Erőszakmentes kapcsolat lovak és emberek között, munkahelyeken, börtönökben. Miután Monty Roberts felfedezte a lovak nyelvét, megírta Az igazi suttogó című, világhírűvé váló könyvet a szelíd idomításról. Pataky Kata tíz éve a módszer első hivatalos oktatója lett itthon. Válogatott úszóként veréseken nőtt fel a magyar sportban, mígnem megtapasztalt egy másik világot.
Karámok és lovak, amerre csak a szem ellát. A háttérben különleges alakú hegyek, előttünk egy tíz esztendős kislány és egy tizenkét év körüli versenypóni. Körbe futtatja, azaz kettős futószárazza, utána szlalomban vezeti, majd platón át lépteti, végül lovaknak kitalált libikókára viszi. Ez az idillikus képsor könnyedén beleillene A suttogóba, Montana hegyei közé. A filmbe, amely egy kislány és egy ló kapcsolatát állítja középpontba, Robert Redford rendezésében és főszereplésével.
A filmdrámát ihlető, Az igazi suttogó című könyvben Monty Roberts világhírű amerikai lókiképező mesél a szelíd idomításról, amely emberek és állatok között teremt igazi kapcsolatot.
A férfi hosszú éveken át tanulmányozta a vadlovak viselkedést, mígnem felfedezte testbeszédüket, az Equus-nyelvet. Rájött, hogy a lovak, hogyan kommunikálnak hangok nélkül. Mást és mást akarnak elmondani azokkal a testhelyzetekkel, amiket felvesznek, azokkal az irányokkal, amelyekbe beállnak.
Mindez segített Monty Robertsnek abban, hogy kidolgozza a csatlakozás módszerét, amely egyenrangú felek valódi együttműködését jelenti.
Ez a fajta, szabad akaraton alapuló együttműködés az, amelynek gyakran érezzük a hiányát a társadalomban, a munkahelyeken. Monty Roberts elgondolásait éppen ezért többek között a munkahelyi, sőt a börtönpszichológiában is alkalmazzák már.
A verésektől a gyógyulásig
Az iskola első magyarországi oktatója, Pataky Kata egy pilisvörösvári lovardában adja tovább minden nap e tudást. Beszélgetésünk idején éppen a bevezetőben említett tízéves kislánynak.
Katának gyermekként a lovak jelentették a gyógyulást a versenyszerű úszás során szerzett sebeire.
„Kislányként az edzőmtől kaptam meg az első pofont, amihez a családban nem voltam hozzászokva. Ezt követte a többi pofon, majd a verés”
– mondja az egykori válogatott arról, hogyan indult viszonya a sporttal.
Miután 1996-ban sokadszorra kimaradt az európai és világversenyek csapatából, bár az időeredménye alapján ott lett volna a helye, kapott egy három hónapos vigaszutat Kanadába. Ott derült ki, van olyan hely, ahol az edzésen megszólalhat, számít a véleménye. Visszajelezhet arról, hogy mit érez, elmondhatja, szerinte mitől lesz gyorsabb sőt kimehet mosdóba is. Kata édesapja, Pataky Imre Kossuth-díjas bábművész volt, neki köszönheti, hogy megérintette a lovak világa.
„Amikor versenyszerűen úsztam, a lovak a terápiát jelentették nekem, közöttük jöttem rá, hogy a megpróbáltatások ellenére akár jól is érezhetem magam. Az edzések között édesapám többször elvitt lovardába. Az érettségire kaptam egy csikót, tizennégy évig élt velem. Segítettet rájönnöm, hogy mi az, amivel igazán szeretnék foglalkozni” – mondja.
Monty Roberts módszerei voltak azok, amelyekkel teljes mértékben azonosulni tudott. Egy hónapig Angliában képezte magát, majd három hónapra a családja támogatásával Kaliforniába utazott, és személyesen is megismerkedett a férfivel, sokat dolgoztak együtt. Tíz éve pedig megszerezte az oktatói vizsgát.
Akik megsértődnek és akik nem
Kata szerint a módszer könnyen érthető, hamar megtanulható, semmilyen trükk nincs benne. Időnként félbe kell szakítania a beszélgetésünket, hogy besegítsen a tanítványának, és Puszedli, a versenypóni elvégezzen egy-egy feladatot. A lovaknak kialakított libikókára ugyanis nem akar fellépni a kislánnyal, így Kata közelebb megy. Miközben újra meg újra megdicséri a lovat, szelíden húzza-vonja, a mellső lábát is megfogja, hogy hosszanti irányban felléptesse a libikókára. De Puszedli ma csak keresztben hajlandó áthaladni rajta, így végül kap egy nagyobb pihenőt.
Mint az oktató mondja, az ember egy óra alatt önmagáról is sokat megtanul. A ló pedig összhangba kerül vele, az állatot nem lehet átverni, a viselkedése visszatükrözi, hogy mi van bennünk.
Neki teljesen mindegy, hogy vezérigazgató vagy pénzügyi asszisztens akar-e foglalkozni vele, ez alapján nem tesz különbséget.
„Van, aki azért jön, mert önmagáról szeretne többet megtudni, és olyasmit is megismer, amit az emberek között nem lehetséges. Van, aki megsértődik a lóra. Ha valamit nem úgy csinál, azt hiszi, hogy az állat hülye. Pedig az ember energiaszintje és testbeszéde a döntő, a ló csak követi ezeket, így működik együtt” – mondja Kata.
A ló vagy az ember a hibás?
Más sportágban megtanultuk, ami itt is érvényes: a versenylónak a derbin kell jól futnia, a győztesek tehát nem az edzésmenők. A lovat ugyanakkor egyáltalán nem foglalkoztatja, edzésen vagy versenyen van-e, az számít, hogy ki milyen lelki állapotban ül a hátára. Az állat pontosan tudja, hogy a lovasa más emberré válik-e a verseny napján.
„Megérzi, ha stresszes a lovas, tudja, hogy valami megváltozott. Akár azt is mondhatja, hogy ezzel az emberrel nem megyek sehova. Sosem az állat a hibás, az embernek kell megváltoznia ilyenkor” – hangsúlyozza.
Hasonló szellemben ír Monty Roberts a Lovak és emberek című könyvében is: „A trénernek egy pillanatra sem szabad megfeledkeznie arról, hogy a ló nem tud rosszat tenni; és hogy a ló összes cselekedete – különösen a fiatal, indítatlan lóé – minden valószínűség szerint a tréner tetteinek következménye.”
Kata szerint fontos, hogy a ló számára is bírjon értékkel az emberrel való kapcsolat és biztonságban érezze magát. De az állatnak tudnia kell, aki rajta ül, az megbízható és következetes. Tisztázni kell az elején a szabályokat: a legfontosabb, hogy az emberben semmi esetre sem tehet kárt.
Időt kell szánni rájuk, amibe az is belefér, hogy újrakezdjük az egészet.
Puszedlire éppen ez vár. Közben újabb családok érkeznek a lovardába, a barátságos hely és a kéthetes kiscsikó, amelynek még neve sincs, minden gyereket levesz a lábáról.
Minden érdek nélkül
Kata közben arról beszél, a ló minden érdek nélkül teszi bele magát ebbe a kapcsolatba. Nélkülünk is jól megvan, nincs rászorulva az emberi kapcsolatokra. Ezért nekünk is meg kell élnünk vele az adott pillanatot, az nem működik, hogy két órán át telefonálva ülünk a nyeregben.
„Nem tudja semmilyen hanggal kifejezni a fájdalmat. Vagy észreveszed, hogy nem jó neki valami, vagy tovább hajtod. Minden problémás viselkedése az ember miatt alakul ki, éppen ezért rengeteg empátia kell hozzá a részünkről” – hívja fel a figyelmet Kata.
Megüssem vagy ne üssem?
Monty Roberts könyveiből megtudhatjuk, hogyan tudjuk emberi kapcsolatainkat is fejleszteni, szebbé tenni erőszakmentesen, a csatlakozás általa kifejlesztett útján. A Lovak és embereket olvasva és Katát hallgatva sokszor érezhetjük úgy, nyugodtan belehelyettesíthetjük a „gyermek”, a „diák”, a „sportoló”, a „tanítvány” szavakat a mondatokba, a ló helyett.
„Az erőszakmentesség egy ló esetében azt is jelenti: soha ne gondolja, ha nem csinál meg valamit, akkor majd kényszerítem.
Nem uralkodom rajta. Egy ló azonban hatszáz kiló, kell a határozottság és a fizikai erő, de fájdalmat sosem szabad okoznunk. Előfordul, hogy fél, ezt pedig ki is mutatja, de ehhez joga van. Menekülő állat, ezért ha kalodába zárjuk, elveszítjük a motivációját. Van, aki azt mondja: ha megütöm, működik. Lehet, hogy így van, de amikor szüksége lesz a segítségére, nem kapja majd meg tőle” – mondja Kata.
Egyéb módszerek
Pataky Katán kívül jelenleg négy hivatalos instruktor dolgozik hazánkban, mindannyian nála kezdtek tanulni. Más módszerek is léteznek itthon, a Pat Parelli képzési rendszerét például sokan használják. Szabadon idomítással is foglalkoznak még néhányan. A szakember figyelmünkbe ajánlotta Philippe Karl iskoláját, ami kiemelten foglalkozik a ló adottságaival, állapotával is.Fotók: BRTH Photography/Bartha Zsolt