Az Óvilág közepén, három kontinens találkozásához közel a Szentföld mindig a történelem gyújtópontjában állt, ezért is veszítette el egykori gyönyörű erdőit, a klímaváltozás és a mezőgazdasági tevékenység hatásai mellett. Faültetési programokkal, tájrehabilitációval, bibliai tájkertjével, díszkertészeteivel nyeri vissza szentírásbeli önmagát az utóbbi évek egyik legnagyobb hatású kötete, A Biblia növényei alapján, amely Fráter Erzsébet biológusnak, a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert kurátorának munkája nyomán valóságos enciklopédia lett.

A Magyarország területének egyharmadán, 29 ezer négyzetkilométeren elterülő Szentföldön közel annyi hajtásos növényfajt – 2500 harasztot és virágos növényt – tartanak számon, mint itthon, vagyis rengeteg faj esik egyik négyzetkilométerre.

A nagy biodiverzitás egyik oka, hogy a történelmi óvilág közepén, három kontinens találkozásához közel fekvő Izrael egyben több növényföldrajzi zóna találkozópontját is jelenti.

A Biblia növényei szerint a tengerparton mediterrán, délen szaharo-arab, keleten iráno-turáni, délnyugati szudáni fajok flóraterületek hatása figyelhető meg. Az éghajlati és földrajzi, kőzettani, talajtani változatosság rengetegféle élőhelyet eredményez, a közel 3000 méter magas, havas Hermon-hegytől a száraz Negev-sivatagon át a tengerszint alatt 400 méterrel fekvő Holt-tengerig.

A bibliai Szentföld: dús erdők, oroszlánok és Absolon dús haja

A kutatók szerint a bibliai időkben a Szentföldön nem volt olyan nagy kiterjedésű pusztaság, mint ma. Évezredekkel ezelőtt, de még Jézus idejében is valószínűleg kelet-mediterrán erdőségek fajgazdag társulásai uralták a mai Izrael északi és középső részét. A keleti területeket legeltetésre alkalmas ligeterdők és füves puszták, a Jordán völgyét melegkedvelő növények borították – olvasható 2018-as kötetben, amelyet a könyvtáros szakma az év legjelentősebb könyvének választott.

Mózes könyve alapján gazdag földre, Kánaánba vezette Isten a választott népet az egyiptomi fogság után.

Galileától Júdeáig örökzöld palesztin tölgyek tartoztak hozzá a tájképhez, Boisser-tölgyekkel, görög szamócafákkal. Szárazságtűrő ligeterdőket alkotott a szentjánoskenyérfa és az örökzöld pisztácia a hegylábi részeken.

Szentjánoskenyérfa. Fotó: Pixabay

A csapadékosabb Felső-Galileában örökzöld bengék, galagonyák, szír juharfák fordultak elő, a Golán-fennsíkon a palesztin tölgy lombos erdei éltek, a Hermon-hegy 1300-1800 méteres magasságában Boisser-tölgyekből és más lombhullatókból álló erdők terjedtek el.

A fenyőerdők egy része ma is megfigyelhető, de a kivételt jelentik.

A Genezáreti-tótól északra fekvő mocsarakban, a vándormadarak pihenőhelyén Jézus idejében még papiruszsás, nád és gazdag mocsári növényzet élt. A felső-galileai folyók mentén a keleti platán alkotott ligeterdőket, a Jordán partjához hozzá tartozott a palesztin fűz, a tamariszkusz bozót és az eufráteszi nyár jelenléte, a dús növényvilág az oroszlánnak is életteret adott. Dávid király elleni lázadóként fia, Absolon dús hajával egy tölgyfa ágaira akadt fenn, menekülés közben.

Keleti platán. Fotó: Wikipedia Commons

Pusztító tűz, pusztító ember, erózió és invazív fajok

Hová tűnt a gyönyörű kötetben elénk táruló, helyenként eszményi világ? A tengerparti és középső területek őshonos tölgyerdei eltűntek. Az ókori erdők gazdagságát csak kisebb facsoportok, szentként tisztelt fák árulják el. A 3000 évvel ezelőtti enyhébb és csapadékosabb időjárás megváltozott, a buja növénytársulások eltűnésének viszont mezőgazdasági, történelmi okai is vannak.

„Az egyre szélesebb körű állattenyésztés és földművelés földet igényelt, vagyis a legelők és szántóterületek céljából az ember folyamatosan irtotta az erdőket

– írja Fráter Erzsébet. – Ezentúl az emberi jelenlét nagy fafelhasználással járt. A tűzrakás, a főzés és a kemencék felfűtése, valamint az érckohók, az építkezések és a szerszámok elkészítése is sok fát emésztett fel. Az sem elhanyagolható tény, hogy ez a terület mindig a történelem gyújtópontjában volt. A Római Birodalom bukása után török és arab népek jöttek-mentek, és a sok háborúskodás rengeteg tűzesettel is járt, ami mind az erdők pusztulásához is vezetett.”

Hottentottafüge. Fotó: Wikipedia Commons

Az erdők pusztulásával a talaj is eltűnt sok helyről az erózió miatt, kopár, sziklás dombokat, félsivatagi szúrós cserjebokrokat látunk a helyükön. Özöngyomokkal, agresszíven terjeszkedő, invazív fajokkal vették át az uralmat az őshonos növénytakaró helyett. Veszélyesen elterjedt a talaj megkötésésére ültetett ausztrál fűzakácia, míg a Jordán völgyében a fügefajok, kagylótutaj, vízijácint, a tengerparton hottentottafüge szorítja ki a természetes vegetációt. Máshol dísznövényként ültetett, a kultúrából kiszökött növények terjednek, kóros mértékben.

A mai Szentföld és a felelős ember

A 20. század másodikk fele óta mégis él a remény, hiszen Izrael állam megalakulása után adományok és alapítványok segítségével nagy erdőtelepítési program kezdődött. Egyre több őshonos fajtát ültetnek, egyre több a lombos fajta, a tölgyféléktők a szentjánosenyérfán át a júdásfáig.

A turisták és zarándokok által leginkább látogatott helyeken díszkertek telepítenek, A Biblia növényei szerint így a Szentföld tájképi felvirágzásának lehetünk tanúi. A Júdeai-hegységben bibliai tájkertet létesítettek a hetvenes években, a Krisztus korabeli növényzetet rekonstruálják, bemutatva az akkori, természetközeli gazdálkodást.

Kiemelt kép: Wikipedia Commons