Miközben a vendéglátás soha nem látott küzdelmet vív az életben maradásért, barátok, magánszemélyek, beszállítók segítségével a fővárosi Rottenbiller utcai Kalicka Bistro napi szinten támogatja minőségi ebéddel a Szent Imre-kórház Covid-izolációs részlegének teljes személyzetét.

„Novemberben jelentkezett Attila barátunk, hogy szeretne bennünket támogatni, illetve rajtunk keresztül az egészségügyben dolgozóknak segítséget nyújtani. Közel egymillió forintot adományozott már az alapanyagok megvásárlásával, egy jó ismerőstől pedig tudtuk, mennyire ráfér némi pluszjuttatás a Covid-osztályokra. A budapesti Szent Imre-kórházba kezdtük szállítani az ételeink egy részét, napi szinten huszonöt adagot, ami az összes főzésünk körülbelül húsz százaléka” – kezdi történetét a Kalicka Bistro társtulajdonosa, Simon Tamás.

Fotó: Rácmolnár Milán

Az izolációs részlegen mindenki kap egy főételt, általában vitamindús salátával, továbbá desszertet, ami a császármorzsától a túrógombócig bármi lehet. Akár müzliszelet is, amit az egyik beszállítójuknak köszönhetnek, míg egy másik ötven liter almalevet adományozott.

Mozgásban, életben maradni

Az ezredfordulón kísérleti házként épített – fiataloknak kollégiumi hangulatú együttélési formát biztosító – Rottenbiller utcai Magházban üzemel a Kalicka.

Nagy szó most az, hogy üzemel: a világjárvány alatt a törzsvendégei nem hagyták magukra.

A korlátozások miatt a tetszetős belsőtől ugyan egy időre elköszönhettek, de házhoz szállításra, elvitelre folyamatosan készülnek az ételek. Kemény munkával, néhány alkalmazottal sikerül nullszaldósra kihozni a hónapokat, amihez arra is szükség van, hogy az üzemeltető társakkal – Gergővel és Sebestyénnel – reggel 6 órától a délután derekáig kőkeményen részt vállaljon a feladatokban a tulajdonos. Hisznek benne, hogy megéri.

Fotó: Rácmolnár Milán

„Kizárólag házhoz szállításra, elvitelre készíteni ételeket kevés helyen igazi üzlet, leszámítva azokat, akik a kezdetektől erre álltak rá, illetve néhány nagy céget. De mozgásban kell maradni, életben kell tartani a konyhát, mert ami egyszer bezár, annak vége. Akkor kell támadni, amikor mások menekülnek” – teszi hozzá Simon Tamás.

A csőd szélén vagy azon is túl

Mint mondja, a vendéglátás szereplőinek többsége már a járvány első hulláma alatt, 2020 tavaszán felélte a tartalékát, így aki tehette, az őszi második hullám alatt a megélhetés más forrásait kezdte keresni.

Több évtizedes tapasztalattal rendelkező ötven-hatvan éves szakácsok közül az igazán jók is nehezen találnak munkát.

Bár az éttermek üzemeltetői számára a bérleti díjat, vagy legalább egy részét több helyen elengedték az ingatlantulajdonosok, a töredékére csökkent bevétel miatt a rezsit és közös költséget, illetve a munkavállalók fizetését képtelenség kigazdálkodni. Járulékkedvezmény és a fizetési hozzájárulás ellenére – amelyekről sokszor későn is értesültek – sorba mentek és mennek tönkre a vendéglátók. Tamás is kiszállt egy nagyobb, irodaházi éttermeket üzemeltető cégből.

Mottó: vásárolj meg egy napot!

„Könnyű lenne most azt mondani, hogy a jövőbe láttam a Kalickával, ahol tulajdonos is lettem a feleségemmel. Szerettem volna egy saját gyermeket a vendéglátásban. A bisztrónk pedig az optimális méretének, jól reagáló és kitartó gárdájának is köszönhetően elbírhatja a mostani helyzetet” – mondja Simon Tamás.

Fotó: Rácmolnár Milán

Ebben a nehéz szituációban így képesek főzésük ötödét jótékony célra felajánlani. A beszállítókon kívül barátok, magánszemélyek állják ma már az alapanyagokat, amelyek naponta huszonötezer forintba kerülnek. Van, aki ezer forintot ad, más ötezret. Van aki azt vállalta, megtankolja a futárautót, ha kell.

Január elején egy színházban dolgozó, vagyis a korlátozások miatt szintén bajban lévő törzsvendégük azt mondta, kifizet több napot. Hatvanezret tett az asztalukra.

Sokan megvásárolnak egy teljes, huszonöt fős ebédet, mint legutóbb Aurél barátjuk, aki azt kérte, hogy tarhonyás hús és szilvalekváros palacsinta legyen az aznapi menü, mert édesanyjának ez volt a kedvence.

Kiemelt kép: a Kalickában Simon Tamásék úgy érzik, most padlón vannak, de fel fognak állni. Fotó Rácmolnár Milán