Magyar erdőtűzmegelőzési, kommunikációs projekt is esélyes egy rangos nemzetközi díjra, amit természetvédelmi kategóriában osztanak.  A Firelife néven futó kezdeményezés egyik ötletgazdája, Nagy Dániel beszélt arról a Very Important Planetnek, hogyan úszta meg hazánk a Görögországban és Portugáliában is pusztító tragédiákat. Interjú.

Milyen veszélyt jelentenek hazánkban az erdőtüzek?

Magyarországon a nagyobb kiterjedésű erdőtüzek az 1990-es évek végén jelentek meg, elsősorban a földhasználat és az időjárási változások miatt. Húsz éve még azt hittük, nem lesz igazán nagy probléma ezeknek a kezelése, de amikor felülvizsgáltuk a statisztikákat, akkor rájöttünk, hogy sokkal több az esetszám, mint amit gondoltunk, csak rosszul gyűjtötték az adatokat. 2012-ben léptük át egy hatalmas koronatűzzel az ezerhektáros határt Bugacon. Az eset már egy teljesen más oltási taktikát igényelt, mint a korábbiak. Ebben az évben 2500 tűzeset körülbelül 14 ezer hektár erdőt érintett az országban. Az erdészeti hatóságnál ekkor merült fel az, hogy kommunikációs szinten előre kellene lépni, és a megelőzésre kell helyeznünk a hangsúlyt.

Mi a fő célja a Firelife nevű projektnek?

Megdöbbentő adat lehet, de a hazai erdőtüzek 99 százalékban emberi gondatlanságból keletkezik. Az Európai Bizottság által létrehozott Life+ programhoz csatlakozva fő célunk a széles körű tájékoztatás és informálás, erdőtűzmegelőzéssel kapcsolatos hasznos tudnivalók átadása. A tapasztalatok és kutatások igazolják, hogy hatékony kommunikációs kampányokkal az erdőtüzek nagy része megelőzhető.

Fotó: Batera Kamilla

Projektünket, most úgynevezett Life Díjra jelölte a bizottság egyik szervezete. Nagyon megtisztelőnek tartjuk, hogy erre a 15-ös listára felkerültünk, ebből hárman kapnak elismerést. A leginnovatívabb, leginkább ösztönző projekteket ismerik el a kitüntetéssel. Mi a klímavédelmi akció, környezet-és természetvédelem kategóriákban vagyunk esélyesek.

Milyen elképzelések valósultak meg a projekten belül?

Mintegy 250 ezer szórólapot nyomtatunk, 5 millió példány prospektusba kerültünk be, 73000 plakátot helyeztünk ki iskolákba, óvodákba, 2000 információs táblát telepítettünk az erdei utakra, valamint az állatkertekbe és az arborétumokba. A gyermekek elérése érdekében két mesekönyvet és egy matricafüzetet készítettünk. Képzéseket szerveztünk, e-tanulási modulokat hoztunk létre, amelyeket be lehet építeni az erdőgazdálkodók, természetvédők és tűzoltók általános képzésébe.

Szerveztünk olyan akciót, amiben öt liter oltóvízzel jártuk végig a tűzrakó helyeket. Ha szükségesnek éreztük, hagytunk is belőle. Először mindenki, aki meglátott bennünket, attól félt, hogy hatósági bírságot akarunk kiszabni, de amikor látták, hogy csak tájékoztatni szeretnénk őket, megnyugodtak.

Amikor a tanyákra jártunk, elhatároztuk, hogy valamilyen ajándékot is adunk a tájékoztatás mellé. Egy oktató szöveggel ellátott fényvisszaverő mellényt találtunk ki. Ennek köszönhetően azok, akik az erdőtűzveszélyes helyek környékén kerékpároznak, jobban láthatóvá válnak baj esetén is, ráadásul sokáig hordozzák az üzenetünket. 59 ezer embert közvetlenül értünk el tűzrakó helyeken, tanyákon. Volt olyan elképzelésünk, amire éveket kellett várni, például az autópálya-parkolókba szánt figyelmeztető táblák kihelyezésére is.

A magyar hatóságok, intézmények hogy viszonyulnak Önökhöz?

Sok segítséget kapunk a katasztrófavédelemtől, a magán és állami erdőgazdálkodóktól, nemzeti parkoktól, közútkezelőtől, akik a költségek lefaragásában, vagy a terepmunkában segítettek. Más hatóságokkal, intézményekkel is jó a kapcsolat, mindenki fontosnak tartotta a projekt céljait. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) vezetése aktívan segít, legyen szó kutatási, vagy kommunikációs projektről. Gyakorlati tanácsokat kaptunk a Soproni Egyetemtől, de az agrártárcától is. 

Eredményesnek tartja a projektet?

Az elmúlt öt évben „megúsztuk” a nagykiterjedésű koronatüzeket. Miközben azt láttuk a híradásokban, hogy hozzánk hasonló, aszályos, forró nyarakat produkáló Görögország vagy Portugália lángokban áll, nálunk erre nem volt példa. A közös odafigyelésnek köszönhetően az 50 hektár feletti tűzeseteink száma drasztikusan visszaesett, ez szerintem jelentős mértékben köszönhető a projektnek. Ha úgy vizsgáljuk, hogy mennyi tűzveszélyes napunk volt ebben az időszakban, akkor időszakra és területre levetítve is javult a statisztika.

A megelőzéses tevékenységeknek ugyanakkor nehéz az értékelése, mert ha jól végzed a munkád, és kevés tűz keletkezik, akkor azt mondhatják, nincs is szükség rád. Egy esős évben pedig mindenféle megelőzési tevékenység nélkül is kevés az eset. Egy aszályos forró évben hiába dolgozol jól, nagyságrendekkel több tűz fordulhat elő.

Van olyan eredmény, amit nem mutat ki a statisztika, például a tűzgyújtási tilalom lassú, papíralapú döntési mechanizmusa a projektnek köszönhetően tért át a külföldi gyakorlatnak megfelelő elektronikus formára. Korábban általában országos korlátozást adtak ki, ma már a katasztrófavédelem és a Nébih erdészeti szakemberei naponta ellenőrzik, hogy melyik megyére kell kiadni a tilalmat.

A tűzgyújtási tilalmak korlátlan kiterjesztése nem oldaná meg véglegesen az egész problémát?

Fontos tudni, hogy az erdőtüzek nagy része nem erdőben keletkezik. A tavaszi eseteket, főként Kelet-Magyarországon a gondatlan legelőégetések okozzák, nyáron pedig az út mellett eldobott csikkek veszélyesek. A projekt egyik legfontosabb eredménye éppen az volt, hogy erdőjárók egyre tudatosabban állnak a megelőzéshez. A tűz mindig a könnyen éghető, természetes szerves anyagban, az úgynevezett könnyű biomasszában keletkezik. Ha jó a megelőzési tevékenység, akkor ez a vékony rétegben elhal, nem tud felfejlődni. Azok a területek, ahol tudatos erdőgazdálkodás, mezőgazdasági tevékenység folyik, vagy jól tervezett természetvédelmi kezelés, ott nincs nagy kockázat. A kezeletlen területeken viszont megnő a biomassza mennyisége, ott intenzív tüzek alakulhatnak ki.

 

Csikk a biomasszában. Pixabay/Myriams-Fotos

Tegyük helyre: elégethetem a kertemben az otthon szedett gazt?

A környezetvédelmi törvény jelenleg azt mondja ki, hogy általában nem lehet növényi hulladékot égetni. Kivéve, ha az önkormányzat engedi. Ezt a testületek gyakran meg is teszik, mert nincs a biomassza elszállításra elegendő kapacitás. Hogy mi lesz ennek a jogszabály módosításnak a hatása, amely teljesen megtiltja az égetést, azt még várjuk ki, de reméljük, fegyelmezettek lesznek az állampolgárok. Ha nem, akkor az egészből komoly probléma is lehet. Korábban egyébként a magyar gazdálkodásnak része volt a legelők ellenőrzött meggyújtása. Ezt a szocializmusban megtiltották, de a parasztember szerette égetni a tarlót és a legelőt, így az történt, hogy amíg korábban őrizte a tüzet, a tiltás után otthagyta, nehogy felelősségre vonják. Öt éve sikerült visszaállítani azt, hogy megfelelő bejelentéssel és őrzéssel ismét lehet gyepet égetni, ami egy természetes kezelési mód, ha jó ütemben, szakértelemmel csinálják. Mostantól elvileg komposztálni kell majd, ennek érdekében sok beruházás zajlik.  Hogy ennek milyen következményei lesznek, azt nem lehet tudni, remélhetőleg nem az, hogy az emberek összeszedik a zöldhulladékot, kiviszik az árok partjára, és meggyújtják. Az égetés tiltása mindenesetre kockázatcsökkentő rendelkezés, csak ezt jól kell majd kommunikálni. Szükséges hozzá az elegendő szállítási kapacitás is azokon a területeken, ahol nem lehet komposztálni.

Mi is a Life-program?

A Life-program az Európai Unió környezetvédelmi politikáját támogató pénzügyi eszköz, amit 1992-ben hoztak létre. A 2014-2020-as időszakra vonatkozó összköltségvetése 3,4 milliárd euró, ami mintegy 1190 milliárd forintnak felel meg. Az utóbbi időszakban a támogatás kettévált környezetvédelmi és éghajlat-politikai alprogramokra, ma már nagy léptékű integrált projektekre is lehet pályázni.

Borítókép: Pixabay/skeeze