Egy március, egy február és egy január, amelyet soha nem felejtünk el. Amelyeken befagyott az élet Magyarországon és ki sem látszottunk a hóból. A balszerencsések az autópályákon ragadtak, a szerencsések pedig otthon – és idővel nekiláttak kenyeret sütni. Mint 2020-ban, egész más okokból.

Nagy érzés időnként egészséges folyamatokat megtapasztalni az időjárásban, például azt, hogy ezúttal január elején megjött a tél. Mert miközben klímaváltozás ide vagy oda, rendre lankadatlanul várjuk gyerekkorunk boldog, békés teleinek visszatérését, az elmúlt évtizedekben azzal kellett szembesülnünk, hogy amikor végre megjön, egyszerre pótolja be a több éves hiányt havazásból, hófúvásból, az ítélet idejét hozva országra, világra.

2013. március: beállnak az autópályák

Ilyen időket élünk: a máig utolsó emlékezetes telet tavasszal éltük meg, amikor legszívesebben már lemondtunk volna róla. Különösen azok, akik ott ragadtak egy napra az M1-es autópályán. Összesen ötezer autó várt a külső segítségre, miközben másokat az M7-esről kellett kimenteni.

Nemzeti ünnepünk előestéjén, március 14-én szinte pillanatok alatt kialakult a vészhelyzet a Dunántúlon, hóvihar, szélvihar miatt leállt a vasútforgalom is. Március 15-én több mint hetven települést nem lehetett megközelíteni, és legalább ennyi faluban és kisvárosban elment az áram. Hazánk lakosságából közel 300 ezer embernek szembe kellett néznie a veszély valamilyen fokával.

E sorok írója éppen az Alacsony-Tátrából követte a híreket: mivel március 16-ra jegyünk volt a Győrbe, Bobby McFerrin koncertjére, közelről érintett minket, hogy Budapesten át biztosan nem vezetnek utak nyugat felé. Nagy viták után a megoldás végül a Felvidék lett, a Kárpátok hegyei között, Nyitrán át simán eljutottunk a szlovák utakon a Kisalföldre, miközben a másik irányból az amerikai énekes is megérkezett – más kérdés, hogy az őt kísérő Győri Felharmonikus Zenekar tagjai sem tudják, hová tűnt az előadás felénél.

Ami az időjárást illeti, ezekben a napokban átlagosan 25 centis hó borította Magyarországot, az északkeleti régióban is alig lehetett kimozdulni.

Míg a sík vidékeken 100 kilométeres óránkénti sebességgel fújt a szél, a Bakonyban 165 kilométer/órát mértek, a hófúvás gyakorlatilag megbénította a Dunántúlt. Március 17-én olyan hőmérsékletet regisztráltak az országban és Budapesten, mint ezen a napon még soha: míg Vásárosnamény lakossága -18 fokban szenvedett, a főváros délkeleti részén -7 fokban fagyoskodtak az utcán maradók.

2012. február: a nyárnál 66.5 fokkal hidegebb a tél Baján

Különös módon a fentihez képest csak egy évet kell visszamenni az időben egy másik brutális télhez, amely elsősorban a kegyetlen hideg miatt marad emlékezetes. A kontinens nagy részét, beleértve a mediterrán térséget is, szibériai eredetű hideg légtömeg árasztotta el, amit itthon olyannyira a bőrünkön éreztük két héten át, hogy mindössze egy-két órán át tudtunk a szabadban tartózkodni. Megint egy személyes emlék: aktuális téli szabadságunk idején szálláshelyek sorra megközelíthetetlenné váltak, a Tátrát előbb a Zemplénre cseréltük, aztán a Zemplént a Mátrára, majd a Mátrát a Mátraaljára, a nyugati, Budapesthez legközelebb eső lankákra. Onnan már ki lehetett mozdulni egészen a Bükk keleti végéig, és életünk egyik legnagyobb téli élményeként biztonságos körülmények között korcsolyáztunk Lillafüreden, a Hámori-tavon, miután két lelkes miskolci hokis kemény munkával letakarította néhány négyzetméteren a havat. Mások a sífutást választották, ami egy tavon azért igen érdekes látvány, még februárban is.

Ehhez az időszakhoz is kapcsolódik egy hidegrekord. Baján, a mediterrán hangulatáról ismert Sugovica-parti városban február 8-án mínusz 26.1-fokot mértek. Így lett 2012-ben az ország leghidegebb és legforróbb helye egyszerre, hiszen augusztus 24-én a téli rekordnál 66.5 fokkal többet, 40.4 fokot mértek itt.

1987. január: szovjet tankok indulnak az elzárt falvakba

És akkor jöjjön mindenki tele, 1987 elején. Azokban a néha visszasírt nyolcvanas években még akkor jött a nagy havazás, amikor jönnie kellett, és még nem számított elképzelhetetlen gyönyörnek a fehér karácsony. A felnőttek számára sokkal inkább tartozott az álom kategóriájába a rendszerváltás, a gyerekeknek pedig a hétfői televíziózás.

Merthogy hétfőn még nem volt adás a közszolgálati adón, más adóról pedig nem tudtunk. (Az ország nyugati és a déli vidéke annyival szerencsésebb helyzetben volt, hogy osztrák, illetve jugoszláv adót nézhetett.)

Mindez 1987. január 12-én, hétfőn azért lett érdekes, mert az egy napja szakadatlanul eső hó miatt egy hétre hazaküldtek bennünket az iskolából, mi több este még tévéműsorral is boldogították Magyarország lakosságát, így kollektív házimoziélményként néztük a My Fair Ladyt.

Az országos katasztrófahelyzetet egész másképp élték meg az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok.

A magyar honvédséggel együttműködve 600 teherautót, 38 tankot és 84 egyéb katonai járművet kellett bevetni a héten a bajba jutottakért, akik közül sokan a kapujukat sem tudták kinyitni a hótorlaszoktól.

A tanyák, falvak mellett a nagyvárosokra is rendkívüli küzdelem várt, elszigetelődött Székesfehérvár, eltűnt a hóban az M7-es autópálya. Évszázados hidegrekordok dőltek meg, a legjobb döntésnek az otthonmaradás számított. Internetről ugyan még senki sem hallott, de nem is hiányzott, az emberek feltalálták magukat, ősi recepteket húztak elő: elkezdtek kenyeret sütni, mint a régi szép időkben. Vagy mint manapság, a világjárvány miatt.

Kiemelt kép: a Reitter Ferenc utca, egy igazi tél során. Fotó: Wikipedia Commons