Etikus vendéglátás, védett fajok és csökkenő számú énekesmadarak. A Very Important Planet Szigeti Balázs madarásszal, a nemzetközi természetjáró túrákat szervező Ecotours Wildlife Holidays igazgatójával beszélgetett arról, hogy az ökoturizmus hogyan segíti a fenntarthatóságot. Interjú.
Fel lehet fogni versenyként a madarászatot?
Gyerekkorom óta nem volt kérdés, hogy ezzel akarok foglalkozni. Először megismeri az ember a hazai, majd a kontinens madarait, aztán elkezdi számolni a fajokat. Van olyan kollégám, aki azonnal kocsiba pattan, ha Hollandiában megjelenik a hóbagoly, amire nagyjából tizenöt évente van esély. Ha Magyarországon nem is, de a fejlett világban sok millió ember van, aki ezzel foglalkozik. Közülük rengetegen utaznak világszerte, és nem múzeumokat vagy városokat nézegetnek, mint az átlagos turisták. Megérkeznek egy fővárosba, és megpróbálják azt minél gyorsabban elhagyni, hogy megtalálják a régióban fellelhető madárfajokat a természetes közegükben.
Van konkrét célközönsége az ökoturizmusnak?
Vannak olyan ügyfelünk is, aki kimondottan a Magyarországon jól megfigyelhető kerecsensólyom vagy parlagi sas miatt jön, de a tipikus utazó általánosan érdeklődik az ország természeti kincsei után. Általában zöld ruhába öltözött, komoly objektíveket az oldalukon hordozó ötven feletti vendégeket kell elképzelni, akik szervezetten utaznak. A fiatalok inkább az egyéni megoldásokat kedvelik, de mindannyian szeretnek hozzájárulni a helyi a természetvédelmi kezdeményezésekhez.
Az ökoturizmus szellemisége arról szól, hogy bevételt termelünk a helyieknek, kisvállalkozóknak, közösségeknek.
A harmadik világban azért védik meg az egyes állatokat, mert rájöttek arra, hogy nagyobb a haszon annál, mintha megennék azokat. A turista pénzt hoz, és munkahelyet teremt, így szolgálja az ágazat a fenntarthatóságot.
Milyen az ágazat minőségbiztosítása?
Természetesen komoly kritériumrendszernek kell megfelelni, nem mindegy, milyen alapanyagokat használunk az ételeknél, hogy azok mennyire hasznosíthatóak újra. A családi vállalkozásokat szeretik, fontosnak tartják az ügyfelek, hogy helyben vásároljanak sajtot a reggelihez a kistermelőtől. Egy olyan világ felé haladunk, ahol megvan a természet és a turizmus harmóniája.
A kínálatot bővíteni kell, vannak már olyan túráink is, ahol lepkéket, szitakötőket lehet megfigyelni. Bejárjuk a templomok padlásait, vagy a barlangokat denevérkolóniákat keresve.
Nem minden esetben lehet egy házaspár mindkét tagját lekötni, ezért gyakran kulturális eseménnyel is bővül a program. Napközben térdi iszapban állunk egy halastóban, estére pedig felkerül a nyakkendő a komolyzenei koncerthez.
Mekkora a hazai kínálat?
Madarász túrák kizárólag Kelet-Magyarországon vannak. Füves, szikes puszták tőlünk nyugatra nem nagyon találhatók, a legkeletebbi szikes tó a kontinensen a Fertő-tó. A Hortobágy és a Kiskunság pusztái maradványai a korai Euróázsiai sztyeppéknek, ezeknek a madár-, növény-, és állatvilága ezért különleges. A túrák során talált vagy megfigyelt állatokról készült feljegyzésekkel hozzájárulunk az adott nemzeti parkok adatbázisához is. Van természetfotós üzletágunk is, az azután érdeklődőknek teljesen mások az igényeik, mint az általános turistáknak. Általában egyénileg vagy kettesével utaznak, a kényelem helyett náluk a rugalmasság a legfontosabb szempont. Ha kell, reggel fél négykor kelnek, napfelkelte előtt már a lesben ülnek, állítgatják a hátteret, mindent alárendelnek a munkájuknak.
Volt olyan túra, ami nem sikerült?
Természetesen előfordul, de természet mindig kárpótolja az embert. Persze egy lepketúrán, ha egy hétig esik az eső, az nem kimagyarázható, és a szélsőséges időjárás miatt az ilyen esetek valószínűsége nő. Komoly biztosítást kell fenntartani, itt nem történhet meg, hogy csődre hivatkozva Mongóliában hagyunk valakit. A túravezetőknek is szigorú követelményeknek kell megfelelniük, időszakosan vizsgázniuk kell a nemzeti parkoknál kultúrtörténetből, természetföldrajzból.
Mennyire szabad beavatkozni a természetbe?
Egy területét védő fülemülét a hangjának a bejátszásával lehet előcsalogatni. Ilyenkor elég közel jön, de ez egy vitatott módszer, sokan a madár szükségtelen zavarásának tartják. Mi azt mondjuk, hogy egy ötperces hanganyag nem okoz problémát egy énekesmadárnál, sőt megerősíti a domináns tudatában. Persze ennek is van határa, ha a fészkelési időszakban naponta húsz csoport rájár egy fajra, akkor azokat komoly stressz éri.
A ragadozó madarak nagyon érzékenyek, de a túravezetőink mindannyian természetvédő emberek, és az utasok is azok. Minden ország természetvédelmi törvényben szabályozza, hogy a fokozottan védett fajt a fészkénél nem lehet bemutatni, de nem is kell.
Elég néhány kilométerre megközelíteni, ilyenkor etetési időszakban úgyis sokat mozog az állat, meg lehet őket találni. A fotósoknál viszont előfordulhat, hogy a természetvédelmi beállítottságuk finoman fogalmazva mérsékelt. Amióta digitális technika ennyit fejlődött, sok közöttük a tehetős hobbifotós.
Hol érezhetőek a klímaváltozás jelei leginkább?
A túrák során látjuk, hogyan csökken az énekesmadarak száma. Az európai természetvédelem rengeteg pénzt áldoz a hazai kulcsfajokra, a parlagi sas, a kerecsensólyom, kékvércse, és túzokállomány stabilnak, vagy növekvőnek mondható, ezek védelmét elvárja, és meg is fizeti az Európai Unió.
Az énekesmadarak helyzete viszont aggasztó, a többi között a tövisszúró gébics, a fülemüle, a mezei veréb, vagy a nádirigó állománya is csökken. Június után pedig nem lehet túrát csinálni, holott a lepkéket július elején lehet jól megfigyelni, akkor kelnek ki a lárvákból. De ha ebben az időszakban csak az alpesi körülmények között lehet megmaradni, az idősebbek természetesen jogosan panaszkodnak arra, hogy nem lehet a tűző napon gyalogolni.
Régen elég volt májusban fél kilenckor kelni, megreggelizni, és kényelmesen elindulni énekesmadarat keresni. Ma már olyan meleg van reggel, hogy májusban sem lehet őket megtalálni.
A tiszavirágzás időpontja is egyre kevésbé belőhető, a fészkelési idők alig jósolhatóak meg, a szezonalitás szétcsúszása miatt bizonyos fajok alig becserkészhetőek. A folyamat nagyon begyorsult, ezt az átlagember nem is tudja. Egyes rovaroknál akár egy éven belül észlelhető a változás, a tendencia egyértelmű. Látványos példa az, amikor egy angol turista azon lelkendezik, hogy mennyi kis rovar ragad a kocsi szélvédőjére, mert náluk ilyen már nincs, köszönhetően a modern mezőgazdaság rovarirtó szereinek. Mondanom sem kell, hogy ennek milyen hatása van a denevérekre és az énekes madarakra, és általában az egész természetre.
Borítókép: Szigeti Balázs fotója