Királypingvinek végeláthatatlan tömegei, összesen 80 millió madár, szinte csak itt szaporodó elefánt- és medvefókák sokasága: többek között ők jelenti Déli-Georgia szigetének lenyűgöző élővilágát. Fóka- és elefántvadászok pedig a történelmét, így patkányoktól és rénszarvasoktól kellett megmenteni a szigetet az elmúlt évtizedekben. Majd jött az A-38-as és a gigantikus A-68-as jégtábla.

Az Atlanti-óceán déli részén fekvő Déli-Georgia szigetét nyáron 32-en, télen 16-an lakják, ma már elsősorban kutatók. A 167 kilométer hosszú és 37 kilométer széles szárazföldön egyetlen fa sem él meg a zord, részben az antarktiszihez hasonlítható időjárási körülmények között. Elfér azonban rajta tizenegy 2000 méter fölötti csúcs – közülük a legmagasabb majdnem 3000 méterig nyúlik – mély völgyek és gleccserek sokaságával. De ez mind semmi az állatvilágához képest.

A páratlan állatvilág

Miközben a fenti paraméterek alapján halott vidék is lehetne Déli-Georgia, téli paradicsoma lett a hidegkedvelő állatoknak. A viharos Déli-óceánon, a hófödte csúcsok és a kékes színben játszó gleccserek között novembertől áprilisig a természet is kizöldül.

Több mint nyolcvan madárfaj 30 millió példányának ad otthont e táj, köztük négy veszélyeztetett pingvinfajnak.

A királypingvinek a világ legnagyobb népsűrűségét alkotják itt a gerincesek között, a lélegzetelállító felvételek többmilliós politikai tüntetésekre emlékeztetnek.

Kizárólag itt él a nyílfarkú réce és a verébalakúakhoz tartozó déli-georgiai anthus. A földkerekség szinte teljes medvefóka-állománya erre talált magának szaporodó helyet, továbbá minden második elefántfóka a szigeten hozza világra az utódját.

Felfoghatatlan megmenekülés

Az 1700-as évek végéig érintetlen állatvilágra az emberi tevékenység által behozott invazív fajok jelentettek óriási veszélyt az elmúlt századokban. Cook kapitány 1775-ben fedezte fel Déli-Georgiát, az 1800-as években a fókavadászok, az 1900-as években a bálnavadászok telepedtek le.

Bálnavadászok 1904-től hatvan éven át éltek a szigeten, egyszerre kétezren is lakták.

Legismertebb településükön, Stromnessben ők nyújtottak segítséget 1916-ban Ernest Shackletonnak és társainak, akik az 1500 kilométerre fekvő Elefánt-szigetről egy hétméteres mentőcsónakkal jutottak el Déli-Georgia lakatlan déli partvidékére, majd 36 órás küzdelemben átmásztak a gleccsereken és a hegyeken.

A bálnavadászokkal való május 20-ai találkozásuknak is köszönhetően menekült meg az Endurance nevű hajó teljes legénysége, amelynek nagy része az Elefánt-szigeten várta Shackletonék visszatérését. Két évvel korábban hajóztak ki Angliából azzal a céllal, hogy átkelnek az Antarktiszon, ám az Endurance 1915 januárjában a jég fogságába esett a Weddel-tengeren, majd novemberben elsüllyedt.

Patkányok és rénszarvasok: Dél-Georgia pusztulása

Az elmúlt két évszázad fóka és bálnavadászai a hajóikkal akaratlanul hozták be a patkányokat és más rágcsálókat, ahol fák hiányában minden madár a talajon rak fészket.

A patkányok által okozott pusztításnak egy tízéves, tízmillió fontos mentesítő program után 2018-ban sikerült véget vetni, többszáz tonna mérgezett csalival. Speciálisan kiképzett új-zélandi kutyákkal vizsgáltatták át a szigetet, és két évvel az utolsó méreg kiszórása után már egyetlen patkányt sem találtak.

Hozzájuk hasonló veszélyt jelentettek a sziget flórájára és faunájára a száz éve beletelepített rénszarvasok. Norvég bálnavadászok honosították meg őket a 20. század elején, hogy élelemszerzésből és sportból vadászhassanak rájuk, ám Déli-Georgia ökoszisztémájára nézve a pestist jelentették. 2013-ban a norvég kormány megbízásából mind a 3500 rénszarvast lelőtték, majd lefagyasztva a Falkland-szigeteken eladták őket a helyi lakosságnak és az óceánjáró hajóknak.

Jéghegyek vándorlása: veszély és élelemforrás

A 2000-es években a klímaváltozás következtében minden korábbinál hatalmasabb fizikai fenyegetést kezdtek jelenteni az Antarktiszról leszakadó jéghegyek. Az A-38-as jelzésű 2004-ben kötött ki a szigeten, súlyos károkat okozva, majd 2017-ben elindult vándorútjára a gigantikus A-68, amely maga is akkora, mint egész Déli-Georgia. 2020 decemberének elején úgy látták, a világ egyik legnagyobb, 4200 négyzetkilométeres jéghegye néhány héten belül a környező sekély tengerben letapad, élelemforráshoz vezető utakat elzárva a fokozattan védett állatparadicsom számára.

Az év végi műholdfelvételek szerint viszont a világ legerősebb tengeráramlata, az Antarktisz körüli cirkumpoláris áramlat azonban, amely kelet felé tolja a jéghegyeket, 50-60 kilométerre Déli-Georgiától dél felé fordította az A-68 legnagyobb darabját, miközben újabb részek törtek le róla. A National Geographic szerint a belőle kioldódó szerves anyagok ráadásul táplálják a környék planktonállományát, így az egész táplálkozási láncra jótékony hatással lehetnek.

Kiemelt kép: Pixabay