„Olyan gyors a világ, hogy a környezetvédelemre nem marad idő”

Huszonöt éve alakult a Humusz Szövetség, a civil szervezetek által létrehozott társulás pontosan ennyi ideje küzd a hulladékmentes világért. Interjú Merza Péter alelnökkel, az oktatási programjuk vezetőjével.

Elég egységesnek tűnik a több mint harminc zöld szervezetből álló Humusz Szövetség. Megvalósultak azok az elképzelések, amelyeket az alakuláskor kitűztek?

Azért hozta létre a Humuszt több civil szervezet 1995-ben, hogy minél szélesebb körben terjedjen el hulladékmegelőzés szemlélete. A szakértői gárda megpróbált mindenki számára elérhető és fenntartható jövőképet felvázolni. El kellett dönteni, hogy ki milyen szerepet tud ebben vállalni és milyen további együttműködésekre van szükség. Alaptevékenységnek az oktatást és szemléletformálást határoztuk meg, hiszen egy „hulladékmentes” ország kialakítását elsősorban a fogyasztói szokások változtatásával lehet elérni.

Mindig központi szerepet kapott a környezeti nevelés, a gyerekfoglalkozások szervezése, ezzel együtt a pedagógusokkal való együttműködés.

Emellett párhuzamosan működik a lakossági tanácsadás is. A Humusz Szövetség másik fontos célja az, hogy a szakmai érdekek érvényesüljenek a döntéshozatalban, ezért közreműködünk a szabályozási és az infrastrukturális háttér kialakításában, a jogszabályok véleményezésében is. Ezeknek a céloknak a többsége sikerült.

Tanultak a külföldi példákból is?

A máshol már jól működő gyakorlatokat igyekeztünk meghonosítani, erre a legjobb példa a lakossági szelektív hulladékgyűjtés elterjesztésében történt közreműködésünk. Ma már nem kell magyarázni senkinek, mit jelent az, hogy a különböző anyagfajtákat újra lehet hasznosítani. Ennek az egyik fontos lépése pedig az, hogy a háztartásokban keletkező hulladékot szétválogatva kell gyűjteni.

A szelektív gyűjtésben azonban komoly problémák adódnak. Nagy a szennyezettség, a hulladékszigetek fenntartása nem egyszerű az önkormányzatoknak.

A szelektív gyűjtés egy összetett, sokszereplős kérdéskör. A fogyasztónak szüksége van ismeretre, kell a szándék és az ösztönzés is, de meg kell említeni a gazdálkodó szervezet felelősségét is. Hiszen ez a szereplő hasznosítja újra, vagy értékesíti a hulladékot.

Az iparág kapacitása véges, a felelősséget pedig nem lehet csak a lakosságra terhelni. Ma Magyarországon nem is lehet feldolgozni a megtermelt szemetet.

Ne felejtsük ki a döntéshozókat sem, előfordul, hogy a szabályozás nem elég rugalmas, nem teszi lehetővé, hogy a feldolgozás folyamata a környezetvédelmi szempontoknak megfelelően menjen végbe.

Ezért változtattunk a fő kommunikációs irányunkon, azaz nem a már meglévő hulladékkal foglalkozunk, inkább a megelőzésre összpontosítunk. Egy teli kádnál nem az a megoldás, hogy kimerjük a vizet, hanem az, hogy elzárjuk a csapot.

Hiába léteznek jó gyakorlatok az újrahasználatra, technológiák a hasznosításra, ma a hulladék kezelésben nem ez a jellemző. Inkább a lerakás valamint az égetés az általános. A megelőzés lenne a legfontosabb, ennek viszont az intézményi és koordinációs feltételei nem adottak. A jó szándékú felhasználó sem tud emiatt hulladékmentesen létezni. Gyakran találkozunk olyanokkal, akik zölden szeretnék élni a hétköznapjaikat, de bizonyos akadályok miatt feladják ezt a szándékukat.

Milyen akadályokra gondol?

Egyre többen szeretnének saját üvegben vásárolni üdítőt, nem műanyag palackban. Ez a rendszer nem működik, mert kevés az olyan termék, ami betétdíjas üvegben kapható. Nincsenek meg azok a helyek, ahol ezeket vissza lehet váltani.

Macerás az egész, inkább nem töri magát az ember, olyan gyors a világ, hogy a környezetvédelemre nem nagyon marad idő.

Akkor végső soron mégis a mindig rohanó felhasználó a hibás?

A gyártóknak óriási a felelőssége. Nemrég végeztek egy vizsgálatot az óceánokban felgyülemlő műanyagok felhasználásáról, az derült ki, hogy a legtöbb szemetet előállító cég mindegyikének van fenntarthatósági programja.

Ezek így csak látszólagos zöld célú intézkedések, hiszen mégsem teszik meg azokat a lépéseket, amikre egyébként lenne lehetőségük, figyelembe véve, hogy mekkora erőforrásokkal rendelkeznek. Most az a kérdés, meghallják-e a fogyasztók valódi igényeit, és hogy mennyire tudják formálni őket. A márkák és a reklámok hihetetlen módon befolyásolják a mindennapi döntéseinket. Aki nem figyel eléggé, azt könnyen megvezetik.

Divatos a zöldre festés, amikor a terméket úgy csomagolják, hogy az első ránézésre környezettudatosnak tűnik, az egyszerű vásárlónak pedig fel sem tűnik, hogy ez valódi törekvés, vagy csak jól hangzó szlogen. Ilyenek például azok a PET palackok, amelyekre ráírják, hogy 100 százalékban újrahasznosíthatók.

Ez tény, hiszen a polietilént valóban fel lehet újra dolgozni, de a kifejezés valójában nem ér semmit, ha nincs szelektív gyűjtés és feldolgozó kapacitás. Ezeket ráadásul ténylegesen zöld színű felirattal tüntetik fel, a vásárló így nyugodt szívvel veszi le a polcról azzal a tudattal, hogy környezettudatos döntést hozott. Aztán ugyanúgy bekerülhet az áru a kommunális hulladék közé, de ebben az esetben kevésbé felelős a fogyasztó, hiszen megvezették.

Az egyszer használatos műanyagok kivezetése már előrelépésnek minősül?

A döntés kommunikációjában érzek némi ellentmondásosságot, de alapjában az, hogy ezek egy része tiltólistára kerül, előrelépést jelent. Felhívja a gyártók és a fogyasztók figyelmét is arra, hogy változtatni kell. Óriási hiba, hogy olyan műanyag tárgyakat készítünk, amiket néhány perces használat után eldobunk, ezek hosszú ideig nem bomlanak le, a feldolgozási rendszer nem adott, nem feltétlenül hasznosíthatók újra. Első lépésnek tehát jó a kivezetés, de mindenképpen tovább kell menni. Át kell alakítani az egész feldolgozórendszert olyanná, ami a megelőzést segíti. A fogyasztás csökkentését kérni az emberektől szerintem zsákutca, mindenkinek megvannak a saját igényei, inkább azt kell elérni, hogy ezeket fenntartható módon elégítsék ki.

A járvány mit okozott a Humusz Szövetség életében?

A rendezvények nagy része elmaradt, természetesen a tavaszra szervezett Nulla Hulladék Konferencia is erre sorsra jutott több rendszeres programmal együtt. Sok önkéntessel dolgozunk, velük sem tudtuk tartani a kapcsolatot, mindent át kellett strukturálni. A tematikánk persze nem változott, viszont a vírusra koncentrálva fókuszba került a higiénia, tartós szájmaszk használatát, és kesztyű helyett alapos kézmosást javaslunk.

Borítókép: Marcello Casal Jr./Agência Brasil