Amikor úgy érezzük, emberileg és szakmailag katasztrófa, amit csinálunk

Immár 28 éve tartják meg a Lelki Egészség Világnapját október 10-én, de talán soha nem övezte még akkora figyelem, mint most, a koronavírus okozta világjárvány közepén. Dr. Onody Réka Londonban dolgozó személyközpontú tanácsadót kérdeztük napjaink rendkívüli mentális kihívásáról, a lehetőségeinkről, illetve a hazai és a szigetországi helyzet közötti hasonlóságokról, különbségekről.

Az elveszített kontroll

„A járvány életünk minden részét érinti, új kihívásokkal szembesülünk mind a munka, a családi élet és a szabadidő terén – mondta a Londonban élő Dr. Onody Réka, személyközpontú tanácsadó a Very Important Planetnek –Rendkívüli módon megváltozott körülményekkel találjuk szemben magunkat, és ez alapjaiban rengeti meg a világról és magunkról alkotott képünket. Teljesen természetes és érthető, hogy egy ilyen krízisben olyan pszichésen megterhelő érzéseket és állapotokat tapasztalunk, amelyekkel eddig esetleg nem szembesültünk.

Megváltozott a mód, ahogyan dolgozunk, ahogyan a szabadidőnket eltöltjük, ahogyan egymással interakcióba lépünk. A vírustól, a szeretteink és egymás megfertőzésétől való félelem mellett hozzájárul szorongásunkhoz a hirtelen megváltozott körülményekhez való alkalmazkodás nehézsége is. A világ bizonytalanná, kiszámíthatatlanná vált, azt éljük meg, hogy nem tudunk előre tervezni, elveszítettük a kontrollt az életünk felett. Érdemes ilyenkor a figyelmünk fókuszát azokra a dolgokra irányítani, amelyek felett mégis van kontrollunk, ezáltal csökkentve a bizonytalanság érzését.”

Tartozni valahová

„A szociális interakcióink leszűkültek, ezért különösen az idős korosztály számára nagy probléma az egyedüllét és elszigetelődés, ami további szorongás és lehangoltság, motiválatlanság forrásává válik. Ugyan a személyes kontaktust nem helyettesíti, mégis sokat segíthet a családtagokkal, barátokkal való rendszeres online kapcsolattartás, különböző, érdeklődési körnek megfelelő virtuális térben működő csoportokhoz, eseményekhez való csatlakozás, azokban való aktív részvétel, a közösségi élmény, a valahová tartozás új, kreatív módokon való megélése.”

Egzisztenciális szorongás

„A járvány következtében számos munkahely létszámleépítésre, akár bezárásra kényszerült, ez pedig a munkájukat elvesztőknél súlyos egzisztenciális szorongáshoz vezethet. Ilyenkor próbáljuk meg minél hatékonyabban képviselni az érdekeinket a megfelelő szituációkban és fórumokon. Ezenkívül sokat jelenthet, ha figyelemmel és empátiával fordulunk egymáshoz, segítjük egymást és szolidárisak vagyunk a nálunk rosszabb körülmények közé került társainkkal. Ez természetesen nemcsak egyéni, hanem rendszerszinten is értendő.”

Küzdelem az otthonról végzett munkában

„Azok, akiknek lehetőségük volt megtartani munkájukat, szintén új kihívásokkal szembesülnek. Különösen nehéz összeegyeztetni az otthonról végzett munkát a szülői feladatokkal, gyermekfelügyelettel. Ilyenkor a szülők azt élhetik meg, hogy sem a munkájukban, sem szülőként nem tudnak úgy teljesíteni, mint eddig, ami szintén szorongáshoz, önbizalomvesztéshez, bűntudat és lelkiismeretfurdalás érzéséhez vezethet. Érdemes tudatosítani magunkban, hogy a helyzet valóban nehéz, ezért azzal megküzdeni is embert próbáló, és teljesen természetes, hogy a járvány előtti időszakban támasztott elvárások irreálisak az új helyzetben.

Ha van rá lehetőségünk, érdemes elválasztani a munkára használt teret a az egyéb helyiségektől. Ezzel is erősítve a határokat munka és magánélet között. Véleményem szerint az új helyzetben nagy a felelőssége a munkaadóknak abban, hogy felismerjék és figyelembe vegyék, hogy a hatékony munkavégzés érdekében az ő részükről is több flexibilitásra és rezilienciára van szükség.”

Tovább mélyített társadalmi egyenlőtlenségek

„A koronavírus-járvány felhívta a figyelmet a társadalmi egyenlőtlenségekre, és tovább mélyítette őket. Ez a folyamat szintén szorongást, frusztrációt, dühöt, kilátástalanságot eredményezhet. Nagyon jó példa erre a lelki egészségünk szempontjából a jelen helyzetben oly fontos online kapcsolattartás, hiszen nem mindenkinek van hozzáférése internethez vagy az ehhez szükséges eszközökhöz.

A járvány és annak következményei jól példázzák, hogy a külső, társadalmi körülmények milyen nagymértékben képesek befolyásolni mentális egészségünket. Ezért kiemelten fontos lenne rendszerszinten is orvosolni a felmerülő nehézségeket annak érdekében, hogy egyéni szinten képesek legyünk megőrizni testi és lelki egészségünket.”

A jelenre figyeljünk

„Fontos tudatosítanunk, hogy hogyan érzünk a helyzettel a kapcsolatban. Érzéseink, megéléseink felismerése és tudatosítása lehetőséget ad arra, hogy egy kis távolságot vegyünk tőlük. Ezáltal elérjük, hogy ne automatikusan reagáljunk, hanem az erőforrásaink mozgósításának segítségével tudatos és effektív választ adjunk a szituációnkra. Ez fokozza a kompetencia és kontroll érzésünket.

Érdemes megpróbálni a figyelmünket minél többször a jelenre irányítani, arra koncentrálni, hogy most mit élünk meg és mi tudna számunkra a jelenben segíteni abban, hogy jobban érezzük magunkat. Ehhez lehet segítség például a meditáció, különböző mindfulness technikák, fókuszolás.”

Öngondoskodás és mások segítése

„Különösen nagy jelentőségűvé válik ebben az időszakban a pszichológiai értelemben vett öngondoskodás. Engedjük meg magunknak, hogy időt szánjunk magunkra. Hogy olyan tevékenységeket is végezzünk, amelyek örömmel, megelégedéssel és kompetenciaélménnyel töltenek el minket.

A mentális jóllét érzését növelheti az is, ha sikerül mások számára is hasznos, segítő tevékenységet találnunk, amelyet örömmel végzünk. Ilyen például az adakozás, a kiszolgáltatottabb helyzetben lévők segítése egy telefonhívással, bevásárlással. Segíthet a tudatos információfogyasztás, amikor figyelünk arra, hogy ne árasszuk el magunkat információval és a hírek nyomán kialakuló stresszel.

Ha úgy érezzük, egyedül nehezen, vagy nem tudunk megküzdeni a lelki nehézségekkel, érdemes szakember segítségét igénybe venni. Mivel nem mindenki teheti meg, hogy magánúton jusson segítséghez, jó ha tudunk róla, hogy létezik állami támogatással is igénybe vehető pszichológiai segítség.”

Miért könnyebb Angliában? Miért könnyebb Magyarországon?

„Tapasztalataim szerint a mentális egészséggel kapcsolatos attitűdökben még mindig jelentős különbség van a két ország között. Angliában sokkal elfogadottabb transzparensnek lenni a lelki nehézségeket illetően, a munkahelyeken jobban figyelembe veszik, ha valaki ilyen jellegű problémával küzd, és kevésbé kíséri stigma azt, ha valaki a mentális egészsége miatt szakemberhez fordul. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy Angliában ne lehetne még fejlődni ebben a tekintetben.

Amíg Angliában államilag finanszírozottan inkább rövidtávú – 6-12 alkalmas – pszichológiai segítséget lehet igénybe venni és nem igazán lehet válogatni a különféle modalitású terápiák között, addig Magyarországon többféle típusú, hosszútávú pszichológiai és pszichoterápiás segítséghez is hozzá lehet férni Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő támogatásával. Az angliai helyzetet némileg árnyalja, hogy a jótékonysági szervezetek több választási lehetőség biztosításával megpróbálják szélesíteni az igénybe vehető pszichológiai segítség palettáját.”

Meglepő hasonlóságok

„Az emberek koronavírushoz való hozzáállása terén meglepően hasonlónak látom a két országot. A nagy többség betartja a szabályokat, kezet fertőtlenít, szociális távolságot tart, együttműködik a hatóságokkal. Természetesen, amennyire látom, mindkét országban létezik egy járványtagadó réteg, amelynek kialakulásában szerintem nagy szerepet játszik a helyzetből következő általános bizonytalanság és hogy sokaknak nehéz eszközöket találni ennek a bizonytalanságnak a kezelésére.

Ezenfelül sok emberben kialakult egyfajta bizalmatlanság és kétkedés, ami annak is köszönhető, hogy mindkét országban – de úgy látom, különösen igaz ez Magyarországra – politikai csatározások színterévé vált a járványkezelés. Emiatt sokaknak nehézséget jelenthet eldönteni, kinek mit higgyenek el, és hogy ebben a nehéz helyzetben ki és mivel képviseli legjobban az érdekeiket.”

Kiemelt kép: Picpedia