A Levegő Munkacsoport elnöke szerint műanyaggal tüzelni egyenlő az emberöléssel. Óriási gond, hogy a magyar lakosság egyharmada rendszeresen éget szemetet, az érintett hatóságokat viszont annyira legyengítették, hogy képtelenek kezelni a helyzetet. Lukács András lapunknak arról is beszélt, ha nem kezdjük el azonnal drasztikusan csökkenteni a gépjárművek számát, abba mind belepusztulunk. Interjú.
Tényleg fellélegezhetett a bolygó a világszerte hónapokig tartó karantén miatt?
A karantén alatt az egész világon jelentősen javult a levegő minősége, mert visszaesett a termelés, továbbá lényegesen kevesebb gépjárművet használt az emberiség. Ilyen szempontból jól járt a bolygó. Érdekesség, hogy hazánkban, ahogy az egész térségünkben, Lengyelországtól Bulgáriáig a karantén első néhány hetében jelentősen nőtt a légszennyezettség. Ez több okra vezethető vissza: még hideg volt, március elején havazott is, rengetegen maradtak otthon, akiknek így egész nap fűteniük kellett. Szélcsendes volt az idő, se oldalra, se felfelé nem távozott a szennyezett levegő. Március lévén pedig megkezdődtek a szokásos tavaszi kerti hulladékégetések. Néhány hét elteltével aztán nálunk is tisztult a levegő. A világ egészét tekintve sajnos nem sokáig tartott a javulás. A gazdaság újraindulásával folytatódik minden ugyanúgy, mintha ez a három hónap nem is történt volna meg. Egyes városokban bevezettek bizonyos javító intézkedéseket, de alapvetően nem változott a helyzet.
Ezek szerint menthetetlen az emberiség?
Mindenkinek minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy megmentsük, mégpedig azonnal, a változtatás nem tűr halasztást. A legfontosabb, hogy összefogjunk, és nyomást gyakoroljunk a döntéshozókra. A helyzet súlyosságát jelzi többek között az, hogy miközben az 1997-ben elfogadott Kiotói jegyzőkönyv szerint az elkövetkező években öt százalékkal kellett volna csökkenteni a világ szén-dioxid kibocsátását, azóta 60 százalékkal nőtt.
Szóba hozta a szemétégetést és a fűtést. Ezek szerint ilyen sokan melegítenek még szeméttel, műanyaggal Magyarországon?
A lakosság egyharmada éget rendszeresen hulladékot, sokan bármit bedobnak a kályhába: olajos rongyot, műanyagot, bálás ruhát, gumicsizmát és még sorolhatnám. Ezek füstje halálos mérgeket tartalmaz. Az ilyen cselekedetnek ugyanolyan elbírálás alá kellene esniük, mintha késsel szúrnának le valakit.
Fűtési időszakban sok vidéki településünkön rosszabb a levegő, mint a budapesti Múzeum körúton.Számos helyen mértünk egészen elkeserítő adatokat, még Budapest-környéki településeken is. Két évvel ezelőtt egy világhírű levegőminőség-szakértővel, Axel Friedrichhel Borsod megyében jártunk, több településen vizsgálódtunk a fűtési időszakban. Maga is megdöbbent az adatokon, mert azt állapította meg a méréseivel, hogy falvainkban, kisvárosainkban gyakran lényegesen rosszabb a levegő, mint Pekingben.
Nemcsak a szemét a gond. Sokan fűtenek fával, ami önmagában is probléma, mert komoly szennyezést okoz, bár a műanyagnál jóval kevesebbet. Ráadásul gyakran vizesen használják, pedig két évig szárítani kellene, hogy megfelelő legyen a fűtőértéke. Ha kivágják, és azonnal rádobják a tűzre, akár kétszer annyit is el kell használni belőle, mintha előtte kiszárítanák. A másik nagy probléma a lignit. Évente mintegy 400 ezer tonnát adnak el a magyar lakosságnak, míg Nyugat-Európában tulajdonképpen nullát, ott csak erőművekben égetik el. Használatakor az egészségre rendkívül káros ként, arzént és sok más mérget is a levegőbe eresztenek. Bár lignit 95 százalékát a Mátrai Erőműben égetik el, és „csak” öt százalékát a háztartásokban, az utóbbi hússzor annyi szennyezést okoz, mint az előbbi. Az erőműben ugyanis korszerű technológia, szűrőberendezés működik.
Mit lehet ez ellen tenni?
A kormánynak felvilágosító kampányokat kellene folytatnia. Létezik ilyen egyébként, évi 30 millió forintot adnak rá. Más „tájékoztató” jellegű kampányokra akár 6-7 milliárd forintot is fordítanak, így ez az alacsony összeg még inkább nevetségesnek tűnik. Rendszeresen kellene tájékoztatni a lakosságot, az nem elég, ha egyszer-egyszer lemegy egy hirdetés a tévében.
Jelentősen meg kellene erősíteni a hatóságokat. Az illegális égetésekkel a felelős hatóságnál, a járási hivataloknál általában egy ügyintéző foglalkozik számos egyéb feladata mellett. A tettenérés szinte elképzelhetetlen, mert az emberek az esetek nagy részében este fűtenek be, olyankor pedig már lejár a hivatalnokok munkaideje. Emiatt is ezerből egyszer kapják el azt, aki hulladékkal tüzel. Néha a szomszédok, a környéken élők próbálják meg jobb belátásra bírni a szemetet égetőket. Általában nem járnak sikerrel, de voltak olyan esetek is, amikor célt ért a lakossági összefogás. A rászorulóknak pedig fűtési támogatást kell adni. Ez még mindig sokkal kevesebbe kerülne, mint amekkora kárt okoz a szennyezett levegő.
1998-ben egy Magyar Narancsnak adott interjúban azt sürgette, hogy jelentősen terjesszék ki az ökoadókat. Javult a helyzet?
Több ökoadó jellegű adó, díj létezik már hazánkban: például a környezetvédelmi termékdíjak, a környezetterhelési díjak, az energiaadó. Ezek azonban túl alacsonyak ahhoz, hogy érdemi változáshoz vezessenek. A legnagyobb siker, hogy 2013-ban bevezették a tehergépkocsik kilométerarányos útdíját. A fosszilis energia azonban továbbra is óriási nyílt, illetve nagyrészt rejtett támogatásokat élvez Magyarországon is.
Egyébként hosszú éveken keresztül elkészítettük a zöld költségvetést, környezetvédelmi adóreform-javaslatainkat, amit eljuttattunk a mindenkori kormánynak. A legutóbbit 2016-ban már együtt jegyeztük 16 másik mértékadó civil szervezettel a legkülönbözőbb területekről, többek között oktatási, szociális szférából is. Korábban részletes válaszokat kaptunk az illetékes tárcáktól. Rendszeresen részt vettünk az országgyűlés költségvetési bizottságának ülésein, gyakran szót is kaptunk, komoly sikereink azonban ritkán voltak. A 2016-os anyagunkra válaszlevelében Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter azt írta, a tárcának nem feladata a civil szervezetek javaslatainak véleményezése. Azóta nem készítettünk ilyen átfogó költségvetési javaslatot, bár egyes részterületek esetén tettünk kidolgozott ajánlásokat adó- és támogatási reformra. Ami nagyon lényeges ezekben: a környezetvédelmi szempontok mellett hangsúlyosan figyelembe vettük a szociálisakat is. Azaz mindig azt javasoltuk, hogy a keletkező többletbevételek jelentős részét közvetlenül juttassák vissza a lakosságnak.
A többi tárcával is hasonlóak a tapasztalataik?
Korábban legalább működött szakminisztérium, ma már az sincs. A környezetvédelem intézményrendszerét teljesen szétszedték: a vízügy a belügyi tárcához, az energia, a klíma, a hulladék az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz került. A környezet- és természetvédelemért hivatalosan az Agrárminisztérium felel, de az előbbiből szinte már csak a levegőtisztaság-védelem maradt náluk, abban is inkább koordináló szerepet játszanak. Ami pedig a természetvédelmet illeti, könnyű elképzelni, hogy amikor ennek érdekei szembe kerülnek a mező- vagy erdőgazdaságéival, ki húzza a rövidebbet.
Ugyanakkor februárban arról beszélt a Népszavának, hogy a kormány tíz év után tanulmányt rendelt Önöktől. Mivel kapcsolatban?
A Budapesti Fejlesztési Központ bízott meg bennünket három tanulmány elkészítésével. Az egyik a főváros közterületeinek zöldítésével, a másik a belső városrészek rehabilitációjával foglalkozik. Előbbit Bardóczi Sándor, a Levegő Munkacsoport akkori elnökségi tagja, ma már Budapest főtájépítésze, utóbbit Beleznay Éva volt főépítész jegyzi. A közlekedés közterület-használatáról szóló munkát pedig ketten készítettük egy kollegával. Egyelőre nem tudjuk, mennyit fogadnak majd meg a bennük leírt javaslatokból.
Tanulmányaikban gyakran piaci alapon közelítik meg a környezetvédelemmel kapcsolatos gondokat. Mit csinálnának másképp a kormány helyében?
Az erről szóló lista hosszú lenne, de az egyik legsúlyosabb probléma, hogy az uniós pénzeket rossz célokra fordítja a kormány. Ilyenek például a nagy autópálya-, a szálloda- és egyéb olyan építések, amelyek csak rövid távon, szűk körnek hoznak hasznot. Az agráriumban pedig leginkább az intenzív, vegyszeres mezőgazdaságra költik a támogatásokat. Mindez nemcsak környezetvédelmi, hanem gazdasági szempontból is rendkívül nagy probléma. Károsan torzítja a piacot, ha össze-vissza adnak közpénzeket cégeknek. Volt „szerencsénk” megtapasztalni a szocializmus idejében, hogy mi történik akkor, ha az árak nem tükrözik a valós költségeket: hiány, korrupció, végül pedig teljes gazdasági összeomlás.
Álláspontjuk szerint a gépjármű-közlekedés árai sem megfelelőek. Ezt mire alapozzák?
Ez nemcsak a mi álláspontunk, tanulmányok sora mutatta ki, hogy a gépjárműközlekedés használói messze nem fizetik meg az általuk okozott költségeket. Az akkori közlekedési tárca megbízásából, 2010-ben készült tanulmány szerint Magyarországon az állam évente a GDP mintegy 10 százalékának megfelelő összeggel támogatja a közúti közlekedést. Az Európai Bizottság megállapítása szerint a hazánkban a személy- és tehergépkocsik üzemeltetői mindössze egyharmadát fizetik meg az általuk okozott költségeknek.
Ez Budapest esetében is tökéletesen látszik: például nincs annyi parkolóhely, ahol el lehetne helyezni az autókat, ezért szinte minden közterületet a gépkocsik foglalnak el, és rendszeressé váltak a hatalmas dugók. Itt is az áll a háttérben, hogy mivel az ár nem fejezi ki a valós költségeket, hiány keletkezett. Méghozzá területből. Évek óta hangoztatjuk, hogy a díjakat oly mértékben kell emelni, hogy egy adott parkolóhelytől számított 300 méteren belül mindig legalább 15 százaléknyi üres parkolóhely legyen. A piacgazdaságot szinte mindig a túlkínálat jellemzi. Ha bemegyünk a boltba, ott sokkal több áru van, mint amennyit pillanatnyilag meg akarnak venni, ezt kellene bevezetni a közlekedésben is.
Dugódíjpárti?
A megtett kilométer és az jármű környezetvédelmi besorolása alapján útdíjat kellene fizettetni minden személyautó után. Ez már mintegy 7000 kilométernyi úton működik a tehergépkocsik esetében Magyarországon is, de személyautókkal a világon szinte sehol. A kamionok esetén kimutatható hatása volt: nem esett vissza a forgalom, de lelassult annak a növekedése, ez is eredmény. Szingapúrban erre az évre tervezték bevezetni ezt a rendszert, a koronavírus-járvány miatt azonban elhalasztották. A londoni főpolgármester számára is készült egy olyan tanulmány, amely egy kilométer- és szennyezésarányos városi útdíj bevezetését ajánlja.
Mennyire nyitott a hasonló ötletekre Budapest új vezetése?
Az önkormányzati választások előtt 23 civil szervezet fogott össze, megkerestük főpolgármester-jelölteket és kerületi polgármester-jelölteket azzal a céllal, hogy vállaljanak kötelezettséget arra, ha megválasztják őket, akkor megtesznek bizonyos környezetvédelmi intézkedéseket. Ezeket 25 pontban foglaltuk össze, és kértük, hogy tegyenek jogilag kötelező vállalásokat. Magyarul: be lehetne perelni őket, ha nem teljesítik. Egyetlen főpolgármester-jelölt, Karácsony Gergely, valamint hét polgármester-jelölt írta alá a dokumentumot. A többiek túlnyomó része válaszra sem méltatott bennünket. Egyelőre nem vagyunk mindennel maradéktalanul elégedettek az elmúlt tíz hónapból, de tény, hogy történtek komoly előrelépések. Az egyik ilyen a kerékpársávok felfestése a főutakon. Régi követelésünk a pesti alsó rakpart hétvégenkénti átadása a gyalogosoknak és a kerékpárosoknak, örülünk, hogy most ez is megvalósult. Komoly eredmény a belső kerületekben, például Ferencvárosban zajló rendszeres és remélhetőleg állandóvá váló forgalomcsillapítás is.
Amihez mindenképpen hozzá kell nyúlni, az a parkolási díjrendszer, de ezen a téren is látunk előremutató gondolkodást. Az említett kilométer-és szennyezésarányos városi útdíj bevezetésére is kaptunk ígéretet, része volt a 25 pontnak, de ebben nem látunk előrelépést. A kormánynak is írtunk már, Fürjes Balázs, a fővárosi agglomeráció fejlesztéséért felelős államtitkár és Vitézy Dávid, a Budapesti Fejlesztési Központ vezérigazgatója is megerősítette, hogy ha az önkormányzat tesz erre javaslatot, akkor a kormány megvizsgálja. Így Budapestnél a labda, várjuk, hogy mielőbb megrendeljék a tanulmányt.
Mit gondol a kormány februárban nyilvánosságra hozott Nemzeti Energia- és Klímatervéről?
Értékelhetetlen. A korábbi tervezethez képest kikerült belőle az egyik legfontosabb, méghozzá az épületek energetikai korszerűsítése. Egész pontosan úgy került bele, hogy az „energiaszolgáltatóknak meg kell oldaniuk”. Arra, hogy pénz és megfelelő szabályozás nélkül miként oldják ezt meg, senki nem tudott választ adni. Itt jegyezném meg, hogy az említett szállodaépítésekkel és egyéb, államilag támogatott nagyobb beruházásokkal talán az a legnagyobb baj, hogy nemcsak a pénzt, hanem a még itthon maradt jó szakembereket is elvonják a lakásfelújításoktól, így az egyszerű állampolgárok sokszor amiatt sem tudják korszerűsíteni az otthonukat, mert nem kapnak ehhez megbízható szakembert, vagy ha kapnának, megfizethetetlennek bizonyulnak. Pedig a pénzeket sürgősen az korszerűsítésekre kellene átcsoportosítani, hiszen a 2021-ben érvénybe lépő, új épületekre vonatkozó uniós energiahatékonysági előírásoknak a meglévő épületek 99 százaléka nem felel meg Magyarországon. Az Eurostat adatai szerint a lakások 26 százaléka nyáron túl meleg, 20 százalékukat pedig télen nem lehet rendesen kifűteni. Ez rengeteg megbetegedéshez, idő előtti halálhoz vezet, és az éghajlatváltozással a helyzet egyre romlik. Már a 2000-es években kimutatták, hogy Budapesten egyes hőségnapok alatt 30 százalékkal nőtt a halálozások száma. Nem túlzás: az épületek korszerűsítése élet-halál kérdése, de ez nem tükröződik sem az említett stratégiában, sem a mindenkori kormányok gyakorlatában.
Ezzel kapcsolatban sem kérték ki az Önök véleményét?
Többször tárgyaltak velünk a kormány szakértői, meghallgatták a véleményünket, de ezek csak kis részben tükröződnek a végleges stratégiában. Az ehhez is kapcsolódó másik dokumentum, az Országos Levegőterhelés-csökkentési Program sem értelmezhető. Alapvető dolgok hiányoznak belőle, nincs szó például a lakossági hulladékégetés elleni intézkedésekről. Amikor megkérdeztük, hogy miért, akkor azt mondták, ez a tevékenység tilos, ezért nem volt értelme, hogy belekerüljön. Ez olyan, mintha azt mondanák, nem kell a rendőrségnél rablógyilkosságokkal foglalkozó részleg, mert a rablógyilkosság tilos. A közlekedés okozta légszennyezettséggel kapcsolatban pedig azt a nevetséges megoldást írták, hogy majd az elektromobilitás megoldja a problémákát. Évente két-háromezer elektromos autó beszerzésére adnak támogatást, azt is rosszul, miközben minden esztendőben legalább 100 ezer elavult használt autó jön be Nyugatról. Támogatják az elektromos buszok beszerzését 2030-ig 32 milliárd forinttal. Ebből évi 12 ilyen jármű beszerzésére van mód, miközben évente legalább ezer buszt kellene lecserélni. Egyébként az az igazság, hogy az elektromos autók nem oldják meg a közlekedéssel kapcsolatos problémákat még akkor sem, ha megújuló energiával működtetik őket. Bár lényegesen kevesebb károsanyagot bocsátanak ki, mint a benzinnel vagy gázolajjal működő társaik, de bolygónkon most futó egymilliárd gépjárművet 15 évente lecserélni nemcsak környezeti, hanem gazdasági szempontból is reménytelen.
Vészhelyzet van, azonnal és radikálisan csökkenteni kell a gépjárművek számát – egyéb, nem kevésbé drasztikus intézkedésekkel párhuzamosan. Különben belepusztulunk.
Borítókép: Horváth Attila