A mai napig jellemző a szilárdtüzelés a vidéki településeken, amelyet a legkülönbözőbb berendezésekkel valósítanak meg. Sokan azonban még most sem tudják, hogy nem mindegy, mit és hogyan égetnek el kályhájukban, pedig leginkább saját maguknak ártanak. A Tiszta Levegő Nemzetközi Napján Stieber József metrológus, a Kéményjobbítók Országos Szövetségének vizsgálómérnökének írása a Very Important Planeten.
Elsősorban a vidéki településeken a lakosság nagy százaléka a mai napig szilárd tüzelést alkalmaz. Ez általában régebbi, korszerűtlen, nyílt égésterű, sokszor a lakótérrel közvetlen kapcsolatban, onnan levegő-utánpótlást szerző tüzelőberendezések használatát váltotta ki.
Barnaszén, lignit és koksz
Mivel zárt rendszerről itt nem beszélhetünk, még megfelelő kéményhuzat esetén is jelentős mennyiségű szennyezőanyag kerül a lakótérbe, különösen a szilárd tüzelőanyag beadagolása közben. A szállópor frakcióinak szétválasztásával végzett vizsgálatunk online mintavétellel és elemzéssel lehetővé tette, hogy ezeket a gyors felfutású és lassú lecsengésű folyamatokat számszerűsítsük, azaz monitorozzuk a szennyezőanyag-változást a lakótérben.
Az összehasonlító vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a lakótérben ilyenkor mérhető koncentrációk jóval magasabbak, mint a szomszédos telkeken, vagyis a felelőtlen felhasználó valójában nem csak a környezetét, hanem elsősorban önmagát veszélyezteti.
Problémát jelent a kémények elhanyagolt állapota, a korom és kátrány lerakódása, az ebből származó kéménytüzek is. Annak ellenére, hogy a tűzifa sok helyen rendelkezésre áll, még ma is vannak vidékek, ahol barnaszénnel, de gyakrabban lignittel vagy koksszal tüzelnek. A Bükkábrány környéki, mezőségi települések, vagy a Sajó-völgye az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ) által működtetett Országos Légszennyezettségi Mérőhálózat (OLM) adatai szerint is a gyenge minőségű széntüzelésnek köszönhetően, kiugróan magas légszennyezettség adatokat mutat.
Csak a száraz tűzifa jó
Még rosszabb a helyzet azokon a településrészeken, ahol a szociális tűzifaprogram keretében az önkormányzatok friss vágású fát kapnak szétosztásra, ezzel a problémával három éve az online média is foglalkozott. A nehéz sorsúaknál továbbra is bevált gyakorlat a napi tüzelőszükséglet beszerzése a közeli erdőből, ami a szárítás nélküli, azonnali felhasználását jelenti. Pedig tűzifa szárítási ideje legalább három hónap, ennek hiányában húsz százaléknál magasabb nedvességtartalma tökéletlen égést okoz. Ez akár ötven százalékkal magasabb tüzelőanyag felhasználást, valamint tízszer magasabb (2000-4000 mg/Nm3) szén-monoxid és (200-400 mg/Nm3) szilárdanyag-kibocsátást eredményez.
Ennek automatikus velejárója a kémény lekormolódása, elkátrányosodása, majd eltömődése vagy kigyulladása.
Kevesen tudják, hogy a hat hónapnál régebebben száradó tűzifa gyakran legombásodik, mely égés közben akár ötször magasabb (1000-1200 mg/Nm3 NOx, NO2 egyenértékben átszámítva) nitrogén-oxidok kibocsátását eredményezi.
Akik hulladékot égetnek
Beszélnünk kell a tüzelőberendezésben az előírt tüzelőanyagtól eltérő tüzelési módtól, vagyis a hulladékkal történő tüzelésről. Annak ellenére, hogy ezt a törvény a 306/2010. (XII.23) Kormányrendelet 9. melléklet 17. pontja szerint 300 ezer forint bírság sújtja, nagyon kevés a tettenérés, a bizonyítás és a kiszabott büntetés. Az ilyen felelőtlen üzemeltetők nem is sejtik, hogy milyen mértékű környezetszennyezést okoznak, karcinogén anyagok és illékony nehézfémek hatékony füstgázkezelés nélküli kijuttatásával. A legelterjedtebb műanyag-palackokkal vagy gyártási hibás pelenkákkal történő tüzelés például a veszélyeshulladék-égetőknél megengedhető 0,1 ng/Nm3 határérték ezerszeresének (100-150 mg/Nm3) kibocsátását eredményezi. Igaz, lényegesen kisebb térfogatárammal (30-150 Nm3/h). Ha azonban a határérték alatt működtetett veszélyeshulladék-égetőket (amelyek kibocsátásának térfogatárama általában 1500-30000 Nm3/h) összehasonlítjuk a veszélyeshulladékkal tüzelő lakossági kibocsátókkal, akkor láthatjuk (szennyezőanyag tömege x térfogatáram), hogy ugyanazt a tömeget bocsátják ki, csak a feltételezett számuk többszöröse az engedélyezett és korszerű füstgáztisztító rendszerrel szerelt (összesen tíz darab) veszélyeshulladék-égetőinknek.
A legóvatosabb becslések is több ezer felelőtlen tüzelőberendezés üzemeltetőt feltételeznek, míg a nem megfelelően előkészített tűzifával üzemelő pontforrások (helyhez kötött légszennyezés kibocsátó kürtők, vagyis kémények) száma fűtési idényben több százezres nagyságrendű!
Veszélyben a kirándulóhelyek
A felelőtlen kibocsátók (mint szennyezők), tehát környezetükben jelentős levegőterhelést eredményeznek, amelyet egyes helyeken az OLM regisztrál, de legtöbb helyen annak csak járulékos hatásairól számolhatunk be. (Látható mértékű ülepedő por lerakódása vagy légúti allergia, súlyosabb esetben tartós egészségkárosodás formájában). Környezetvédelmi aktivisták, civil kutatók vagy éppen felháborodott tulajdonosok által felkért szakértők vizsgálataiból tudjuk, hogy közkedvelt kirándulóhelyek, völgyekbe zárt települések levegőminősége fűtési idényben szinte elviselhetetlen, saját méréseim Jósvafőn 12000, Répáshután 30000 darab 0,3 mikron alatti (ultrafinom) részecskét mutattak ki 1 cm3 levegőben (nyáron ezek értéke legfeljebb 1000/cm3). A terjedési modellek azt mutatják, hogy a pontforrás által kibocsátott szennyezőanyag a pontforrás 10-20 méteres körzetében a legalacsonyabb, aztán a légáramlás irányában eléri a talajszintet, majd fokozatosan elkeveredik, felhígul. Természetesen szerepet játszanak a hígulásban a környezeti tényezők (szélsebesség, légnyomás és elsősorban a csapadék), de maga a füstgáz szennyezőanyag tartalma, a kibocsátott frakciók méreteloszlása és tömege is.
Nagyobb légnyomás emelkedés a szennyezőanyagokat is lefele nyomja, és jelentős a nehezebb frakciók korábban történő kiülepedése is.
Szeles időben a felhígulás, esős időben a kimosódás jellemző. Sajnos a szmogos-ködös idő viseli meg a legjobban ezeket a területeket, amikor szélcsendben a szennyezőanyagok egyenletesen és a talaj közelében oszlanak el.
Maguknak ártanak leginkább
Gyakran hallható tévhitben élnek azok a felelőtlen kibocsátók, akik azt gondolják, hogy károsanyag-kibocsátásukkal csak mások egészségéért felelnek, maguk nem kerülhetnek bajba. A szilárdanyag-tüzelő berendezések legritkább esetben zárt égésterűek, ott ahol ilyen van, a tulajdonos biztosan megfelelően előkészített tüzelőanyagot – többnyire pelletet – használ. A tüzelőanyag beadagolása szakaszos (kivételt képeznek ez alól a pellet tüzelésű, korszerű berendezések), a beadagoláskor légfelesleg keletkezik, majd az égés első szakaszában léghiány lép fel. Az oxigénszint lecsökken, a szén-monoxid szint megemelkedik, és nagy mennyiségű szilárdanyag szabadul fel. Annak ellenére, hogy a kémény üzemi hőmérséklete (köszönhetően a folyamatos üzemnek) megfelelő, a kéményhuzat alkalmas a folyamatosan keletkező füstgázok elszállítására. A szakaszos beadagolást követően a nem légtömör illeszkedéseken gyakori égéstermék visszaáramlás tapasztalható, ami a fatüzeléses lakások jellegzetes szagát eredményezi. Még a drágább kategóriájú üvegablakos kandallók esetén is észlelhetjük ezt, ami a fatüzelés velejárója, mondhatni, hogy hangulatát adja.
Ez a jellegzetes szag azonban rengeteg szennyezőanyagot tartalmaz, melyet általában gyakori szellőztetéssel kompenzálunk (kiengedve ezzel a megtermelt hő egy részét a szabadba), különösen akkor, ha a tüzelőanyag nedvességtartalma magasabb, mint húsz százalék, pláne ha a tűzifa még nyers. Csak ront a helyzeten a hulladék, különösen a veszélyes-hulladék égetése, mely kiszámíthatatlan levegőigényt rejt, így tüzelése közben nem csak a pontforráson kibocsátott szennyezőanyag, de az égéstermék-visszaáramlás szennyezőanyag tartalma is jelentős. Könnyen belátható, hogy a felelőtlen üzemeltető így már nem csak a környezete, de önmaga és a bent élők egészségét is veszélyezteti.
A leírt folyamat szemléltetésére lézeres, fényszóródás elvén dolgozó, a szilárd-részek méretbeni frakcionálására is képes nefelométert használtam, mely folyamatos üzemű mérést és értékkijelzést biztosított számomra.
A méréseket télen, -2°C-os környezeti hőmérséklet mellett, száraz, felhős, szélcsendes időben, egy átlagos vidéki ház konyhájában (referenciaként pedig az épület előtti utcán) végeztem egy jó állapotban lévő sparheltben tüzelve, száraz és nedves tölgyfát felváltva adagolva, közben a mért eredményeket rögzítve.
A borsodi település utcáján közepes légszennyezés volt tapasztalható (a PM 10 értéke meghaladta az 50 µg/m3 határértéket), míg a száraz tölgyfával tüzelésadagolások közötti körülbelül 30 perces, „csendes égési fázisában” (közvetlenül a következő beadagolást megelőző, vagyis leégési ciklusban) a konyha levegőszennyezettsége alatta maradt a szabadban mérhető értékeknek. A tüzelőanyag beadagolását követően két-három percen belül megjelent az égéstermék a helyiségben, amelynek minden frakciója, de különösen az ultrafinom részecskék száma jelentősen megemelkedett. Mivel az épület hagyományos nyílászárókkal volt ellátva, a légcsere mértéke lehetővé tette, hogy a szennyezőanyagok koncentrációja folyamatosan csökkenjen, és értéke körülbelül 15 perc elteltével ismét a leégési ciklus közeli értékre süllyedt. Három ilyen ciklust vizsgáltam meg, az értékek szórásában lényeges eltérést nem tapasztaltam. Ezt követően frissen vágott tölgyfát kezdtem beadagolni, hasonlóan 30 perces ciklusidővel, két kilogrammos adagokban. Szintén három ciklus alatt rögzítve az eredményeket, szembetűnően magas szennyezőanyag-mennyiséget rögzítettem, melyet már korábban, más helyszíneken is sikerült mérnem. Annak ellenére, hogy a légcsere megfelelő mértékű, a visszaáramlás is folyamatos, sőt egy óra elteltével a helyiségben már 70 ppm szén-monoxid szintet is regisztráltam, amelyet szén-monoxid riasztóm is jelzett.
Személyes tapasztalatom is megerősítette a nedves fával történő tüzelés veszélyét.
Rákkeltő dioxinok és furánok
Az elvégzett mérések igazolták, hogy a nedves fával történő tüzelés következtében felszabaduló és visszaáramló égéstermék lényegesen nagyobb szilárd-szennyezést eredményez a lakótérben is, mint a száraz fával történő tüzelés.
| Állapot vagy helyszín | Szabadban | Száraz tölgyfa adagolás | Csendes égés fázisában | Nedves tölgyfa adagolás | Csendes égés fázisában |
| Mért frakció | Frakcióhoz tartozó szilárd részecske száma/cm3 | ||||
| > 0,3 µm | 19182 | 24513 | 8151 | 98657 | 44830 |
| > 0,5 µm | 3100 | 3078 | 1099 | 18694 | 6045 |
| > 1,0 µm | 67 | 167 | 67 | 1354 | 402 |
| > 2,5 µm | 41 | 112 | 45 | 856 | 225 |
| > 5,0 µm | 36 | 66 | 31 | 275 | 99 |
| > 10 µm | 4 | 5 | 2 | 28 | 10 |
| PM 1,0 (µgm3) | 48 | 39 | 18 | 154 | 88 |
| PM 2,5 (µgm3) | 51 | 48 | 22 | 178 | 96 |
| PM 10 (µgm3) | 72 | 86 | 39 | 225 | 125 |
Bizonyított, hogy hulladékok tüzelésekor rákkeltő dioxinok és furánok szabadulnak fel, melyek a szilárd részekhez tapadva kerülnek ki a környezetbe. A szilárd szennyezők nagyobb frakciói (5-10 µm) a felső légutakban letapadnak, a közepes frakciók (1-5 µm) a tüdőbe jutva roncsolják a tüdőhólyagokat, míg az ultrafinom részecskék (és vele együtt a kémiai szennyezők) közvetlenül a véráramba jutnak. A nehézfémek a szervezetben akkumulálódnak, onnan többé nem ürülnek ki.
A nedves tüzelőanyagok és a hulladékok tüzelése hatékony füstgáztisztítás hiányában jelentős környezetterhelést okoz, veszélyeztetve szomszédaink egészségét.
Azonban a tüzelőberendezések és égéstermék-elvezetőinek kialakításából, valamint az adagolás módjából adódóan a lakótérben is megnő az egészségkárosodást okozó komponensek mértéke, így a felelőtlen kibocsátó önmagát és családját is károsítja.
A borítóképen egy vödör lignit láthat. Fotó forrása: Pixino