Harmincéves pályafutásából finoman szólva sem 2020-as volt a legjobb. A Richter Anna-díjas Baji Anikó sürgősségi triázs az elsők között kapta meg a Covid-19 elleni védőoltást. Az Uzsoki Utcai Kórház dolgozója, egészségügyi médiakommunikációs szakember irigyli azokat, akiknek a legnagyobb gondjuk, hogy meg kellett szokniuk a távmunkát.
Elsők között kapott oltást a koronavírus ellen. Jelentkezett tünet?
Tavaly januárban, amikor a kollégákkal láttuk a kínai helyzetet, nagyon megijedtünk, csak ültünk a számítógép előtt és nem hittünk a szemünknek. Aztán egy hónappal később, amikor az olasz mutatók is elkezdtek romlani, és elképesztő méreteket öltött a betegek száma, azt mondtuk, hogy ezt nem lehet oltás nélkül megoldani.
Amikor jött a lehetőség, elsőként jelentkeztem. Biztonságot ad, és szeretnék végre leülni a szüleimmel úgy egy asztalhoz, hogy nem kell attól félnem, hogy megfertőzőm őket.
Nem maradhatunk életünk végéig maszkban. Az első adagot megkaptam, várom a másodikat és drukkolok, hogy az első mérésnél az ellenanyagszintem magas legyen. Egy napig zsibbadt a kezem, de ahogy jött, úgy el is múlt ez az érzés. Nem volt fejfájás vagy láz.
A mellékhatásoktól mégis sokan félnek.
Azok kérdezzék meg nyugodtan a gyógyszerészüket vagy a háziorvosukat.
Egészségügyi dolgozóként könnyebb helyzetben van, több az információja arról mit tartalmaz a vakcina. Az oltás kommunikációját megfelelőnek tartja?
Emberibb nyelven, szélesebb körben kellene erről beszélni. Az ma kevés információ egy embernek, hogy többféle védőoltás elérhető, arra lenne szükség, hogy mindegyiket külön be is mutassák. Nagy szívfájdalmam, hogy politikai kérdést csinálnak belőle az emberek. Ugyanez történt a kezdetben a vírushelyzettel és a maszkviseléssel is. Jöttek a tagadók és a szakértők.
Ha lenne egy közös álláspont és megfelelő kommunikáció, akkor nem lenne ez a széthúzás.
Az emberek tájékozódni szeretnének, nem pedig fake-news oldalakról beszerezni az információkat.
Sok változást hozott a sürgősségi betegellátásban a járvány?
Más lett a beteganyag összetétele. A járvány előtt sokan azért jöttek be, mert ez volt a legmegfelelőbb opció a számukra, holott nem szorultak feltétlenül sürgősségi ellátásra. Többnyire ünnepnapok, hétvégén, vagy éjszakánként jelentek meg. Mostanra azonban egyre komolyabban veszik a vírusra utaló tüneteket, az egész parányitól a valósakig. A beáramlás mértéke nőtt, egyre több erőforrást kell átcsoportosítani a „vörös zónába”, ahol a Covid-ellátás zajlik. Nem ismerjük még a vírus teljes tünettanát, de mivel mi vagyunk azok, akik először találkoznak a beteggel, mindenféleképpen meg kell akadályozni, hogy egy fertőzött bejusson az egészségesek közé. Ezért bevezettünk egy előszűrést, a pretriázs rendszert.
A triázs önmagában kiválogatást jelent. Mi alapján történik az osztályozás?
A rendszert Kanadából vettük át, húsz éve alkalmazzuk Magyarországon, de csak 2018-től kötelező minden kórház sürgősségi betegellátó egységénél. Egytől ötig osztályozzuk a betegeket, az egyes az újraélesztés, az ötös csoportba a halasztható, különösebb klinikai megfigyelést vagy ellátást nem igénylő kórképek kerülnek. A pretriázs rendszerben pedig hármas osztályozást használunk, a fertőző esetek kiszűrésére. Az Országos Mentőszolgálatnál már áttértek a digitális változatra, alig várom én is, hogy a sürgősségi osztályon végre táblagépen dolgozhassam fel a betegek adatait.
Milyennek látja az emberek általános egészségi állapotát?
Nem nagyon szeretünk felelősséget vállalni önmagunkért, sok embernek sajnálatos tulajdonsága, hogy évtizedeken keresztül képes rongálni a saját egészségét, és amikor megjelennek a tünetek, berohan a kórházba és egy pirulától várja a megoldást. Majd mérgessé válik, amikor rájön, hogy ez egy megvalósíthatatlan feladat. A járvány miatt most egyre többen kezdenek el életmódot váltani, figyelni arra, hogy egészségesebbek legyenek, sokaknak ez kellett ahhoz, hogy megtanulják tisztelni az életüket.
Naplót írt és blogot szerkeszt. Kikapcsolódás, vagy a munka folytatása?
Az Akut szakaszt 2015-ben azért találtam ki, mert nem akartam a barátaimat terhelni az online felületeken az egészségügyi tartalmakkal. Ahogy felfutott, egyre nagyobb hangsúlyt fektettem az akut betegellátás bemutatásra. Megpróbáltam bemutatni a munkánkat, a gyengeségeinket a nehézségeinket, a sikereinket, mindezt úgy, hogy a laikusok is megértsék.
A betegek megértőek?
Az egészségügyi dolgozókkal nem minden esetben. Amikor kezdődött a járvány mindenki megijedt, sokan otthon maradtak, már mi magunk is aggódni kezdtünk, hogy hol vannak az emberek. Hiszen biztos, hogy van vakbélgyulladásos, vagy stroke-os beteg, de hova tűntek? Aztán tavasz végén, amikor elkezdtek ismét jönni, érzékelhető volt, hogy egyre dühösebbek, elegük van a bezártságból.
Szeptemberre már érzékelhető volt az ellenszenvük, árulónak tartottak, mert maszkot viseltem.
De őszre belesimult a járvány mindenki életébe, kézzelfogható lett a hatása, egyre több hozzátartozó lett beteg, az agresszió pedig átcsapott félelembe, alkudozásba. De összességében az emberek türelme lassan fogytán van.
Az Uzsoki Utcai Kórház tavaly indította el a zöld kórház koncepciót. El lehet érni a kitűzött célokat a járvány idején is?
Az egyszer használatos egészségügyi eszközeink többségében műanyagok, óriási a felhasználás, egyre több beteg van a rendszerben, ezzel arányosan nő a hulladék mennyisége is. Ezeket szigorúan szelektáljuk. Visszagondolva, a hetvenes években még mindenhol üvegfecskendőket használtak, ami természetesebb volt. De azt, hogy erre visszaálljon egy intézmény 2021-ben, azt nem tartom valószínűnek.
Nagyon figyelünk arra, hogy kevés papírt használjunk, az is környezetbarát legyen, az intézményben az étteremben újrahasznosítható dobozokban kapjuk az ételeket, alig lehet flakonos üdítőt kapni, a szelektív gyűjtésre is odafigyelünk.
Itt a kórház környékén alig látok eldobált maszkokat, megvan a lehetőség, hogy egy helyre gyűjtsék a betegek. De ez sajnos nem általános jelenség, ezért azt tervezzük, hogy flashmobot szervezünk az egészségügyi dolgozóknak, és a kórházak környékét, a közterületeket megtisztítjuk az eldobált maszkoktól, gumikesztyűktől.
Jó most az egészségügyben dolgozni?
Nem ez volt a legjobb év. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Harminc éve vagyok a pályán, nagyon szeretem az akut betegellátást, de voltak olyan pillanatok, amikor azt éreztem, hogy irigylem azokat a barátaimat, akiknek az volt a legnagyobb problémájuk, hogy meg kell szokniuk a távmunkát. Amit itt novemberben át kellett élni, azt nem kívánom az ellenségeimnek sem.
Borítókép: Baji Anikó