Még mindig megoldatlan a rossz levegőminőség a Sajó-völgyben, aminek legfőbb oka, hogy a lakosság jelenetős része lignittel fűt. Mint lapunk tudomására jutott, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei önkormányzat évek óta tagja a nemzetközi Európai Szén-és Lignit Szövetségnek, amelyhez bányák igen, de egyetlen más önkormányzat sem csatlakozott.
A Nemzeti Népegészségügyi Központ nemrég három település levegőjét minősítette egészségtelennek: Putnokét, Kazincbarcikáét és Sajószentpéterét. Bár további nyolc településen kifogásolt a levegő, az nem véletlen, hogy a legrosszabb értékelést ez a három, egymás melletti helység kapta.
A téli időszakban évről évre felmerülő probléma a Sajó-völgy szennyezett levegője, amely nagyrészt annak köszönhető, hogy a környékbeli falvakban és városokban rengeteg házban a helyi bányákból származó, lakossági használatra alkalmatlan, mérgező lignittel fűtenek, amihez szociális alapon ingyen vagy nagyon olcsón tudnak hozzájutni a rászorulók.
Mérgezés szociális alapon
A lignit-osztás annak ellenére történik meg idén is, hogy tavaly több civil csoport összefogásával kampány indult a mérgező fűtőanyag ellen. A szervezetek szakmai bevizsgálás alá vetették a térségben több helyről beszerzett lignitet, és ezeket egy német forrásból származó barnakőszén-termékhez hasonlították.
A vizsgálat igazolni látszott az aggodalmakat: a bevizsgált mintáknak kiugróan magas, 30-40 százalékos volt a hamutartalma, míg a német barnakőszéné 3,9 százalék. A kéntartalma 3,29-4,6 százalékos, míg a német fűtőanyag 0,36 százalékos. Bár a bevizsgálás szerint legrosszabb értékeket mutató sajókápolnai bánya tavaly bezárt, ami elméletileg jó hír lehetne a levegőminőség javítása szempontjából, a bánya ügyvezetője tagadja, hogy ez civil nyomásra történt volna.
Elmondása szerint gazdasági lépésről van szó, és a bánya nem zárt be, csak a dráguló munkaerő miatt szünetel. Hozzátette: ők nem is lignitet bányásznak, hanem barnakőszenet, csak az uniós előírások miatt már lignitnek kell hívniuk, pedig sokkal jobb minőségű termékről van szó. Tagadta azt is, hogy a bányából származó lakossági tüzelőanyagként használt lignit miatt lenne rossz a levegő a Sajó-völgyben, illetve hangsúlyozta: auditált mintavétel náluk nem történt, így nem hivatkozhatnak a tőlük származó anyag minőségére.
Az a két dolog mindenesetre tény, hogy a Sajó-völgy Közép-Európa egyik legrosszabb levegőminőségű vidéke, és hogy a térségben bizonyítottan silány minőségű lignitet bányásznak és adnak el bizonyítottan alkalmatlan célokra.
Ezek fényében megkérdőjelezhető nézőpont, hogy ezeknek egymáshoz nincs köze.
Segítség helyett szénlobbi
A Sajó-völgyben több probléma együtthatásának köszönhető a jelenleg kialakult helyzet. Az alapvető probléma az, hogy a mélyszegénységben élő, legtöbbször roma többségű falvakban sok helyen még a máshol már korszerűtlennek számító gáz sincs bevezetve.
A külső támogatás szinte teljes hiányában a térségben élőknek maximum annyi választása van, hogy vagy káros égéstermékeket létrehozó anyagokkal fűtenek, vagy megfagynak a téli hidegben.
A Levegő Munkacsoport régóta kéri megyei kormányhivataltól a térség levegőtisztaság-védelmi tervét, erre ő ígéretet is tettek. A fűtési hálózat korszerűsítésére nagy valószínűséggel jutna a régióba állami támogatás is. Ettől egyelőre igen messze állnak jelenleg a Sajó-völgyiek. Ugyanis még a szociális alapon igényelt tűzifából is túl keveset kapnak az önkormányzatok, ami pedig áthidaló megoldást nyújthatna a mérgező levegő problémájára, amíg a korszerűsítés mindenhol megtörténik. Így kénytelenek a közeli bányákból származó lignittel pótolni a hiányt.
A tél előrehaladtával, és az önkormányzattól kapott fa, szén és lignit elfogytával pedig a korszerűtlen fűtési egységekbe, kályhákba minden belekerül, ami égni tud: sokszor akár műanyag vagy ruha is. A bányák erre hivatkozva adnak olcsón lignitet a lakosoknak. A légszennyezéshez társul a rendkívül szerencsétlen földrajzi elhelyezkedés, a kéményekből kipufogó füst ugyanis szmogként áll meg a szellőtlen völgyben.
A magyar kormány ellen egyébként az elégtelen levegőminőség miatti tétlenségért kötelességszegési eljárást indított az Európai Bizottság. Sokakban merülhet fel a kérdés: mégis miért engedélyezett továbbra is a többszörösen elégtelennek és mérgezőnek bizonyult lignit osztása a lakosoknak? Talán válasz lehet a kérdésre, hogy a
Borsod-Abaúj-Zemplén megye túlnyomórészt fideszes képviselőkből álló önkormányzata az Euracoal szénlobbicsoport tagja.
Európában a BAZ-megyei önkormányzaton kívül csak széntermelői és szénimportőr szövetkezetek, bányák és cégek tagjai a lobbicsoportnak – egyetlen másik önkormányzatot sem fűznek ilyen módon üzleti érdekek a szénbányászathoz. A tagok között a teljesség igénye nélkül többek között bolgár szénbánya, német szénbányászati szövetség, több lengyel bányászcsoport, török bányászati vállalkozás szerepel.
Mint az európai klímaügyekre rálátó forrásainktól megtudtuk, klasszikus lobbiszervezetről van szó, aminek természetesen nem törvénytelen a működése. Ami problémás, hogy szénipar érdekeit képviseli, amely az egyik legnagyobb szennyező Európában, céljai nyilvánvalóan ellentétesek az ambiciózus európai klímacélokkal, így aktívan lobbizik is azok megtorpedózása érdekében. Forrásaink szerint komoly aggályokat vet fel, hogy egy önkormányzat ennek tagjává válik, és egy üzleti részérdek képviseletére szegődik el a társadalom egészének képviselete helyett.
Jegyző: „Mint az egészséges levegő megteremtése érdekében elkötelezett közszolgálati munkatársak”
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzatnak az Európai Szén- és Lignit Szövetségbe, azaz az Euracoalba történő belépéséről a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat Közgyűlése a 2013. november 15. napján döntött. A testület által hozott határozat rögzíti, hogy a „Közgyűlés a hosszú távú biztonságos energiaellátás érdekében fontosnak tartja a megye területén meglévő szénvagyon újra feltárását és felhasználását” – válaszolt megkeresésünkre a megye jegyzője, Lupkovics Beáta. Arra a kérdésünkre nem válaszolt, hogy milyen kötelezettséggel jár a csoport tagjának lenni.
Mint megírta, a szociális célú tüzelőanyag lakosság részére történő biztosításáról a települési önkormányzatok képviselő-testületei dönthetnek. 2011-től van lehetőség arra, hogy a Belügyminisztérium által a szociális célú tüzelőanyag biztosítására kiírt pályázatra támogatás iránti kérelmet nyújtsanak be az ötezer lakosságszám alatti települések önkormányzatai.
Mint válaszlevelében kifejtette, a települési önkormányzatok képviselő-testületei a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló, valamint a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló törvény alapján önkormányzati rendeletet alkotnak e támogatási formáról, a lakosság részére történő biztosítás feltételeiről. A pályázati kiírás figyelembevételével a képviselő-testület dönt arról, hogy a támogatást tűzifa, vagy barnakőszén formájában nyújtja az arra szociálisan rászoruló személyek részére. Megírta, nem áll rendelkezésükre olyan kimutatás, amely tartalmazná, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében mely település milyen támogatási forma biztosításáról döntött.
Hozzátette, a megyei önkormányzat mint területi önkormányzat nem felettes szerve a települési önkormányzatoknak, így nincs érdemi ráhatása arra, hogy a települések a szociális célú tüzelőanyag biztosításának melyik formáját választják.
„Mint a környezetvédelem, az egészséges levegő megteremtése érdekében elkötelezett közszolgálati munkatársak, bízunk abban, hogy a megye települései választópolgárai által választott önkormányzati képviselők tekintettel vannak a környezetvédelem fontosságára, és ennek megfelelően döntenek arról, hogy milyen formában nyújtják a szociális célú tüzelőanyagot településük arra rászoruló polgárai számára” – zárta a levelet a jegyző.
A szerző a Zöld Front Ifjúsági Mozgalom tagja, környezetgazdálkodás szakos hallgató a dániai Erhvervsakademi Aarhus egyetemen. Kutatási területei a klímaváltozás és a környezetpolitika.
(A borítókép illusztráció. Fotó: Pixabay/SD-Pictures)