Ravasz Balázs természetfotós az utóbbi években sikeresen szerepelt a legrangosabb hazai versenyeken, több díjat kapott, számos elismerésben részesült. Az alkotóval a klímaváltozás a terepen tapasztalható nyomairól beszélgettünk, például arról, hogy a tavaszi virágok ma már hónapokkal később nyílnak, és eltűnnek az árvalányhajmezők a terepmotorosoknak köszönhetően. Interjú.

Mióta érzékeli a klímavészhelyzet okozta változásokat?

2005 óta járok rendszeresen, tudatosan terepre, ez alatt a 15 év alatt tetten érhető a változás, a látható természetkárosodás. Korábban érintetlen, vad területek, például árvalányhajmezők tűnnek el, mert szó szerint felszántják a quadosok, terepmotorosok. Ezen kívül érzékelem az éghajlatváltozást, hőmérséklet, időjárás, szélsőségesség formájában, szerintem ez az igazán megdöbbentő. Hogy itt is mondjak példát, az első években egészen kiszámítható volt, hogy egy-egy tavaszi virágot mikor találok virágzásának legszebb szakaszában. Az utóbbi években több hetes, akár hónapos csúszások is előfordulnak az egyre extrémebb hidegek, melegek, tavaszi havazások, vagy más időjárási jelenségek miatt. Ekkora változást megfigyelni egy 40 évnél fiatalabb embernek 15 esztendő alatt igencsak szomorú.

Az erdő féltett gyöngyei – gyöngyvirág – Convallaria majalis.

Hogyan versenyeztetik a természetfotókat Magyarországon?

Tagja vagyok a naturArt Magyar Természetfotósok Szövetségének, ez az egyesület szervezi meg minden évben az Év természetfotósa pályázatot, a legrangosabb ilyen jellegű hazai megmérettetést. A másik nagy hazai projekt a Varázslatos Magyarország, itt minden évben, hónapról-hónapra lehet versenyeztetni a képeket, majd a végső díjazásnál az évi végi összesített eredmény számít. Ennek a pályázatnak aktív közreműködője hazánk tíz nemzeti parkja is. Mindkét esetben utazókiállítás és igényes természetfotó – album formájában is láthatóak a legjobb fotók a nagyközönség számára. Így törekszünk a művészi szintű alkotások segítségével felhívni a figyelmet a megóvandó értékek szépségére, azok fontosságára, így kapcsolódik össze a természetvédelem és a fotóművészet.

Tollgombóc a pataknál – vízirigó – Cinclus cinclus

Hogyan alakult ki Önben ez a szenvedély a természetfotózás iránt?

A történet nálam fordítva kezdődött, mint a természetfotósoknál általában. Sokaknál először a természet szeretete alakul ki, majd ezt követi az átélt élmények megörökítésének igénye. Jómagam korábban ismerkedtem meg a tudatos képalkotás és a laborálás alapjaival. Ahogy a figyelmem a filmezés mellett a fotográfia felé fordult, a megörökítendő témák között keresgélve egyre több növényt és állatokat fényképeztem. Megtetszett, hogy az összes mondanivalót egyetlen pillanatba sűrítve kell bemutatni. A növények és a rovarok világa oly mértékben nyílt ki számomra, és olyan csodának lehettem tanúja a keresőn keresztül, ami azon nyomban elvarázsolt és rabul ejtett. Ma már tudom, ekkor jegyeztem el magam örökre a természetfotózással.

Kék ragyogás

Nem olcsó mulatság a fotózás, honnan lehet finanszírozni?

Költséges hobbi, ha valaki magas szinten szeretné művelni, akkor az sok százezer, de inkább több millió forintos befektetést jelent. De természetesen itt is igaz, hogy nem a jó felszerelés használatától lesz jó a kép, de ahhoz, hogy az elképzeléseket minél élethűbben meg tudjuk valósítani, fontos a technika. Ebben a helyzetben tud segíteni, ha hazai vagy nemzetközi pályázaton nyer díjat az ember, ezek sokszor pénz, utalvány vagy tárgynyeremény formájában járulnak hozzá a géppark fejlesztéséhez.

Tündöklés – illír sáfrány – Crocus tommasinianus.

Magányos emberek hobbija a természetfotózás, vagy vannak közösségek?

Barátaimmal 2005-ben alakítottuk meg a FényÉrték Természetfotó Klubot, ahol közös túrák és képértékelések alkalmával egyre többet foglalkoztunk a műfajjal, majd megrendeztük első kiállításainkat. A hobbiból mára igazi szenvedély, sőt, bátran mondhatom, életforma lett. Az évek során megismerkedtem a hazai természetfotózás legjobbjaival, igyekeztem sokat tanulni tőlük, munkásságukból további inspirációt meríteni, és folyamatosan fejlődni. Ez utóbbit a mai napig a legfontosabbnak tartom, bármilyen művészeti ágról legyen is szó. A természet csodáinak művészi szintű megörökítésén és bemutatásán túl nagyon fontosnak tartom a közönség szemléletformálását, természeti értékeink megóvását és közvetlen környezetünk védelmét is. Kedvenc témám máig a növények és rovarok fotózása maradt, de szívesen kísérletezek elvont kompozíciókkal, hosszú záridős, vakus, multiexpozíciós technikákkal is, főként naplemente környékén és az azt követő órákban.

Borítókép: Ravasz Balázs