Gálhidy László a WWF Magyarország erdővédelmi programjának vezetője úgy mutatta be a Normafa természeti szépségét a Very Important Planetnek, ahogyan még soha nem láttuk. Úgy tűnik, hamarosan nem is fogjuk, hiszen elmondása szerint a már így is agyonzsúfolt turistaparadicsom fejlesztésénél az önkormányzatot kevéssé érdekli a biológusok, természetvédelmi szakemberek és civil szervezetek véleménye.
A Normafa megunhatatlan. Egy gyönyörű szeptemberi délután a rétesező közeléből a kilátást bámuljuk: ritkán vehetők ki ennyire tisztán, élesen a Budai-hegység és a Pilis vonulatai, miközben a háttérben a Mátra alakja is megmutatja magát. Mivel ritkán látjuk, talán csak nekünk ennyire lenyűgöző, a minket kísérő szakember sűrűbben találkozik a táj legszebb arcával.
Tényleg hegyvidék
Gálhidy Lászlónak – aki a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete, a WWF magyarországi alapítványának erdővédelmi programvezetője – szívügye ez a vidék, a világjárvány első hulláma idején naponta járt fel ide a környékbeli lakásából. Előttünk a lejtő, legendás sízések helyszíne, mint a biológus mondja, ez emberi beavatkozás eredménye. Valaha, még a sport feltalálása előtt a marhákat terelték fel ide legelni, ezért vágtak ki fákat, de a helyükön védett növénytársulás alakult ki, nagy fajgazdagsággal.
„Ez a város legmagasabban fekvő része, hegyvidéki klíma alakult itt ki, ezért annyira zöldek a gyepek” – magyarázza.
Az erdő országszerte különlegesség
A természet minden emberi tevékenység ellenére virágzik itt, ugyan még nem sikerült teljesen tönkretenni a Normafát, de sokmindent elkövetnek a pusztulásáért. Nyolc éve kiemelt állami beruházásként síparadicsommá akarták alakítani.
„Az ellenállás nagy volt a civil szervezetek részéről, a WWF mellett többek között a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is tiltakozott, de az itt lakók sem akartak ilyen szintű beavatkozást, így Pokorni Zoltán, aki akkor is már a Hegyvidék polgármestere volt, végül nemet mondott. Természetbarátnak ígért fejlesztésbe kezdtek, szelíd átalakításba, ilyen volt a futópálya építése. Az viszont, hogy most lombkorona-tanösvényt terveznek ide, amiért belépőt szednének, leginkább a pénztermelést szolgálná. Nem kellene, hogy így szedjék be azt az összeget, ami többek között a szemétszedéshez kell. Mi azt javasoltuk, hogy a parkolásért fizetni kelljen, így érezné is mindenki, milyen kincset jelent ez a hely. A Normafa azért értékes terület, mert Budapest környékén itt megmaradt a természetes erdő, de csak egy keskeny sávban. Nagy a változatosság, a fiatal fák együtt élnek öreg, kétszáz éves társaikkal, minden korosztály megtalálható. Látunk bükköt, tölgyet, gyertyánt, különleges az erdő szerkezete, az egész országban kiemelt minőséget jelent” – mondja Gálhidy László, aki egyben a Normafa Természetesen Koalíció szakértője is.
A megrohamozott Normafa
A terv, amiről a szakember beszél onnan ered, hogy a 12. kerületi önkormányzat nemrég kétmilliárd forintot nyert lombkoronasétány több ütemű, de két éven belüli megépítésére a Magyar Turisztikai Ügynökségtől. Ezt azért kritizálják a természetvédők, mert annak turisztikai értéke, azaz hogy belátunk az élővilág rejtekébe, az erdő lakói számára óriási hátrány. Olyan civil szervezetek fogtak össze a tanösvény ellen, mint a Budakörnyéki Natúrparkért Egyesület, a Greenpeace, a Környezettudományi Központ Alapítvány, a Levegő Munkacsoport, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége, a Védegylet és a WWF Magyarország. Gálhidy László állítja: a Normafa amúgy is agyonzsúfolt kirándulóhely, részben mivel sok budapesti csak ezt ismeri. Egy lombkorona-tanösvény – túl azon, hogy e kis területre szorult, védett erdő életébe durván beavatkozna – csak tovább növelné a tömeget. A világjárvány alatt pedig mindenki ide menekül a zöldbe, hogy aztán az egymás hegyén-hátán sétáló emberek és a játszóteret elözönlő gyerekek között csak újabb terepet adjanak a vírus szétterjedésének. Délutánonként és hétvégén parkolóhelyet már így is alig találni.
Költözik a parkoló
Közben átsétálunk a rétesező melletti, most is dugig megtelt parkolóból – ahonnan sokszor hely hiányában kifarolni is alig lehet az utánunk jövőtől – a Jánoshegyi út túloldalára. A rá merőleges, lefelé vezető Konkoly-Thege Miklós út volt korábban az autót letenni vágyók utolsó menedéke, de ez most építési terület: a főparkolót költöztetik ide. Az önmagában egészséges, hogy a hegygerincen, a Normafa szívében megszűnik a parkolás, a helyére azonban a szakember elmondása alapján átcsúsznak a vendéglátóipari egységek, és nem feltétlenül lesz kisebb a környezet terhelése. Közben az vetődik fel bennünk, talán nemcsak az autó otthagyásáért, de az egész Normafáért is lehetne belépőt szedni, ami egyrészt mérsékelné a tömeghatást, másrészt bevételt termelne.
A védett virágokat is lekaszálják
Amikor megérkezünk a természetvédelmileg legértékesebb részre, a kétszáz éves bükkök közé az erdei tornapályára vezető úton, Gálhidy László tovább magyarázza a hely balsorsát:
„Én itt órát is tartottam már szakirányú egyetemistáknak az erdő fejlődéséről, alakulásáról, de a Normafát az önkormányzat úgy kezeli, mint egy parkot. Mint a Margitszigetet, ahelyett, hogy erdőként tekintenének rá. Széles sétányokat vágnak mindenhol, damilos fűkaszával lecsapva az aljnövényzetet és vele rengeteg védett növényt, virágot. Az erdő hivatalosan védett terület, de az erdőtörvény alapján lehet benne fát vágni. A 2014-es jégtörés után például nagyon sok faanyagot kiszállítottak, aminek egy része a területen hagyható lett volna, a rovar- és madárvilág élőhelyeként. Minimális következményekkel jár, ha valaki kárt tesz benne, nem elegendő a jogszabályozás. Bennünket, civileket nem kérdeznek meg arról, hogyan kellene fejleszteni a Normafát, és hogyan kellene vigyázni rá, pedig komoly szervezetek fogtak össze érte. A végzettségünknek köszönhetően értünk hozzá, sok munka van mögöttünk. Pokorni Zoltán tájékoztatást szokott tartani nekünk, ezeket az alkalmakat így is hirdetik meg. A végén azért elmondjuk a véleményünket, de jellemzően nem veszik figyelembe.”
A szétlapított vakond és az elszáradt öreg tölgy
Elmondása szerint azzal sem törődik a kerület, ha póráz nélkül fut valaki a kutyájával – éppen velünk szemben –, vagy nem a kijelölt utakon, hanem a védett erdő közepén biciklizik – erre folyamatosan látjuk a séta közben a rossz példákat. Hozzáteszi, a downhill-szakág képviselői, a hegyikerékpárral meredeken lefelé száguldozók a turistákat is veszélyeztetik, a biciklisek által szétlapított vakondot is találtak már.
„Az önkormányzat közben lelkendezik, hogy mennyien kerékpároznak a kerületben” – teszi hozzá.
Tovább gyalogolunk a János-hegy és az Anna-rét felé. Néhány méterre egymástól hat kiépített út vezet a gerincen, a biológus szerint teljesen értelmetlen kárt téve a természetben. A gyalogutakat apró, fehér kőzúzalékkal és a törmelékükkel borították le, mint megtudjuk, a helyi nyelv Normafa-porzónak nevezi ezt a megoldást. Viszi ugyanis a szél – ha éppen nem a víz mossa le a hegyről.
Megérkezünk a játszótérhez, ahol a fa is gyerek: egy csemete fejlődik itt, a százéves, csodaszép tölgy helyén. Mint kíséretünk mondja, a közszeretetnek örvendő öreg tölgy egy évvel a játszótér építése után kiszáradt, valószínűleg megsérült a gyökere.
„Egy fa természetvédelmi szempontból nem sokat számít, de itt hozzá tartozott a tájképhez, fontos volt azoknak, akik ide járnak” – mondja Gálhidy László. A százéves tölgy árnyékot adott, néhányan elsírták magukat a pusztulását látva.
Békevágy
Sétánk végállomása, egyben a legfelső pontja kerítéssel elzárt terület, az egykori Sport Hotel hűlt helye. A lombkoronasétány B-terve alapján eddig tart majd a vitatott építmény, míg az A-terv szerint az említett kétszáz éves bükkök kárára is ment volna a turistaattrakció. A sétány megtervezését és elkészítését vállaló Hello Wood hajlik a rövidebb változat felé, de az erdővédelmi program vezetője szerint a kevésbé rossz megoldás sem igazán szerencsés. Újra csak hangsúlyozza, miközben éppen elég turistacsalogató építmény található már errefelé – az Erzsébet-kilátó vagy éppen a libegő –, a lombkoronasétánnyal duplájára emelkedne a zsúfoltság, amely már így is nagyon káros.
„Más, nagyobb kiterjedésű erdőkben nem árt annyit egy lombkoronasétány, mint itt, ahol nagyon kis területre szorulnak a védett fák – tér vissza az alapgondolathoz Gálhidy László. – Igaz, eredetileg a trópusokra találták ki az ilyen tanösvényeket, hogy az esőerdőkben a legfelső szintet is megfigyelhessék az emberek. Borneón én is láttam ilyet, fantasztikus, bár az állatok ott is elmenekülnek a fákról az építmény mentén. Itt, a védett erdőkkel övezett Normafánál nem értem, miért nem keresnek egy békés megoldást, amely minden fontos szempontot figyelembe vesz. A természetvédelmiket is.”
A témával kapcsolatban megkerestük Hegyvidék önkormányzatát, illetve a lombkorona-tanösvény építésével megbízott Hello Woodot is. Kérdéseinkre az önkormányzattól nem érkezett reakció. A Hello Wood az önkormányzathoz irányított minket.
Kiemelt kép: Rácmolnár Milán