A turizmus kormányzati megsegítéséből kimaradtak az idegenvezetők, pedig vendégek hiányában március óta nincs semmilyen bevételük. Deák Judit, a Magyar Idegenvezetők Egyesületének elnöke a Very Important Planetnek arról is beszélt, hiába ajánlottak szakmai együttműködést a döntéshozóknak, nem éltek vele. Interjú.
Hosszú hónapok óta alig látni külföldi turistát Budapesten és az országban. A szinte üres Szent István téren beszélgetünk. Mit csinálnak most az idegenvezetők?
Van, aki szusit hord futárként, más szórólapokat osztogat, néhányan nyelvet tanítanak. Rengetegen mentek ki Ausztriába felszolgálónak. Közel fél éve nincs bevételünk idegenvezetésből. Az utóbbi időben szinte kizárólag saját szervezésben érkezett néhány egyéni turista, az újabb határzár miatt nagy valószínűséggel ők is eltűnnek, bár a helyzet napról napra változik. A csoportos beutazások és kiutazások megszűntek, így mindenki kénytelen kitalálni valamit.
Ugyanakkor nemcsak vendég, hanem állami segítség nélkül is maradtunk.
Számításaink szerint négyezren dolgoznak aktívan a szakmában, közülük nagyon sokan katások, egyéni vállalkozóként. Mi azonban kimaradtunk abból a körből, ahol eltörölték az adóhatóságnak fizetendő ötvenezer forintot, akár csak néhány hónapra is.
A legtöbben az idegenvezetők közül csak ebből a tevékenységből élnek, viszont megszűnt minden bevételük. Rengetegen szüneteltették a vállalkozásukat, ez pedig két fontos negatív következménnyel jár. Az egyik, hogy így nem tudnak más, például fordítói, tolmácsolási munkát vállalni, legalábbis csak számla nélkül, ami senkinek sem célja. A másik, hogy jövőre így nem lesznek hitelképesek. Aki például ingatlant vásárolna hitelből, az nem teheti meg, mert a legtöbb bank szüneteltetés esetén már nem minősíti hitelképesnek. Ne is beszéljünk azokról, akik nyugdíj előtt állnak.
Keresték a döntéshozókat ezzel kapcsolatban?
Küldtünk levelet a Magyar Turisztikai Ügynökségnek, a Pénzügyminisztériumnak, Budapesti Kereskedelmi és Iparkamarának, az Információs és Technológia Minisztériumnak a gondjainkkal kapcsolatban. Eddig összesen talán nyolcat. Egy választ jött eddig, a pénzügyi tárcától. A harmadik levelünkre azt válaszolták – udvariasan és nagyon empatikusan –, hogy értik és sajnálják a nehéz helyzetbe került idegenvezetőket. Leírták, a kormány milyen intézkedésekkel segíti a rászorulókat, és egyébként ebben a témában egy másik minisztériumhoz forduljunk, mert nem ők az illetékesek. A kamaránál eljutottunk egy online megbeszélésig is. Az egyik döntéshozó megkérdezte, mekkora összegre lenne szükségünk havonta, ha támogatnánk bennünket anyagilag. Azt mondtam, nem kérünk annyit, amennyit egy osztrák, vagy holland kolléga, százezer forintot javasoltam. Visszakérdeztek, hogy milyen hitelkonstrukcióban gondoljuk ezt? Erre nem tudtam mit mondani.
Hiába mondjuk folyamatosan az ellenkezőjét, úgy tűnik, a döntéshozók azt hiszik, hogy ez főállás, ezért minden bizonnyal azok a cégek, ahol a kollégák dolgoznak, már kaptak járulékkedvezményt.
De ez nem így van, ebben a szakmában mindenki magáért felel, a rendszerváltás óta kényszervállalkozók lettünk. Megszűntek a főállások 30 éve. Arról pedig nem tehetünk, hogy nincs munka.
A külföldi kollégáknál is hasonló a helyzet?
Elkértük ezt az információt az Idegenvezetők Európai Szervezetétől. Csak néhány példa: Görögországban a legrosszabb a helyzet, ott március óta 800 eurót kaptak az idegenvezetők az államtól. Írországban 150 eurót, Angliában 95 fontot hetente. Hollandiában körülbelül ezer euró havonta a támogatás összege. Portugáliában a minimálbér összegével segítik őket, ami 645 euró havonta. Ehhez képest, amit mi javasoltunk, a százezer forint csak havi 300 euró. De nincs. Nem kapunk semmit.
A budapesti szállodákon kívül az ország egész területén kapnak nem visszatérítendő támogatást a hotelek és egyéb szálláshelyek. Azt gondolom, hogy nemcsak a Balaton környékére kellene adni a milliárdokat, hanem a turizmus más területeire is koncentrálni kellene, ha már kiemelten fontosnak nyilvánították a területet. Hiszen tavaly a turizmus hozta a GDP 11 százalékát, ami óriási szám. Magyarországon becslések szerint 400 ezren dolgoznak a turizmusban, tehát nemcsak néhány kiemelt szereplőnek van szüksége a segítségre. Mi, aktív idegenvezetők csak körülbelül négyezren vagyunk, vagyis ez a szakma egy százaléka.
Megszűnik a szakma?
Nem, de komoly válság előtt állunk. Abban bízunk, hogy decemberig elkészül a koronavírus elleni vakcina, így jövő húsvétkor rendben elindulhat a szezon. Akkor talán nem tűnnek el azok a kollégák, akiknek addigra már egy éve nem lesz bevételük idegenvezetésből.
Van ugyan utánpótlás, de ők rutin nélkül kezdnek el dolgozni. Nem áll mellettük a tapasztalt kolléga, aki felkészíti őket a váratlan helyzetekre.
Ez komoly minőségromláshoz vezethet, a vendégek rossz szájízzel térnek majd haza, csorbul a megítélése az egész országnak. Tudom, ez furcsán hangzik, de egy csoportos úttal érkező külföldi turistának sok esetben közvetlen kapcsolata csak velünk van a magyarok közül, tőlünk várnak mindenben segítséget.
Az idegenvezetők személye, munkája, hangulata tehát elképesztően erősen rányomja a bélyegét az ország megítélésére is.
Természetesen vannak nagyon tehetséges kezdők, de idősebbek nélkül nem működik majd normálisan a rendszer. Nyilván nem megy el mindenki a szakmából, de nagyon sokan kénytelenek elhagyni a pályát, anyagi okokból.
Mit szólt hozzá a szakma, hogy Magyar Turisztikai Ügynökség leporolt egy korábbi tervet, amely szerint a Bálna a szállodahajók fogadóállomása lehetne?
Több civil szervezettel közösen fogalmaztuk ezzel kapcsolatban, hogy ez nem jó ötlet. Buszosok, hajósok, idegenvezetők ajánlottuk fel a segítségünket, egyelőre sikertelenül. Mondandónk lényege az volt, hogy a Bálnánál most is nehéz kikötni, mert egy hatalmas fal van ott, ugyanis az 1876-os árvíz után felhúztak egy tízméteres gátat. A hajós vendégeink között a legfiatalabbak is 65 évesek, azaz a legtöbbjük senior turista. Ha alacsony a vízállás, lehetetlen, hogy a meredek hídon feljussanak, márpedig ez igen gyakori. Az átlagos hajószám pedig 35 a Duna ezen szakaszán, kizárt dolog, hogy elférjenek ott. De ez csak egy, a több mostanában jellemző koncepció nélküli, nem eléggé átgondolt ötletből.
Mondjon még egyet.
Ott van az új siklók esete. Fürjes Balázs nemrég arra tett javaslatot, hogy járjon ez a különleges közlekedési eszköz a Tabán és a Citadella között. Nem mellékes, hogy ez egyébként egy természetvédelmi terület a Gellért-hegyen. A tervek szerint oda vezetik, majd ahol eddig a buszparkoló volt. Ez pedig a koncepció szerint azzal járna, hogy a turistabuszok ezentúl nem járhatnának fel a hegyre. Július közepén tárgyaltunk erről, elmondtuk, hogy néhány éve, a vári regisztráció idején napi 352 autóbuszt számoltak össze. Ez közel 20 ezer embert jelent, ehhez pedig hozzájönnek még az egyéni turisták. Jeleztük, lehetetlen, hogy egy nyolcfős szerkezet ennyi embert képes legyen felvinni főszezonban, a délelőtti félnapos városnézések során. Kiszámoltuk: átlagosan százhúsz órát kellene várnia egy turistának. Félre ne értse, jó ötlet a sikló, ha kiegészítő lehetőségként tekintünk rá, az egyéni turisták esetében. Nagyon jó, ha gazdagítja a programot, de nem szabad kötelezővé tenni. Vagyis kitűnő új programlehetőség lenne a buszok mellett, de nem helyettük. Ráadásul fizetősre tervezik, amin a csoportosan érkező turisták biztos, hogy felháborodnak majd, mert idén, miközben foglalnak jövőre, még nem kalkulálnak vele. Megint egy átgondolatlan döntés, amiről előbb meg kellene kérdezni a szakmát.
Mi ugyanakkor nem politizálni, hanem dolgozni szeretnénk. A turizmus muszáj, hogy tervezhető legyen, de ha nem tudjuk mi lesz akár két hét múlva is, akkor ez nem működik. A külföldi partnereknek az ajánlatokat még szeptemberben be kell gyűjteniük a jövő évre. Ha nem tudjuk, hogy következő évben működik-e a sikló, hol dokkolhatnak majd a hajók, mi lesz a Városligettel, akkor a vendégek jogosan háborodnak majd fel a programváltozásokon.
Tavaly februárban Budapest kapta a világ legjobb desztinációjának járó elismerést, ez óriási dolog, élnünk kellene vele.
Többször szólalt már fel a közvécék hiánya miatt, de utoljára több évvel ezelőtt. Van már elég Budapesten?
Harminchat helyen található vécéegység a belső kerületekben, ahol a turisták járnak. Van, ahol kettő darab illemhelyet találunk, máshol tizenhatot. Összességében azonban jó, ha minden 25 ezredik budapestire jut egy vécé.
Ha lenne elég kulturált illemhely a városban, akkor azt használnák az emberek, és például a bulinegyed sem lenne ilyen büdös.
Mivel azonban nincs megfelelő számú, az emberek kénytelenek a kapualjban elvégezni a dolgukat. Legalább száz egység lenne ideális, de nemcsak a bulinegyedben, a Váci utcában, az Andrássy úton, a Várnegyedben is fájó a hiány. A főváros meghallgatta a véleményünket ebben a témában, ráadásul arra biztattak bennünket, hogy minden eddigi hasonló javaslatunkat adjuk át nekik. Úgy tűnik, olyan kapcsolatot próbálnak velünk, egy civil szakmai szervezettel kialakítani mintha partnerek lennénk. Eddig nem volt még ilyen. Ez furcsa, persze jó értelemben.