzetet, de nem egyformán.
„Vannak országok, ahol minden uszodát lezártak, az esélyesek egy része vagy el sem indul a majd játékokon, vagy nem lesz igazán felkészült
– halljuk egyik legnagyobb favoritunk, Milák Kristóf edzőjétől. – Másoktól nagy meglepetésekre lehet számítani, hiszen a fiatalok egy része megtalálta a módját, hogy tisztességesen tudjon edzeni, Amerikában például magánuszodák vártak rájuk. Szép csendben dolgoznak és nagyot robbanthatnak Tokióban. Minden idők legfurcsább olimpiáját rendezik 2021-ben.”
Kiemelt kép: Pixabay